Nem értette az egészet.
- Mi volt ez? Miért csókolt meg? Mit akart ezzel? Viccelt? Hülyének néz?
Nem tudta egész éjszaka lehunyni a szemét. Egyfolytában azon gondolkodott, hogy milyen volt Draco mosolya. Gúnyos vagy őszinte? De rájött, hogy nem igazán ismeri a fiút és nem is látta rendesen, hiszen alig volt fény.
Kiáltani szeretett volna. Izgett - mozgott és nagyon fájt mindene. A vacsora után ivott bájital kezdte kifejteni a hatását, ő pedig nem aludt el. De hogy tudott volna, amikor ennyire zaklatott? Nem értette Dracót ("Mióta Draco?!! Malfoy!!!"). Teljesen összezavarodott.
Talán holnap benéz… és akkor mindent tisztázhatnak…
Rettenet volt az éjszaka. Le sem hunyta a szemét. Kora reggel jött a javasasszony megnézni őt, csodálkozott, hogy már ébren van.
- Mi történt, kedvesem? Hiszen te reszketsz! És ahogy kinézel… aludtál te egyáltalán?
- Nem… nem… tudtam. –nyögte elhalóan.
- Tudtam, éreztem, hogy sokat vállalsz! Legjobb lesz, ha ma nem fogadsz látogatókat.
Hermione már a sírás szélén állt, de nyugalmat erőltetett magára.
- Tényleg semmi baj nincs, Madam Pomfrey, teljesen jól vagyok, és nem akarok lemaradni.
- Nyugodj meg, gyermekem. –nézett rá idegesen a javasasszony. –Én felelek érted, és én tudom hogy mi a jó neked.
Mikor elment, Hermione halkan sírni kezdett. Vagy egy óráig csak sírt, és sírt. Aztán lassan megnyugodott. Már nem gondolt semmire… és elaludt.
- Nem lehet hozzá bemenni. Megint rosszul van. –mondta aggódva Harry.
- Madam Pomfrey rettentő ideges volt, mikor bementünk, de Hermione tegnap a lelkünkre kötötte, hogy adjuk oda neki ezt a könyvet még tanítás előtt. Erre a vén banya elkezdett velünk ordítozni. Ha valami komolyabb baja lesz Hermionénak, kitekerem a nyakát annak a görénynek!!! –mondta villogó szemekkel Ron.
- De csak velem együtt. –tette hozzá Harry.
- Fiúk, Hermione sem örülne, ha ezt hallaná tőletek. –emlékeztette őket Ginny. - Annyira aggódom Hermionéért! –tette hozzá a kelleténél jóval hangosabban.
Ennek az volt az oka, hogy végzős mardekárosok csapata masírozott el mellettük és köztük volt Draco is.
- Mi van, még mindig a gyengélkedőn szenved az a sárvérű liba?! Mi a baj? Fel sem bír állni az erős átkomtól? –vonta össze gúnyosan a szemöldökét kedvenc szőke mardekárosunk.
- Ha tudni akarod visszaesett és nem tudni, hogy túléli-e!!! –kiabált magából kikelve Parvati nem kicsit túlozva.
- Mi van? –nézett rájuk döbbenten. –Vagyis remélem, nem kerülök bajba amiatt a hülye liba miatt!
- Te… (itt olyan szavak hangoztak el, amit nem óhajtok papírra vetni)… hogy mered még sértegetni Hermionét? Legszívesebben megátkoználak, bár én nem tudok sötét varázslatokat, mint egyesek… -préselte ki magából Ron a dühtől remegő hangon.
- Honnan veszed hogy sötét varázslat volt, Weasley? –nézett lesajnálóan fintorogva Draco.
- Onnan, hogy teljesen kikészítette Hermionét! –nézett gyűlölködően Harry.
- Jaj, a kis barátnőd csak megjátssza, fogadok, hogy csak abban reménykedtek, hogy nagyobb büntetést kapok. De ennél rosszabb már úgysem lehetne… -Draco próbált határozott maradni. Nem volt rossz „színész”, ezért a többiek nem vettek észre zavarából semmit.
- Na ide figyelj, tee… -kezdte villogó szemekkel Ron.
- Jó reggelt, tanárnő! –kiáltott fel (jó hangosan) Lavender.
- Magának is jó reggelt, Miss Brown. –mondta összehúzott szemmel McGalagony.
- Jó reggelt, tanárnő. –köszönt mindenki kicsit feszélyezetten
- Menjenek az órájukra. Nincs vita.
McGalagony professzor most hallotta az igazgatói irodában, hogy Hermione rosszabbul van, és tudta, hogy ezen veszett össze a három fiú. Mégsem akart egyelőre újabb büntetést kiszabni, legalább amíg jobban nem lesz a lány.
- Malfoy úgyis megkapja a magáét. –gondolta elégedetten.
A beteg késő délután ébredt. Rosszul érezte magát, izzadt volt.
- Na végre, hogy felébredtél, már aggódtam érted! –közeledett Madam Pomfrey. –Látom kicsit jobban vagy. Ha megfürödtél, találkozhatsz a barátaiddal, de a leckével csak holnap foglalkozz!
