Úgy érezte, mintha hetek teltek volna el pár óra helyett.
Pár perccel tíz előtt belebújt a hálóingébe és kisomfordált a gyengélkedőről. A torkában dobogott a szíve. Vajon eljön?
Ahogy kilépett, egy sötét alakot pillantott meg a sarokban.
- Lumos. –suttogta félénken.
A fényben kirajzolódott a szőke hajú fiú alakja.
- Szia. Már nagyon vártalak. – köszönt boldogan Draco.
- Hova szeretnél menni? –kérdezte kíváncsian a lány.
- Sétáljunk egyet kint, ilyenkor mindig üres a park.
Sokáig csak szótlanul ballagtak, Hermione pedig fáradtan leül egy padra.
- Máris kifáradtál? –kérdezte aggodalommal a szemében Draco.
- Dehogyis. –mosolygott Hermione. –Teljesen rendben vagyok.
- Akkor jó. Tudod, azért… aggódtam érted. –a lány Draco hangjában mintha egy kis zavart vélt volna felfedezni – És tényleg sajnálom, ami történt, de én is megbűnhődtem, elhiheted…
- Milyen büntetőfeladatot kaptál? –kapott a témán Hermione.
- Bocs, de nem mondom el. –érkezett a tömör válasz.
- Kérlek, Malfoy! Nem mondom el senkinek. –a lány egyre kíváncsibb lett.
- Arról teszek. – Draco mostmár hajthatatlan volt.
- Hát jó. –mondta durcásan Hermione.
Draco kiengesztelésképpen lágyan megcsókolta. Hermione nem is tudott, nem is akart tovább duzzogni.
Tökéletesen boldognak érezte magát. Csodálatos volt a szőke fiú karjaiban. Finoman csókolt és széles vállára dőlve úgy érezte, semmi baj nem érheti a világon.
Dracot teljesen elragadta a hév, de tudta hogy most még semmit sem akarhat a lánytól, ezért fékezte magát.
Egymás kezét fogva sétáltak a parkban. Sokáig csak a csillagokat nézték, aztán megszólalt a lány.
- Mesélj valamit magadról. Nem sokat beszélgettünk az elmúlt hét év alatt, mindent be kell pótolnunk.
- Mit szeretnél tudni?
- Az álmaidat, a terveidet. Mihez akarsz kezdeni, ha leteszed idén a RAVASZokat?
- Hát még nem tudom. Tudod tavalyig úgy volt, hogy halálfalónak kellene lennem.
Hermione fájdalmas sóhajára válaszul gyorsan hozzátette:
- Persze még a gondolattól is rosszul voltam, úgy terveztem, hogy majd valahogy kikerülöm. De tavaly megváltoztak a dolgok… tudod, engem nagyon érdekel a bájitaltan. Lehet, hogy valami ezzel kapcsolatos dologhoz fogok kezdeni.
- Hát ez szuper! Én is nagyon szeretem a bájitaltant. Csak ne Piton tanítaná. –mondta mosolyra a lány gúnyos mosolyra húzva a száját.
- Majd teszek róla, hogy ne bántson annyit téged. –mondta kedvesen Draco.
- Ez nagyon kedves tőled. –felelte csillogó szemekkel Hermione.
Hálából finom csókolt lehelt Draco ajkára. Így maradtak még legalább egy óráig, összeölelkezve, csókolózva. Hermione egy ásítást követően felvetette:
- Vérzik a szívem, de vissza kellene indulnunk. Ha Madam Pomfrey észre veszi, hogy nem vagyok a gyengélkedőn, mondhatok neki bármit, nem fog iskolába engedni hétfőn.
- Holnap találkozhatunk? –kérdezte mohón Draco.
- Hát, elképzelhető… -mosolygott Hermione.
- Alig várom.
- Én is.
Draco visszakísérte a lányt a gyengélkedőbe majd egy jó éj’t puszi után Hermione boldogan vetette be magát az ágyába.
Mindketten csodásat álmodtak az éjjel.
Hermione reggel frissen és boldogan kelt fel, majd reggelizett meg barátaival a Nagyteremben. Próbált nem a mardekáros fiúra gondolni, aki még nem jelent meg. Rengeteget nevetett, csodásan érezte magát.
Csak egy kis idő múlva -miután végeztek- mert újra a mardekáros asztal felé sandítani. Ekkor vette észre az ismerős szempárt, ami őt fürkészte. Rossz kedvű volt.
- Lehet hogy féltékeny? –gondolta mosolyogva Hermione miután elkapta a tekintetét.
Sokáig maradtak, Ron elképesztő nyári történetei után Neville kezdett mesélni, akinek talán még néhány esete az ikreken is túltett. Teljesen belefeledkeztek a nevetésbe. Hermione teljesen vörös lett a sok bohóckodásból.
- Örülök, hogy végre jó kedved van. –kacsintott rá Parvati.
Halkan mondta, csak Harrynek tűnt fel és megint elgondolkodva figyelte Hermionét (aki viszont Harry fürkészését nem vette észre).
Kifelé menet Hermione látta, hogy Draco vészesen közeledik seprűvel a kezében („Biztos edzésre igyekszik.”), azonban mögötte jött két „verőlegénye”, Crack és Monstro, ezért rossz érzés kerítette hatalmába a lányt. Végül is tett valami ígéret félét…
Szerencsére Draco nem kötött beléjük, csak Monstro ejtett egy papírt a lány üstjébe. Hermione meglepetésében majdnem megállt, de gyorsan észbekapott és próbált elmasírozni a mardekárosok közeléből.
