Hermione másnap alig tudott kikecmeregni az ágyból. Roppant fáradt volt, tegnap nagyon nehezen tudott elaludni. Egyfolytában a Viktorral való kapcsolata járt a fejében, időnként egy szőke mardekáros szemei jutottak eszébe, mindenesetre kicsit össze volt zavarodva.
Reggel álmosan ballagott le a Nagyterembe. Postája már az asztalon várta. Álmatagon olvasta a Reggeli Próféta legújabb számát és próbált nem gondolni az előző napok eseményeire. De nem ment.
Még csak a felénél járt, de már be is fejezte az olvasást. Ugyan minek, a legfontosabb dolgok úgyis az elején vannak…
Nem nagyon kötötte le figyelmét az átváltoztatástan, és nem igazán sikerült sokat felfognia a tanárnő beszédéből.
- Granger kisasszony, ha már az első napon lemarad, nem sokat tudok magának segíteni ebben az évben. Kérem, ne okozzon csalódás idén sem!- mondta szigorúan a tanárnő az óra végén neki.
- Bocsánatot kérek tanárnő, többé nem fordul elő…
De már alig várta hogy eltűnhessen a teremből. Annyira „el volt varázsolva” hogy alig talált le Hagrid kunyhójához Legendás lények gondozására.
- Hermione, már azt hittük bajod esett! Mi történt? Jól vagy? – kérdezte Hagrid aggódva.
- Persze, persze… ne haragudj, Hagrid! – mondta a griffendéles zavarodottan.
Harry és Ron rögtön odamentek a lányhoz.
- Minden rendben, Hermione? – kérdezte Harry.
- Igen csak egy kicsit… öhm… eltévedtem.- mondta Hermione szemét lesütve.
- Micsodaaa?! – hördült fel Ron.
- Bizony, Ron még pár almot fölnevelünk, sőt neveket is választunk nekik. De ezentúl majd másról is tanulunk, úgyhogy nem az összes óra velük telik el.
Hagrid egy újabb rakás futóféreg előtt állt.
- Az nagyon… klassz lesz! – mondta Harry egy kényszeredett mosollyal.
Hamar eltelt az óra, de amikor visszafelé igyekeztek, Hermione megtorpant, mert egy ismerős név hallatán földbe gyökerezett a lába.
- Viktor Krum?! Aki három éve itt volt a suliban?!
- Persze, ismersz más Viktor Krumot? – mondta Parvati.
- Mi történt vele? – kérdezte idegesen Hermione.
- Állítólag egy hete felcsípett egy mugliként dolgozó modell boszorkányt és volt képük ezt beleírni a Reggeli Próféta sportrovatába! Nem olvastad, neked is jár az újság, nem?
- De, csak a kviddics nem annyira izgat. – mondta Hermione és titokban remélte, hogy nem árulta el magát hangneme.
Gyorsan elköszönt Harryéktől fejfájásra hivatkozva és elszaladt a Tiltott Rengeteg széle felé. Egyedül akart lenni, hogy megeméssze a hallottakat.
Tehát ezért dobta őt Viktor! Mert nem akarta hamis ábrándokkal áltatni. Vagy lehet, hogy régóta van másik barátnője, Hermione csak jóbarát volt? A lány, ha lehet még jobban összezavarodott, és nem tudta, hogy mit gondoljon.
Gyorsan telt az idő. Még jóformán le sem ült, mennie kellett. Sietett előre, de nem figyelt eléggé, ezért a Nagyterem felé menet belebotlott kedvenc mardekárosába.
- Miért vagy folyton az utamban? –csattant fel mérgesen Malfoy.
- Bocsánat, ne haragudj, nem vettem észre hogy… -kezdte Hermione, de a fiú belefojtotta a szót.
- Nem vettél észre?! Engem?! Akkor neked is szükséged lesz egy szemüvegre, mint a drágalátos barátodnak. Szerintem hozzád egy vastag lencséjű négyzet alakú, fakeretes szemüveg illik. Meg ne feledkezzünk a sebhelyről…
-Neked meg egy tükör kéne, hogy egész nap bámulhasd magadat! –mondta Hermione könnyeivel küszködve, és már vette a levegőt, hogy mondjon valamit ennek a … amikor Harry hangját hallotta maga mögött.
- Valami baj van? –kérdezte Harry Malfoyt.
- A kis barátnőd belém jött a folyosón, mert „nem vett észre”! –kezdte Malfoy.
- Igazad van Hermione, ez a legjobb megoldás! –mosolygott Harry barátnőjére de észrevette a könnyeket Hermione szemében.
- Mit mondott ez a féreg? –kezdte nagyon dühösen.
- Semmit!!! –mondta a lány szemét dörzsölve.- Már megint az allergiám!
Harry füstölögve elkísérte barátnőjét a Ronhoz a Nagyterembe és azon gondolkozott, hogy Malfoynak melyik átok lenne a legmegfelelőbb... Nem talált elég erőset.
A nap további része lassan telt. Hermione boldog volt, mikor magára húzhatta a takarót. Elég korán volt, mégis hallotta, hogy valaki jön fel a szobába…
- Milyen kár, hogy visszautasítottam az iskolaelsőknek fenntartott szobát. –gondolta mérgelődve és alvást próbált tettetni.
Parvati volt az, az egyik szobatársnője.
- Figyelj, Hermione beszélni szeretnék veled. –kezdte kicsit megilletődve.- Ébred vagy még?
