ŰŰEz a délután kész szenvedés volt Draco és Hermione számára. Bár csak néhány méter volt köztük, mégis úgy tűnt, hogy egy szakadék választja el őket egymástól. A kedves mosolyok, apró csókok, finom érintések, melyek mindennaposak voltak Cathan-ben, ma tiltott dolog volt számukra, helyét az érzelemmentes pillanatok váltották fel. Hermionénak a tábori emlékek adtak erőt ahhoz, hogy nehogy felálljon, s odasétáljon Dracohoz egy csókért.
Este legalább kettőig beszélgetett Harryvel és Ronnal a saját szobájában. A fiúk nyáron a házat takarították, amit Harry tavaly megörökölt, de persze a Rend főhadiszállása maradt. Egy kis unszolás után Ron azt is elmondta, hogy Dumbledore vacsora után azt a szívességet kérte tőlük, hogy ne legyenek olyan ellenségesek Dracoval.
Hermione végül álmosságra hivatkozva kitessékelte a fiúkat a szobájából. Nagyot nyújtózott, majd halkan kiment az ajtón és óvatosan benyitott Draco szobájába. Direkt nem kopogott, hátha a fiú már alszik. A szoba sötét volt, épp csak az ágy halvány sziluettjét lehetett kivenni. Hermione odaosont hozzá, s meglátta Draco arcát. A fiú szeme csukva volt, Hermione épp csak meg akarta simogatni, de a fiú szemei fölpattantak, elkapta a lány kinyújtott kezét és magához rántotta. Hermione ijedtében sikkantott egyet, de Draco befogta a száját és közben Hermione fölé kerekedett. Vigyorogva nézte a lányt és elengedte a száját, de mikor látta, hogy Hermione le akarja szidni, elkezdte csikizni. A lány nem bírta visszafojtani a nevetését, de azért neki is sikerült megcsikizni Dracot. Addig birkóztak, míg végül belegabalyodtak a takaróba és leestek az ágyról. A paplan szerencsére felfogta az esést, így csak egy kis puffanás hallatszott. A következő helyzet alakult ki: a takaró a földön, amin Draco fekszik, Hermione pedig Dracon hasal. Alány „leszorította” Draco kezeit a feje mellett, hogy nehogy megcsikizze, térdei, pedig a fiú derekát „tartották” a földön.
- Ezt fejezzük be! – mondta Hermione kicsit mérgesen – Ha bejönnek a többiek…
- Már miért jönnének? – kérdezte Draco vigyorogva – Inkább reménykednek, hogy nagyon megütöttem magam – folytatta, s igyekezett eltüntetni az arcáról azt a kis szomorúságot, ami megjelent erre a gondolatra. Hermione látta szerelmén, hogy bántja, ahogy Harryék viselkedtek vele, de mégsem bírta megállni, hogy ne dorgálja meg a fiút. - Miért kellett megijesztened? – kérdezte teljesen jogosan komolyabb hangnemet megütve – Én csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van e, erre te letámadtál! – mondta mérgesebben, s eleresztette Dracot, s felállt.
- Ha nem osontál volna be a szobámba, hanem kopogsz, akkor nem tettettem volna alvást, és akkor kellőképpen üdvözöltelek volna! – vágott vissza a fiú a vádakra.
- Oh szóval én vagyok a hibás, amiért nem akartalak felébreszteni, ha esetleg aludnál? – kisimította felgyűrődött felsőjét. Draco is feltápászkodott és megállt vele szemben – Ráadásul csak tettetted? – kérdezte döbbenten.
- Igen - válaszolta Draco, s tett egy lépést Hermione felé – Haragszol? – kérdezte bűnbánóan, s még egy lépéssel közelebb került a lányhoz. Bár Hermione igent akart mondani, amint megérezte Draco karjait a dereka körül, és megcsapta orrát a fiú mámorító illata, minden gondolat elszállt a fejéből. Draco belefúrta csodálatos, szürkés szemeit Hermione mogyoróbarna szemeibe, mert tudta, hogy a lány attól meglágyul. Az első veszekedésük alakalmával is így sikerült jobb belátásra bírni a lányt.
Pár nappal a bál után történt. Kedden Hermione bagolypostával levelet kapott.
- Kitől jött? - kérdezte Draco. Hátával egy fűzfának támaszkodva ült, és úgy karolta át Hermionét, hogy a lány szinte az ölében ült. Így mindketten láthatták a csillagokat.
- Harry és Ron küldte! – mondta boldogan a lány. Széthajtotta a szokás szerint rövid levelet. Bár Draco nem akart, a kíváncsisága felülkerekedett rajta, s szerelme feje felett elolvasta a levelet.
„Szia Hermione!!
Reméljük, hogy jól érzed magad a táborban! Mi itt a Házban csak unatkozunk, te biztos jobban érzed magad, mint mi…. Ron itt rágja a fülem, hogy írjam ide azt is, hogy folyton takarítunk. Tudod, hogy mennyire utál takarítani, főleg pálca nélkül… Megpróbálta rávenni Mrs. Weaslyt, hogy hagy használjunk pálcát, de nem engedte, a Kiskorúak bűbájkorlátozása miatt…
Na és tudsz már táncolni? Milyen a párod?
Már várjuk, hogy itthon légy…
Ölel: Harry és Ron
u.i.: Még szép, hogy utálok takarítani… Tudod, hogy hány dolog harap itt????”
Hermione elmosolyodott Ron utolsó megjegyzésén, Draco viszont felhorkant.
- Mondtál valamit? – kérdezte megfordulva a lány.