- Köszönöm szépen! –mondta hálásan a lány.
Hermione gondosan megfürdött, majd visszaaludt még egy órácskára. Mikor felébredt, barátai már az ágya mellett ültek.
- Végre! –kiáltott fel Ron. –Már komolyan aggódtunk érted. Mi történt?
Ez a fajta viselkedés egyáltalán nem volt jellemző Ronra, úgyhogy Hermione nem tudott elfojtani egy kis mosolyt.
- Csak rosszul aludtam, ez minden. Már sokkal jobban vagyok.
Sikerült fájdalom nélkül felülnie, majd az ágy szélére ülnie. Ezen felbátorodott, és megpróbált felállni, aminek az lett az eredménye, hogy elesett és Harry ölében kötött ki.
- Ügyes vagy, Hermione, csak így tovább! –nevetett Ron.
- Nagyon vicces, Ron. –mondta a lány sértődöttséget tettetve majd belőle is kitört a nevetés.
- Jól vagy? –kérdezte Harry.
- Persze, túlélem. De azt hiszem, ha végre felállok, akkor elmehetek innen. Nem bírom ezt a helyet. És ezt a sok fekvést. Unalmas.
- Nem jövünk eleget? –mosolygott Ron.
- Nem. –válaszolta Hermione.
- Na jó, elég volt, fiatalemberek, a betegnek pihennie kell. –szakította félbe őket Madam Pomfrey.
Hermione arckifejezését látva a fiúknak nagyon nehezükre esett nem nevetve kimenni a folyosóra. Futottak, majd mikor már hallótávolságon kívül voltak, elkezdtek hangosan röhögni.
Hermione azonban nem szórakozott ilyen jól. Ő csak várt… először csak az estét… majd az éjszakát… később a hajnalt…
De nem jött el. És a lány óráról-órára csalódottabb lett. Nem tudta mire vélni a dolgot. De csak arra jutott, hogy a fiú valószínűleg nem gondolta komolyan a csókot, csak szórakozott vele. És ettől egyre dühösebb lett. De mostmár inkább elaludt, nehogy megint rosszul legyen… akkor még legalább egy hetet itt kell penészednie.
Már dél is elmúlt, mikor magához tért. Tanítás után azonnal jöttek Harryék és beavatták mindenbe, ami előző nap és aznap történt. Nem csak a tanulnivalóba.
- Komolyan mondom, nem tudom milyen büntetést kapott ez a Malfoy, de biztos nagyon kegyetlen –itt egy örömteli vigyort eresztett meg a vörös hajú fiú - mert teljesen megzakkant. Mintha állandóan körülöttünk járna, komolyan, ma minden szünetben láttuk. Szerintem minket is meg akar átkozni, különben minek…
- Tényleg fura. –szakította félbe Harry. –Lehet, hogy szerepel valamelyikünk a büntetőfeladatában?
- Ne is gondolj erre, még beválik!– szörnyülködött Ron.
- Reménykedjünk. –mondta elgondolkodva Hermione. A fiúk azonban azt hitték, arra gondol, hogy még csak véletlenül se legyen kapcsolatban velük a feladat. A lány azonban pontosan az ellenkezőjét képzelte.
- Szóval nincs sok lecke jövő hétre. Szerinted elengednek? –érdeklődött a vörös hajú fiú.
- Jaj, remélem, nem akarok itt maradni tovább. A sok pihenésbe betegszem bele. –felelte kizökkenve mélázásából Hermione.
- És hogy akarod meggyőzni? –nézett a lányra kérdőn Harry. -Van ötleted?
- Csak járkálnom kellene. Nem tudtok valami varázslatot? –válaszolta a lány bizonytalanul.
- Szerintem elég erős bájitalt kapsz, ne akarjunk e mellett varázsolni. Hátha fölösleges lenne. –vélekedett a sebhelyes fiú.
- Igazad van, talán ez is segít…
Hermione érezte ugyan, hogy minden nappal egyre jobban van, azért örült volna, ha gyorsabban hat a bájital. Rosszul érezte magát a gyengélkedőn.
- Mepróbálok felállni. –szögezte le végül a lány.
Harry már nyitotta a száját, hogy lebeszélje Hermionét, Ron azonban ugrott segíteni a lánynak, aki már az ágy végében ült.
- Ne mondj semmit, inkább segíts! –előzte meg a kifogást az okos lány.
Ezután Harry elintézte a dolgot egy fejcsóválással, majd belekarolt jobb felől a lányba. És nagy örömükre most már nem fájt Hermione lába, meg tudott állni nélkülük.
- Remek. Mostmár el kell engednie. Már csak egy alkalom kellene, ami miatt előbb kell eljönnöd. –tűnődött Ron.
Találtak is. Hermione egyre többet pihent (látszólag), egyre jobban volt és igyekezett, hogy ezt Madam Pomfrey is észre vegye. Elkéredzkedett Harryék péntek délutáni kviddicsedzésére.