1.fejezet: Kezdet
"Hermione Granger az ágyán kuporgott, s egy pennát szorongatott a kezében." ...
Hermione Granger az ágyán kuporgott, s egy pennát szorongatott a kezében. Hedvig, aki most hozta meg gazdája levelét, az ágy végéből figyelte a lányt. Hermione döntött és írni kezdett…
„Kedves Harry és Ron! Nagyon örülök, hogy minden rendben megy nálatok! Ne aggódjatok, én is jól vagyok. Sajnálom, de nem mehetek idén a Házba, mert megígértem anyáéknak, hogy ezen a nyáron többet leszek velük, ráadásul szeretnének valamivel meglepni… Egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi az, de anyáék nagyon izgatottak tőle, és nem szeretném elrontani a hangulatukat. Csak annyit árultak el, hogy ha tetszik, akkor másfél hónapos elfoglaltság lesz. Kérlek vigyázzatok magatokra, és ne tegyetek semmi ostobaságot! Remélem továbbra sem lesz semmi baj! Ölel benneteket: Hermione”
Összehajtogatta a pergament, majd Hedvig lábához kötözte. A madár huhogott egyet búcsúzásképpen, és kiröppent az ablakon. - Hemione! - kiáltotta az édesanyja. - Itt vagyok. - válaszolta a lány már a lépcsőről - Tessék? - Nos kicsim, apával eszünkbe jutott egy régen tett kérésed - mondta titokzatosan az asszony, s összepillantott férjével - Mielőtt elmentél volna Roxfortba, azt kérted, hagy tanulhass meg táncolni… - Hermione először csak értetlenkedett. - Ezért arra gondoltunk - vette át a szót Mr Granger, - hogy beíratunk egy nyári tánciskolába, ami teljesen varázslómentes. Persze, csak ha te is szeretnéd - fejezte be. Hermione elmosolyodott, és boldogan ugrott szülei nyakába. - És hol? És milyen? - Nincs messze Londontól. Egy tábor végül is, de a hétvégéken haza lehet jönni, nem kötelező ott maradnod. - Jaj anya, apa, ez szuper! - lelkendezett a lány, nem is sejtve, hogy milyen meglepetéseket tart számára az a tánctábor… Draco Malfoy dühösen rótta a Malfoy kúria folyosóit. Hosszú idő óta először találkozhat apjával úgy, hogy nincs körülvéve más halálfalókkal... A hatodik évben szinte csak akkor látta, mikor más halálfaló-jelölttel a Nagyúr előtt kellett megjelennie, és akkor is csak titkokat osztott meg Dracoval, de most, a nyár elején hazautazik néhány órára, hogy megnézze családját. „Pont most!”- dohogott magában a szőkeség... „Miért pont akkor jön haza, amikor megkapjuk a jegyeket... Ezt nem hiszem el!” Mikor leért a nappaliba, apja már várta. Tekintete dühösen villogott. - Apám - hajtott fejet tisztelettudóan Draco, - remélem minden rendben. - Nem. Semmi nincs rendben! - mondta a férfi dühösen. - Elegem van abból, hogy mindent megkapsz, amire vágysz, az idei jegyeid mégis rosszak. Anyád elmondta, milyen tiszteletlen vagy vele. Ebből elegem van! A nyár első másfél hónapjában olyan büntetést kapsz, amit életed végéig nem fogsz elfelejteni! - mondta dühösen fiának, aki megpróbálta legalább annyira visszafogni magát, hogy ne kezdjen el kiabálnia apjával. Tudta jól, azzal csak rosszabbul járna. - Igenis apám, mit kell tennem? - Mivel jövőre lesz a búcsúbál, és meg kell tanulnod táncolni, egy tánctáborba mész! - eddig nem is hangzik rosszul... - gondolta Draco, ám apja szemében gyors fény villant. - Egy olyan helyre, ahol csak muglik lesznek. A pálcádat sem viheted, így még csak bántani sem tudod őket. Azt hiszem ez kellő büntetés. Ott majd megembereled magad! - majd dühösen hoppanált. Draco még percekig állt némán, s tátogott, mint egy hal. „Tánc. Tábor. Muglikkal. Ezt nem hiszem el!”
|