Másnap Hermione alig bírta felnyitni a szemeit. Olyan álmos volt, hogy negyed órába telt csak az öltözködése.
- Gyere, Hermione, most időre kell menni! Igyekezz!- sürgette Lavender.
- Induljatok csak el, sietek utánatok. –válaszolta bágyadtan Hermione.
Haját nem tudta bekenni a hajegyenesítő főzettel, így az most szép hullámokban omlott a vállára. Nem szerette, túl kihívónak találta iskolába, de most nem volt ideje megcsinálni. Sietősen összegumizta, ahogy a mugli unokatestvérétől látta. Jól is állt neki, hitetlenkedve meredt a tükörbe.
Gyors léptekkel igyekezett a Nagyterembe. Ki sem nyílt az ajtó, már hallotta, hogy Dumbledore beszél.
- Van szerencsém körünkben üdvözölni a híres kviddicsjátékost… -hallatszott ki.
- Jajj, ne repüléstant egy kviddicsjátékos fog tanítani! Kit szabadítanak ránk? –gondolta mérgelődve és halkan benyitott.
Fel sem nézett csak gyorsan Parvatiék felé futott. Valamiért mindenki állt, így legalább nem tűnt fel a tömegben.
- … akit sokan már ismerhetnek, mert pár évvel ezelőtt még vendégünkként tisztelhettük …
Mikor elért a neki foglalt székhez, rátámaszkodott és föl nézett. Azt hitte, káprázik a szeme.
- … Viktor Krum professzor veszi át a repüléstan oktatását, és ő fogja vezetni a kviddicsmeccseket. Üdvözöljük hatalmas tapssal!
Dumbledorenak nem kellett noszogatnia a diákokat, mindenki óriási tapssal köszöntötte a bolgár fiút.
Viktor leplezetlen kíváncsisággal nézett a Griffendél asztala felé és Hermionén állapodott meg a tekintete. Csak nézte és nézte fürkésző arccal.
A lánynak mintha gyökeret vertek volna a lábai. Úgy nézett, mint aki nem akar hinni a szemének.
- Viktor a Roxfortban? Tanárnak? Ez egyszerűen abszurd. Ez csak egy rémálom lehet. –gondolta összezavarodva.
Mikor már szinte mindenki leült, Parvati is húzogatni kezdte Hermione talárját. Az engedelmesen leült, de nem vette le a szemét Viktorról.
Sokat változott amióta nem találkoztak. Már nem volt olyan beesett arcú, mint régebben, az orra pedig teljesen más volt. Mintha teljesen „átszabatta” volna. Hermione picit elmosolyodott a gondolatra. Így annyival helyesebb volt, hogy nem lehetett nem észrevenni.
Krum egy szemvillanásig sem vette le a szemét Hermionéról, és ez nemsokára a diákok számára is nyilvánvaló volt. Sokan csak somolyogtak, valaki hitetlenkedve kapkodta a fejét Hermione és Viktor között.
Csak egy valaki volt, aki úgy nézett Viktor Krumra mintha meg akarná fojtani. Ez az alak -ki hinné?- Draco Malfoy volt.
Voltak róla halvány emlékei hogy a karácsonyi bálon Krum együtt táncolt Hermionéval, de álmában sem gondolta volna, hogy folytatták a kapcsolatot. De most mégis felötlött benne, hogy mi van ha… Krumnak rögtön el kellett fogadnia az állást, hiszen a baleset csak tegnap történt. Tehetetlen dühvel nézte, hogy Hermione egy kis idő múlva lesüti a szemét, Krum pedig tüntetően bámulta a lányt.
Hermione pedig olyan gyorsan sietett rúnaismeretre, hogy senkinek sem volt ideje semmi gúnyos megjegyzést tennie a történtekre.
Parvati és Lavender meredt szemmel bámultak Krumra, aztán egy jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra, miután Hermione elrohant. Ez nem kerülte el Harry figyelmét sem.
- Mi történt? Mi baja van? –kérdezte Harry töprengve.
- Nem veszed észre? Krum miatt szelelt el. Nekem ez bűzlik. Miért haragudna Hermione Krumra? –csóválta a fejét Ron.
- Három éve színét se láttuk. –vont vállat Harry.
- Ti nem. –mondta Parvati, de szinte rögtön megbánta. Gyorsan elfordult Harryéktől.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy Hermione tartotta a kapcsolatot vele? –kérdezte Ron döbbenten.
-Úgy néz ki. –mondta Harry. –Az biztos, hogy leveleztek. Nem emlékszel? Hermione egyszer említette.
- Tényleg. –csapott a homlokára Ron. –El is felejtettem.
Hermione gyorsan beszaladt az első üres terembe, amit meglátott. Gyomra kavargott, teljesen kikészült. Nem elég Draco, most még a volt barátja lesz a tanára…
Bájitaltanról el is késett.
- Lám csak, Granger kisasszony, csak nem elkényelmesedtünk? 3 percet késett! –mosolygott önelégülten Piton.
Hermione kifejezéstelen arccal bámult rá. Olyan sápadt volt, hogy még Piton is megijedt.
- Miss Granger, csak nem beteg? Elég rosszul néz ki. –kérdezte némi éllel a hangjában.
- Nem. –válaszolta erélyesen Hermione.
-Akkor 10 pont a Griffendéltől, most pedig üljön le. Nem, ha nincs jól, ne üljön Longbottom mellé… na lássuk csak ki mellé ültessem… Mr. Malfoy lenne szíves segíteni neki? –kérdezte Piton szinte provokálva Hermionét az ellenkezésre.
