Hermione már órák óta bolyongott. Már teljesen átfagyott és ezerszer megbánta, hogy olyan bután viselkedett.
- Mint egy érzelgős liba egy szappanoperában, amit a szomszéd néni néz állandóan. -gondolta keserűen. A dühe már teljesen elmúlt csak le akart ülni egy meleg kandallóhoz és aludni egy sort. Végül úgy döntött, pihen egy kicsit és leült egy kidőlt fára. Gondolatai egészen elkalandoztak.
-Draco annyira rendes volt hogy nem kötött bele Harryékbe. Tényleg komolyan vette, amit ígért és be is tartotta. –szövögette boldogabb gondolatait.
Hirtelen nyugodtabb lett és bár nagyon vacogott, mégis sikerült elaludnia.
Ronék csalódottan mentek a Nagyterembe ebédelni. Az összes griffendéles Hermione után érdeklődött, ők pedig elmondták hogy mi történt. Sokan ajánlkoztak, hogy ebéd után segítenek megkeresni Hermionét.
- Jó, de a tanároknak még ne szóljatok. –kérte Ron egy nagyot nyelve.
Harry nem is figyelt, mert éppen a mardekáros asztal felé nézett, ahol meglátta Malfoy kérdő pillantását. Alig észrevehetően ingatta a fejét jelezve, hogy nincs meg a lány.
- Weasley, Potter, Dumbledore professzor hívatja magukat. –mondta aggódva McGalagony.
Harryék az igazgatói irodáig némán mentek, majd McGalagony az ajtóhoz lépett.
- Mézesfalás. –hangzott el a jelszó.
Dumbledore már várta őket. Éppen íróasztalánál ült és egy levél megírásával foglalatoskodott, mikor Harryék beléptek az ajtón.
- Szervusztok, fiúk örülök hogy ilyen gyorsan ideértetek.
- Jó napot, igazgató úr. –hangzott a tétova felelet.
- Köszönöm, Minerva, elmehet.
McGalagony professzor kisietett a teremből. Az igazgató rögtön a lényegre tért.
- Harry, Ron, nem örülök neki, hogy ha egy tanuló eltűnik, magánakciókat szerveztek a keresésére. Igazán szólhattatok volna legalább egy tanárnak, hogy baj van. Nem az a fontos hogy ti találjátok meg Hermionét, hanem az hogy valaki minnél előbb segítsen rajta.
- Sajnáljuk, igazgató úr. –mondta leszegett fejjel Harry, megtartva a 3 éve elhidegült hangját a Dumbledoreral szemben.
- Ne kérdezzétek, hogy honnan, de tudom, hogy ma legkésőbb estig elő fog kerülni Hermione. Ne aggódjatok, ha mégsem kerülne elő, úgy holnap magam fogom előkeríteni. De ti maradjatok a klubhelyiségetekben.
- Persze. –válaszolt gyorsan Ron.
- Ha nincs több probléma, akkor a viszont látásra. –mosolygott Dumbledore.
- Viszontlátásra! –búcsúzott a két fiú.
- Mit csináljunk? –kérdezte a vörös hajú fiú.
- Nagyon biztos volt a dolgában, hinnünk kell neki. Hermione vissza fog jönni. –válaszolta Harry.
Hermione fázva ébredt. Még mindig ugyanott volt, mint ahol az álom elnyomta, tehát semmi élőlény nem járt arrafelé. Alig tudott felállni, annyira szédült. Szólni próbált de a torka annyira fájt, hogy azt se bírt. Inkább visszarogyott a fára és sírni kezdett.
Aztán hirtelen összerezzent és mozdulatlanná dermedt. A félelem bénította meg, ugyanis léptek zaját hallotta. Krákogott valamit, de nem bírt egy szót sem kinyögni. Nem is merte remélni, hogy ember az, de hátha valamilyen jóindulatú élőlény, aki érti a beszédet. Támolyogva fölállt és nekidőlt egy fának.