Sajnos azonban az, hogy Malfoy nem kötött beléjük nem csak Hermionénak szúrt szemet, hanem Ronnak is.
- Mi van, Malfoy, megint ti akartok edzeni helyettünk? Mi vagyunk ma a pályára engedve. –kezdte ellenségesen.
- Több, mint két óra van addig. Mi csak egy villám edzést tartunk. –zárta volna le a beszélgetést unottan Draco.
- Villám edzés? Ja értem, az új csalási technikátokat beszélitek meg. –bólintott a vörös hajú fiú.
Hermione meg sem bírt szólalni a döbbenetből és a kétségbeesésből. Harry ezt is észre vette.
- Ron… -kezdte Harry békítőleg, hogy valahogy leállítsa barátját, de Malfoy belé fojtotta a szót.
- Fogd be, Weasley. –mondta fenyegetően Draco.
- Sajnálom, de a gorilláid nélkül úgysem boldogulsz… -folytatta Ron látva a fiú dühét.
- Ezt megbánod, Vízlipatkány! –kiabált kidülledt szemmel Malfoy.
- Neee! –ugrott a két fiú közé Hermione. –Fejezzétek be!
Szeme könnybe lábadt. Draco ezt rögtön észre is vette. Persze egy szempillantás alatt eltette a pálcáját, amit viszont Harry nem hagyhatott szó nélkül.
- Na mi van Malfoy, mostmár nem szoktál ártatlan lányokat átkozni? –kérdezte dühösen.
- Szándékosan nem. –sziszegte a dühtől eltorzult arccal a fiú. –De te megkaphatod a magadét…
Draco pálcája már Harry felé vette az irányt.
- Azonnal hagyjátok abba! –kiabált Hermione, majd sok csodálkozó pillantástól kísérve elfutott.
Nem is nézte, merre megy, csak minnél messzebb kerüljön a fiúktól.
Keservesen sírt. Mi ütött a barátaiba? Draco tényleg nem kötött beléjük, erre ők kezdik el a vitát…
- Nincs is rosszabb, mintha azok ölik egymást, akiket a legjobban szeretünk. –idézte fel nagyanyja szavait, miután megnyugodott.
- Szegény nagyi! Anya és a nővére állandóan veszekedtek. Nem lehetett neki kellemes. –gondolta megborzongva.
Most vette csak észre, hogy a Tiltott Rengetegben jár, méghozzá nem is a szélén. Legalább egy órája sietett már befelé. De merről jött pontosan? Többször meg is fordult… vagy mégsem?
A keserűségét egy új érzés kezdte felváltani: a félelem. Fogalma sem volt hogy merre jött, ösvényt pedig sehol sem látott.
Ráadásul az idő is nagyon hideg volt. Egyre jobban fázott, a kabátját viszont a kastélyban hagyta.
Mérlegelte a lehetőségeket, majd eldöntötte, hogy vesz egy 180 fokos fordulatot és elindul abba az irányba. Erősen gondolkodott, de semmi ismerőset nem látott…
- Hermioneee!!!! –Harryék már rekedtre kiabálták magukat.
- Biztos hogy erre ment? –fordult Parvatihoz Harry.
- Egészen biztos. A kapunál sajnos elvesztettem. –mondta szomorúan a lány.
- Így is rengeteget segítettél, nélküled a kastélyt is átkutathatnánk. –vigasztalta Ron.
- Köszi. Szegénykém, nagyon kiborult… -dobta be a témát Parvati kíváncsian.
- Nem értem hogy miért. –bosszankodott Ron. -Olyan furcsa volt…
- Mert most ti kötöttetek bele Malfoyba és biztos csalódott bennetek. –sietett a magyarázattal Parvati.
- Miből gondolod? –nézett rá fürkészően Harry.
- Mert a barátnőm és nagyon jól ismerem. –Parvati jó „színésznő” volt, Harry pillantását is zavar nélkül állta.
- Most mégis az a kérdés hogy hol van, nem az, hogy mit gondol. –zárta le végül a témát Harry.
- Igazad van. Biztosan Hagridnál van, nem? –kérdezte Ron.
- Nem. –válaszolt helyette Parvati. –Most láttam Hagridot, meg is kérdeztem, hogy nem látta-e Hermionét. Biztosan visszakísérte volna már, ha ott lenne. Tudja, hogy keressük.
- Marad a Tiltott Rengeteg? –kérdezte nyugalmat erőltetve a hangjára Ron.
- Úgy tűnik. –mondta Parvati.
- Akkor nincs más választásunk, induljunk, Ron. –indítványozta Harry.
- Miért pont a Tiltott Rengetegbe kellett neki futnia? Miért?! –sopánkodott Ron.
- Talán ha nem kötöttél volna Malfoyba…-kezdte a griffendéles lány.
- Jól van, na, menjünk.- kerülte ki Parvati kioktatását a vörös hajú fiú.
- Parvati, te maradj itt, ha visszajönne Hermione, küldj egy baglyot! –kérte Harry.
- Oké, rendben. –egyezett bele rögtön Parvati.
Azzal a fiúk megindultak a Rengeteg felé.