A lány undorodva felnyögött de engedelmeskedett és odaült a fiú mellé. Malfoy kifejezéstelenül nézett rá. Belül majd szétvetette a düh, hiszen úgy érezte, mintha Hermione megcsalta volna. A sápadt lányra nézve azonban az aggódás lángja is fellobbant szívében, de igyekezett Krum arcára gondolni, s rögtön elöntötte újra a düh.
Hermionénak most is roppantul rosszul esett ez a viselkedés, de próbált higgadt maradni.
-Mégis mit hittem? Hogy aggódni fog? Azt hiszem, még mindig reménykedek… milyen hülye vagyok… -gondolta maga elé meredve.
Könnyei potyogását csak legjobb barátai vették észre, Malfoy tudomást sem akart róla venni -látszólag-.
- Akkor emlékeztetném a mardekárosokat, hogy mindenkinek közölnie kell velem az óra végén, elhagyja-e a téli szünetben a kastélyt.
Ez szöget ütött a lány fejében. Persze! Hazamegy és akkor egy kis időre kiverheti a fejéből a két fiút. Igaz, valamikor ősz végén megígérte Harryéknek, hogy együtt töltik a szünidőt de most gondolni sem akart erre.
Hirtelen felkapta a fejét, ami nem kerülte el a mellette ülő szőke fiú figyelmét sem. Látta, hogy Hermione valamin lázasan gondolkodik, és ez idegesítette. Tudta, hogy haza kell mennie, de legszívesebben az iskolában maradt volna, hogy szemmel tarthassa a „párocskát”. Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy megvágta a kezét.
- Miért vérzik az ujjad, Malfoy? –kérdezte Piton hidegen.
- Ó! –kapta fel a fejét a fiú. –Semmi baj, professzor úr, egy pillanat és elállítom.
- Granger! Segítsen Malfoynak! –utasította Piton a griffendéles lányt, majd továbbsétált.
Hermione némán elővett egy kis ködszert táskájából, majd becsavarta vele a fiú ujját.
Dracot annyira meglepte a lány gesztusa, hogy nem tudott egy szót sem kinyögni. Mikor Hermione végzett, halkan megköszönte.
- Nagyszerű. Most még nyomorultabban érzem magam. –dühöngött magában a mardekáros. Elhatározta, hogy óra után valahogy megpróbálja kultúráltan megköszönni a lány segítségét.
Hermione –mintha megérezte volna Draco szándékát- óra végén rögtön Ronék mellé húzódott, esélyt sem adva a fiúnak bárminemű kommunikálásra.
A lány próbált úgy érvelni az elutazását illetően, hogy ne bántsa meg barátait.
- Fiúk, ne haragudjatok, de szükségem van egy kis egyedüllétre! Értsetek meg! –mondta szinte kétségbeesve.
- Valami történt közted és Krum között? –bukott ki a kérdés Ronból.
- Micsoda? –hüledezett a lány. –Honnan veszed?
- Csak rád kell nézni. –mondta dühösen Ron.
- Tévedsz. –válaszolta a lány elfojtva a mérgét.
- Nem úgy látom. –húzta össze a szemét a vörös hajú fiú.
- Jaj hagyjál Ron!!! Nem akarok erről beszélni. Csak egyszerűen haza akarok menni a szünetre. Ne haragudjatok! Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de kérlek bocsássatok meg! –Hermione már alig bírt magával, szemei könnybe lábadtak.
- Semmi baj, Hermione. –kezdte a békítését Harry. –Tudod mit? Majd utolsó nap elmegyünk Roxmortsba. Aki a délelőtti vonattal jön haza, az még jöhet. Azt nem hagyhatod ki!
- Rendben. –bólintott a lány, miután összeszedte magát.
- Megyünk, mert elkésünk jóslástanról. Szia Hermione! –búcsúzott el Harry, majd füstölögve Ron is követte.
- Legalább ezt elintéztem. –sóhajtott megkönnyebbülten a griffendéles lány.
A reggelinél ezen a napon Ron elég rossz hangulatú volt, sőt, Parvati sem volt feldobva, pedig ez nem sűrűn fordul elő vele. Hermione is nyomott hangulatban volt, mivel még meg kellett magyaráznia McGalagony professzornak is, hogy miért mondja vissza mégis a hazautazást.
Átváltoztatástan nem volt ezen a napon, ezért reggeli után azonnal sietett megkeresni a tanárnőt.
- Professzornő! –szólt utána félénken.
- Igen, Miss Granger? –nézett rá érdeklődve a tanárnő.
-Szeretnék mégis hazamenni a szünetre. Lehetséges még? –kérdezte zavartan a lány.
- Éppen jókor szólt. Ma fogom elintézni a vonatjegyeket. Megkérdezhetem, hogy mi okozta ezt a hirtelen változást? –fürkészte gyanakodva McGalagony.
- Hát, ööö, anya írt hogy szeretne látni…-fogott bele Hermione a magyarázatba.
- Értem. –a tanárnő nem akarta tovább firtatni a témát, látta a lányon hogy túl zavart. –Nos, akkor szerzek magának vonatjegyet. Írjon a szüleinek!
- Köszönöm! –hálálkodott a lány.
- Nincs mit! –búcsúzott tőle az átváltoztatástan tanárnő. Fejét csóválva folytatta útját a tanári lakrész felé.