- Weasly és szent Potter még egy hónapot sem bír ki nélküled? – kérdezte vontatottan.
- Miért, mi bajod van azzal, hogy érdeklődnek utánam? – kérdezte, némi éllel a hangjában, és feltérdelt a fiúval szemben. Így pont egy magasságban volt a feje Dracoéval. A fiú is feltérdelt, és így már megint ő volt a magasabb – Ők a barátaim, és szeretem őket. 6 éve mellettem állnak, és még egyszer sem sárvérűztek le!- mondta karba tett kézzel mérgesen, és bár nem akart Dracónak fájdalmat okozni, mégis megtette. A fiú szemei megdermedtek. Leereszkedett a sarkára, s így még jobban látni lehetett szomorú arcát. Erősen gondolkodott.
- Én sajnálom… Tényleg. Tudom, hogy sokat bántottalak, és nem tudok elégszer bocsánatot kérni miatta…
- Tudom. Én is sajnálom, nem kellett volna felemlegetnem Ezt.
Draco megint feltérdelt, és átölelte Hermione derekát. Finom csókot lehelt az ajkára, majd arcát a hajába fúrta – Kíváncsi vagyok, milyen képet fognak vágni, mikor meglátnak minket együtt…- vigyorodott el Draco.
Ekkor Hermione egy kicsit elhúzódott – Harryék még nem tudhatják meg – mondta. Szavait feszült csönd követte – Ha megtudják… kitör a botrány… és Ron még neked is esne akár puszta kézzel…
- És szégyelled, hogy egy halálfaló fiába vagy szerelmes – jelentette ki már szinte suttogva Draco. A fájdalom érződött a hangján.
- Nem! Dehogyis! De ha más is megtudja, akkor előbb utóbb a Nagyúr fülébe fog jutni és bántani fog téged… és én azt nem élném túl – fejezte be lehajtott fejjel.
- Nem olyan könnyű engem bántani – mondta Draco dacosan, de mikor Hermione villogó szemekkel ránézett inkább csöndbe maradt.
- Idefigyelj Draco Malfoy! Ha bármi bajod esik, mert azt hiszed magadról, hogy „olyan jó vagy”, én esküszöm, hogy kitekerem a nyakad.
- Oké oké… - mondta Draco megadóan, de amikor békülésképpen meg akarta csókolni a lányt, Hermione mérgesen elfordította a fejét, karjait, pedig maga előtt keresztbe összefonta, így tartva Dracot minél messzebb magától.
Ekkor Draco az utolsó fegyveréhez nyúlt. Kiskutyaszemeit a lány szemeibe fúrta.
- Nagyon kérlek, ne nézz így rám – mondta Hermione halkan.
- Miért ne?
- Mert zavarba jövök tőle – érkezett a válasz. Draco halkan felnevetett a válaszra.
- Ahogy óhajtja Úrnő – mondta Draco mosolyogva, befejezve a „szerepét”.
Ekkor Hermione is nevetni kezdett, s felhagyva a durcával, leeresztette kezeit, Draco nyaka köré fonta, s megcsókolta.
- Úgy látom ezt megtanultad a Klónok támadásából… Szóval mégsem volt olyan rossz az a film?
- Hát nem gondoltam volna, hogy a muglik ennyire leleményesek, s ilyet is tudnak csinálni…. És igen… Nagyon jó film volt….
Ezzel Draconak sikerült elásni a csatabárdot.
A szemkontaktus most is megtette a hatását. Hermione immáron várakozóan nézett Dracora, aki viszont, talán büntetésképpen, nem csókolta meg. A lány megunta a játékot, s szenvedélyesen csapott le Draco ajkaira, ami ellen természetesen a fiúnak sem volt kifogása.
- Még mindig haragszol? – kérdezte Draco percekkel később, mikor ajkaik különváltak.
- Igen – suttogta Hermione, ám hangja egy kicsit remegett.
- Hát akkor nincs más választásom – somolygott a fiú, s megemelte Hermionét pont annyira, hogy a lány a derekát körbefonhassa a lábával. Apró csókokkal borította el Hermione nyakát, állát, arcát, fülét, homlokát, míg végül a száját vette birtokba. Draco szívesen tovább is ment volna, de tudta, hogy még nem lehet. Életében először volt szerelmes, és most érezte igazán, hogy tartozik valakihez. Az anyja rettegett az apjától, aki ezt kihasználta… Sokszor imperiot mondott rá, vagy egyszerűen csak crucioval kínozta.
- Még mindig haragszol? – suttogta a kérdést Hermione fülébe.
- Azt hiszem nem – mosolyodott el a lány.
- Akkor jó! – vigyorgott Draco.
- De most már tegyél le – mondta Hermione – Holnap, vagyis ma, nem fogok tudni felkelni – korholta a lány kedvesen szerelmét.
A fiú kelletlenül teljesítette Hermione kérését. – Jó éjszakát.
- Neked is – mondta Hermione mosolyogva, de gyorsan lehervadt, amikor eszébe jutott valami – Mikor mész haza?
- 8 kor Piton professzorral. Hop-porral – válaszolta kelletlenül.
Hermione kisimított egy rakoncátlan hajtincset Draco szeméből, majd megfordult, s kinyitotta az ajtót. Mielőtt becsukta volna még egy csókot dobott kedvesének, aki mosolyogva elkapta.
Mikorra viszonozta volna Hermione már be is csukta az ajtót.
Úgy ahogy rendbe hozta az ágyát, aztán egy puffanással beledőlt, s már aludt is.