- Hermione! – dörömböltek az ajtón.
- Hermione! – hallatszott újra a kiáltás.
- Mi van? Ki az? Tessék?? – riadt fel Hermione mély álmából. Haja kócos, topja – amit hajnalban nem vett át – gyűrött, tekintete, pedig zavart tükrözött. Kipattant az ágyból, s gyorsan kinyitotta az ajtót – Mi történt? Baj van? – szegezte a kérdést a két fiúnak, akik meglehetősen furcsán néztek rá.
- Nincs semmi baj – válaszolta Harry, s közben megbökte Ront, hogy ne bámulja olyan feltűnően a barátnőjüket.
- Akkor miért dörömböltök az ajtómon hajnalok hajnalán? – tudakolta Hermione mérgesen, s közben nagyokat pislogott, hogy tisztábban lásson.
- Hermione, fél tizenkettő van – világosította fel Harry kedvesen a lányt – De látom még javában ágyban voltál – jegyezte meg, majd jelentőségteljesen végignézett Hermionén. A lány látva Harry pillantását, és Ron tátott száján jól megnézte magát. Először nem értette mire gondolt Harry: bár átöltözni nem volt ereje, a farmerét azért levette magáról, mielőtt beájult volna az ágyba. Most pedig ott állt két legjobb fiúbarátja előtt egy topban, és igen, egy szál bugyiban. Hirtelen elvörösödött – Ne haragudj, hogy felkeltettünk, de nemsokára ebéd, s gondoltuk szívesen megebédelnél – azzal Ront elráncigálva, ott hagyta Hermionét.
A lány örült, hogy Harry nem jött zavarba, s nem is rótta meg őt, amiért ilyen hiányos öltözékben nyitott ajtót, de Ron mikor maga elé képzelte Ron tátott száját még jobban elpirult, mielőtt még becsukta volna az ajtót.
Odament az ágyhoz, ami mellett a bőröndje volt, s kivett belőle egy másik farmert és pólót, tiszta fehérneműket, meg egy törülközőt, majd az ágytól balra lévő ajtón át bement a fürdőbe.
Gyorsan ledobálta magáról a ruháit, és beállt a zuhany alá. Sokáig folyatta magára a vizet, és közben gondolatai akaratlanul is elkalandoztak.
A medence tele volt emberekkel. Ilyen melegben mindenki a vízben lubickolt, vagy a parton heverészett. Draco, lévén, hogy hófehér bőre van, az árnyékban üldögélt, s szemét lehunyva egy fának dőlve pihent. Érezte, hogy körülbelül fél perce nézi valaki, de ahelyett, hogy az illető felé fordította volna tekintetét, továbbra is csukott szemmel ült, s várta, hogy mit tesz az illető. Az a valaki nagyon halkan, lopakodva közelített felé. Már akkor kitalálta, hogy Hermione jön felé, mikor a lány még másfél méternyire volt tőle. Draco érezte, hogy egy kis hűvösséget is hoz magával, tehát valószínűleg nemrég jött ki a vízből. Hermione már nyújtotta volna jéghideg kezét, hogy megérintse vele Draco valamelyik forró testrészét, amikor a fiú megszólalt:
- Túl jó illatod van drágám – mondta közönyösen, mintha eddig beszélgettek volna. Hermione először megdöbbent, aztán elkapta Draco kezét, s nagy nehezen felhúzta a földől, majd hozzábújt meleg testéhez.
Draco megborzongott, de azért magához ölelte a lányt.
- Ha ilyen hideg a víz, akkor miért mentél bele? – kérdezte, s közben a karját dörgölte, hogy egy kicsit felmelegedjen.
- Csak! Mert jól esett! – jelentette ki, majd Dracot a medence felé kezdte vonszolni. A szélénél megtorpant, s mélyen a fiú szemébe nézett.
- Sajnálom – mondta komolyan.
- Mit? – kérdezte a fiú értetlenkedve.
- Hát ezt! – válaszolta Hermione, s egy laza mozdulattal belökte Dracot a vízbe. Mindenki harsány nevetésbe tört ki, Hermione pedig egyenesen kétrétgörnyedt a vihogástól. Viszont mikor a hullámok már elültek a víz felszínén, s Draco még mindig nem bukott fel megijedt. Gyorsan lehajolt, hogy jobban a vízbe nézhessen, hogy lássa, Draco nincs e a medence alján. De a fiú csak erre várt: hirtelen felbukkant, elkapta Hermione kezét, s berántotta a vízbe. A lány nagyot sikított a csobbanás előtt. Mikor előbukkant a víz alól, Draco vigyorgó arcát látta maga előtt, amitől még mérgesebb lett. Amikor a fiú ezt észrevette, megpróbálta úgy ráncolni a homlokát, mint Hermione, amit a körülöttük lévők tapssal és nevetéssel jutalmaztak. Hermione sem bírta sokáig a szemöldökráncolást, hisz Draco arcának látványa felért egy cirkusszal, így belőle is kitört a nevetés, nomeg persze Dracoból is. Amikor át akarta ölelni a fiú nyakát, Draco elkapta a kezét, mélyeket kezdett lélegezni, majd lebukott a víz alá. Hermione értetlenül nézett még akkor is, amikor érezte kedvese érintését a combján. Vette a lapot, s széttárta a lábait, ami alatt kedvese átúszott, s pár másodperc múlva Hermionéval a nyakán bukkant elő.
- Akkor csata!! – kiálltja el magát David, s ő is felkapja Lisat. A többiek is követték a példájukat, s egy fergeteges vízi csata bontakozott ki köztük, aminek köszönhetően remekül szórakoztak.
Hermione sóhajtva elzárta a vizet, majd megtörülközött, és gyorsan magára kapta kikészített ruháit, s már rohant is le az ebédlőbe.