ŰŰNyolc óra előtt két perccel mindkét lány a tánc-ház előtt állt. Még délelőtt megbeszélték a párjaikkal, hogy ők bent várnak rájuk. Lisán egy hosszú, kék standard-ruha volt, a nyakán átdobva egy úgyszintén kék selyemsál. Hermionén ellenben egy mélybordó, nyakbakötős latin ruha volt, ami pont a kellő helyeken simult a lányra. Hermione először nem ezt a ruhát akarta megvenni, mert a ruha, jóindulattal sem ért a térdéig, de Lisa meggyőzte, hogy jól áll neki. Mindketten a fél napot az új cipőjükben töltötték, így most már biztosan álltak a lábukon. Mély levegőt vettek, és beléptek a terembe.
David és Draco már várta őket. David mosolyogva odament Lisához és a karját nyújtotta neki, amibe a lány boldogan belekarolt. Draco viszont csak bambán nézett Hermionéra. Az évek folyamán a „koszos kis sárvérű”-ből gyönyörű nő lett. A haja laza kontyban volt, a ruhája gyönyörű, az egész lány pedig szemetgyönyörködtető volt. Lassan odasétált hozzá. Hermione elpirult, ahogy Draco tetőtől talpig végigmérte.
- Gyönyörű vagy - mondta Draco, s büszkén nyújtotta kezét a lánynak. Hermione mosolyogva belékarolt, Draco pedig megköszörülte a torkát:
- Egyvalami viszont hiányzik - mondta a lánynak, aki csak értetlenül nézett rá.
- Virágot a virágnak - mondta mosolyogva a fiú, s egy szál vörös rózsát „varázsolt elő” ujjai közül Hermionénak. A lány megmosolyogta a mugli bűvésztrükköt, s hagyta, hogy a fiú a hajába tűzze a virágot, ami tökéletesen illett a ruhája színéhez, majd hálából puszit lehelt Draco szájára. A fiú is elmosolyodott, majd bevezette a lányt a táncolók közé, s ők is elkezdtek mambázni. Hermione megremegett, ahányszor Draco közelebb húzta magához, vagy elkalandozott a keze a derekáról. Éjfélig táncoltak, nevetgéltek, majd kimentek egy kicsit levegőzni.
- Hermione, mondanom kell neked valamit - fordult szembe Draco a lánnyal. Hermione a fiú szürke szemeibe nézett, amelyek most nem voltak gúnyosak, se megvetőek, hanem furcsán csillogtak.
- Neked van a világon a legszebb szemed, és te vagy a világ legcsodálatosabb nője - kezdte, mire Hermione épp közbeszólt volna, de Draco folytatta. - Te vagy az egyetlen, aki meglátta bennem a jót, s akivel én is jó tudok lenni - itt Hermione megint közbeszólt volna, de a fiú még mindig nem engedte. - Tudom, hogy nem lehet, tudom, hogy te valószínűleg Weasley-t szereted, de én akkor is szerelmes lettem beléd! - Hermione végre megszólalt:
- Én is mondhatok valamit? Én is szeretlek! - Draco ettől döbbent arcot vágott, majd felvidult, s megcsókolta Hermionét. Először csak finoman, ízlelgetve a lány ajkát, később mind szenvedélyesebben. Nyelvük hosszasan játszadozott egymással, mígnem egy kis levegőért külön váltak. Draco gyengéden fogta Hermione kezét, s homlokát a lányénak támasztotta. Sokáig, csendben álltak így.
- Nincs kedved még táncolni? - kérdezte Draco immáron kedvesét.
- Dehogynem - mosolygott Hermione. Ezután önfeledten táncoltak még egy jó ideig.
***
Az elkövetkezendő két hétben már mindenki egy párként kezelte őket. Mindketten nagyon boldogok voltak, ugyanakkor féltek, hisz miután vége a tábornak keveset találkoznak, az iskolában pedig el kell majd játszaniuk, hogy gyűlölik a másikat. Ezért minden percet kihasználtak, hogy egymással legyenek.
A hazafelé úton Draco nem szólt semmit, csak görcsösen szorongatta Hermione kezeit, mintha örökre elválnának egymástól. A búcsújuk hosszú és bensőséges volt. Szorosan ölelték egymást, mintha sohasem akarnának elválni. Végül Draco eltolta magától Hermionét és megcsókolta.
- Ideje mennünk - mondta Draco halkan, - a sofőr nemsokára megjön, és ha meglát... Hermione Draco szájára tette mutatóujját, és félrenézett egy pillanatra. Látta szüleit és visszaintegetett nekik másik kezével, majd megcsókolta Dracót.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek Hermione - válaszolta Draco, s mikor látta, hogy a lány elindul, gyorsan magához rántotta és még egyszer szenvedélyesen megcsókolta, majd elindult a másik irányba...