- Miről?- kérdezte Hermione miután felült az ágyon.
- Miért akasztott ki az a hír Krumról? Csak nem jártok?! –kérdezte nem kis izgalommal Parvati.
- Már nem. –tájékoztatta őt szobatársnője.
- Jaj, nem biztos, hogy ez a hír igaz, ezért nehogy lapátra tedd! –kiáltott fel Parvati.
- Nyár végén szakítottunk. –nyugtatta meg őt Hermione.
- Akkor már értem, hogy miért vagy mostanában kicsit furcsa. Hidd el, tudom mit érzel! Gyere, mesélj el nekem mindent, meglátod, jót fog tenni! –tanácsolta a lány.
Hermione torka összeszorult ennyi kedvesség hallatán és a lehetőségre hogy valakinek kiöntheti a lelkét.
-Előbb is eszembe juthatott volna, hogy beszéljek valakinek az érzéseimről, épp csak nem tudtam hogy kinek. -gondolta Hermione boldogan.
- Jó ötlet. –mondta ehelyett.
Elmesélt neki mindent Viktorról negyedikes koruktól kezdve, mikor először találkozott vele. Tényleg könnyített a lelkén, jól esett neki.
- Két megoldás van. –foglalta össze tanácsát Parvati. –Hogyha teljesen elfelejted Viktort és próbálsz nem gondolni rá…
- Ez nekem is eszembe jutott.- gondolta Hermione.
- … vagy inkább valaki másra gondolsz. –kacsintott rá mosolyogva Parvati.
- Jó éjt, Parvati és köszi mindent. –búcsúzott Hermione és ágyba bújt.
Azon gondolkodott, hogy miért jut eszébe folyton az a tekintet… ahogyan Malfoy nézett rá szeptember elsején… megkönnyebbülten aludt el.
A következő hetek úgy teltek el, hogy Hermione nem tudott Viktorral foglalkozni. Teljesen lekötötte a tanulás és a tanárok rengeteg leckével látták el őt. Mostmár kezdett túllépni a kezdeti sokkon és nyugodtabban aludt, újra visszatértek a megszokott hétköznapok. Mégis úgy érezte, valami változott. De hogy mi, arra egyelőre még nem tudott rájönni.
Azt hogy egyelőre elfelejtette a Viktorral való szakítást, egy szőke mardekárosnak köszönheti.
Hétfő reggel volt, Harry pedig nem tudta időben kiszedni Ront az ágyból, úgyhogy Hermione magányosan indult el a Nagyterem irányába.
Szócsatát hallott a közelben ezért sietősen folytatta az útját, végül is ő az iskolaelső, meg kell akadályoznia az effajta viselkedést.
Két griffendélest és három mardekárost látott meg. Vele szembe volt Malfoy két elmaradhatatlan gorillájával, Crackkal és Monstroval. Háttal neki Dean Thomas és Seamus Finnigan állt.
- Ne merészeld még egyszer a szádra venni az anyám nevét, te alamuszi aranyvérű pojáca!!! –üvöltötte Seamus.
- Szerintem nézz magadra! Te kis szánalmas apuci-mögé-bújok-ő-majd-elintéz-titeket !!! Tudsz te egyáltalán átkokat?! –toldotta meg Dean.
- Eléééég!!!!! –üvöltötte Malfoy majd vészjósló tekintettel mormolt halkan egy átkot. Csakhogy Seamus résen volt és ellökte barátját a pálca kereszttüzéből. Ők viszont nem tudták hogy Hermione közvetlenül mögöttük áll, így őt érte az átok.
A lány fájdalmas sikoltásától zengett a Nagyterem. Olyan érzése volt mintha kínoznák. Mintha égne a bőre, a csontjai pedig ropognának.
A Nagyterem ajtaja kinyílt, a diákok pedig döbbenten meredtek Hermionéra.
Ahhoz is fáradtnak érezte magát, hogy felkeljen, mégis meg kellett tennie. Hallotta, hogy mindenhonnan futnak hozzá a kíváncsi diákok és tanárok.
- Mi történt, Granger? –kérdezte döbbenten Piton professzor.
Megpróbált felállni, de egyszerűen nem bírt megmozdulni. Könnyek gyűltek a szemébe, gondolkodni sem tudott.
Dean szólalt meg végül.
- Malfoyjal veszekedtünk és meg akart támadni, de Hermionét érte az átok. –foglalta össze.
- Ne hisztizzen, Granger, álljon fel! –kiabált Piton.
- Neem… neem… tuu… tudok. –lehelte nyugalmat erőltetve magára.
- Hermioneee !! –hallotta Harry és Ron hangját.
Összeszedte magát és felült. Nem bírta tartani magát és visszacsuklott.
Malfoy döbbent pillantását viszont el tudta kapni. Nem is lehet hasonlítani azt a nézést semmihez…
- Mi történt?!- kérdezte Ron ingerülten.
- Jól vagy, Hermione? – kérdezte Harry.
- Persze… azt hiszem… kicsit… elragadtattam magamat… -felelte halk hangon a lány.- De azért lehet, hogy felnézek a gyengélkedőbe…
- Lehet?!- hallotta Ron döbbent hangját.
- Gyere Hermione, majd mi felviszünk. –ajánlotta Harry.
- Neee! Auuu!!!! –Hermione előtt elsötétedett minden...