Mostmár látta hogy ki közeledett felé, de el sem merte hinni. Dracot látta. Biztosan csak képzelődik…
- Hermione! –kiáltott fel aggódva Draco. –Úristen! Mi történt veled? A kabátod sem volt rajtad? Nagyon hideg van. Hiszen te reszketsz…
Gyengéden magához ölelte a lányt, majd szörnyülködve vette észre, hogy roppant magas láza van. Hermione pedig csak sírt. A megkönnyebbülés könnyei folytak végig az arcán.
- Semmi baj, drágám, itt vagyok. –mondta nyugtatóan Draco és ráadta kabátját a lányra.
Hermione a láztól alig bírt menni. Annyira szédült, hogy csak lépésbe tudtak haladni.
- Gyere, édesem, inkább felveszlek. –mondta a fiú, majd meg sem várva kedvese válaszát felkapta a lányt.
Draco gyengéden tette le Hermionét a kandalló mellé.
- Mi történt? –kérdezte aggódva.
A lány válaszul köhögött egy sort majd rámutatott az asztalon heverő teáskannára és egy csészére.
- Kaphatok? –suttogta segélykérően.
- Persze! –Draco sietve töltött kedvesének.
Két csésze tea után összegyűjtött annyi erőt hogy újra megszólaljon.
-… mérgemben a Tiltott Rengetegbe mentem, de mivel nem is néztem az utat, egy idő után eltévedtem. –mesélte suttogva, nem akart hangosan beszélni, túlságosan fájt a torka.
- Sajnálom de tényleg felbosszantottak azok a tetűk. –fogott bele a magyarázatba a fiú.
- Elismerem, hogy ők kötöttek beléd, de azért előttem kérlek, ne mondd ezt. –kérte suttogva a beteg lány.
- Rendben. Ugye nem bántott senki? –kérdezte őszinte aggodalommal a fiú.
- Nem, csak ledőltem gondolkodni és elnyomott az álom. Kicsit lehet, hogy megfáztam…
- Kicsit? Hozok neked valakit, ki tudja mikor ér haza Hagrid… -mondta Draco majd az ajtóhoz lépett.
- Hagrid? Mióta? –gondolta Hermione, de aztán ráeszmélt, hogy mit akar csinálni a mardekáros.
- Kérlek, neee!!! –préselte ki torkából a szavakat, majd suttogva folytatta. –Nem akarok egyedül maradni. Kérlek!
- Na jó, egy kis időt még várhatunk. –egyezett bele Draco.
Leült Hermione mellé és megfogta a kezét. Az még mindig jéghideg volt. Finoman elkezdte masszírozni az ujjaival. Nem bírt ellenállni, meg is csókolta a lányt.
Kellemesen eldőltek a fotelban. Draco végigsimította kezével a lány hátát, majd mikor látta hogy nem ellenkezik, egyre lejjebb kezdte el simogatni.
A lány teljes kábulatban esett, egyrészt Draco finom illata miatt, másrészt azért amit csinált. Csak a fiú közelségével foglalkozott. Semmi másra nem tudott gondolni.
Mikor a fiú keze betévedt a lány talárja alá, magához tért. Észrevette, hogy a lány teste olyan forró, hogy alig lehet hozzáérni. Komoly veszélyben is lehet, kihasználni pedig végképp nem akarta.
Hermionénak nagyon rosszul esett mikor kedvese elengedte.
- Mi a baj? –suttogta szomorúan.
- Beteg vagy. Lázas lehetsz, találnom kell valakit, hogy segítsen. –magyarázkodott aggódva Draco.
- Kérlek ne menj el! Ne hagyj itt!!! –kérlelte suttogva Hermione majd keservesen sírni kezdett. Visszajött az a borzasztó érzés, fájt a feje. Megint nagyon rosszul lett.
- Akkor felcipellek én. –jutott döntésre Malfoy.
Hermione teljesen megnyugodott, hogy nem hagyja őt itt a fiú. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Könnyei már ritkábban folytak végig az arcán.
A következő percben Draco csak azt vette észre, hogy a lány feje félrecsuklott a párnáról.