Remegő lábakkal haladtam Hermione mögött. Csak néztem és néztem őt...Annyira gyönyörű volt... Ahogy a haja lobogott utána, és ahogy vonszolt maga után... Nem is értem, hogy hogy nem vettem észre eddig, hogy ennyire szép és nőies... Hermione hirtelen megállt (szerencsére nem ütköztem bele, hála a tökéletes reflexeimnek) belökött egy terembe, majd ő is bejött utánam.
-Magyarázatot-követelte
Nagyot nyeltem. Ha a régi Draco lennék, teljes mértékben fel lennék háborodva, hogy valaki ilyen hangnemben beszél velem. De nem vagyok a régi. Megváltoztam. Azt hiszem jó lesz az eddig (!) jól bevált taktikát alkalmazni: Hülyének tetetem magam.
-Granger, mégis miről beszélsz?-kérdem tőle a lehető leggúnyosabban.
-Na ne csináld ezt Malfoy! Nagyon jól tudod, hogy miről!
Megint egy nagy nyelés...Igyekesztem felmérni a helyzetem: ha már rájött az ocsmány tervemre, és ha továbbra is játszom a hülyét, még jobban megharagszik...Nem is beszélve arról, ha hazudok neki. Nincs más lehetőség. El kell mondanom neki az igazat...
-Öhm...Izé...Hát...-makogom idétlenül- Valahogy bosszút kellett állnom Walkeren! Egy görény! Tudom, szemétség volt, hogy közben veled is kicsesztem, de muszáj volt!
-Mivan?
-Öhm...Hát nem erre vártál magyarázatot?
-Félreértettél Malfoy! Én arra vártam magyarázatot, hogy miért beszéltél velünk olyan közvetlenül...De...Ezt az egészet te csináltad?! Te intézted, hogy Chris megcsaljon?! Amiatt az üres fenyegetés miatt?!
Gratulálok Draco Malfoy! Egy öt...nem is..hatcsillagos barom vagy!! Hát ebbe jól beletrafáltam...Szégyenemben lesütöttem a szemem. Nagyokat nyeltem és nem mertem megszólalni. Azt hiszem, soha nem voltam még zavarban...
-Meg tudom magyarázni-nyögöm ki végül
-Kíváncsan várom!-üvölti rám
Végre a szemébe mertem nézni. Tele volt dühvel, de volt még benne valami, amitől teljesen ellágyultam...
-Hát nem érted?-fakadtam ki-Azt hittem ennél okosabb vagy, Granger! Beléd szerettem! Még az év elején! Azért kaptam föl annyira a vizet, mert az a féreg Walker elcsábított tőlem! És én mindig megkapom azt, amit akarok. És akkor én téged akartalak! És most is!
Hermione üveges tekintettel meredt rám. A szemöldöke szinte a plafont verte, az álla a földön pihent...xD Egy jó tíz másodperc után remegő hanggal megkérdezte:
-Ugye ez most csak egy undorító mardekáros vicc?
Válasz helyett megragadtam és megcsókoltam. Hetek...Hónapok óta vártam már erre... A világ megszűnt körülöttem. Csak te és én léteztünk... Ekkora boldogságot soha nem éreztem még. A szívem vadul dörömbölt a mellkasomban... Meglepetésemre, ő egy szikrányi ellenállást nem tanúsítot, sőt átölelt, és viszonozta a csókom. Percek, órák, vagy talán egy egész boldog nap után elváltunk egymástól, és belenéztem a szemébe. Csakis a vágy tükröződött vissza benne...
-Ugye nem haragszol?-kérdem tőle bociszemekkel
Elmosolyodott majd megrázta a fejét. Utána viszont elsápadt és bocsánatkérő szemekkel nézett rám.
-Draco...-még soha nem szólított így...-El kell mondanom valamit...Az a helyzet, hogy...Nos, én még azelőtt találkoztam Chrisszel, mielőtt McGalagony bemutatta volna nekünk...Öhm...Tehát, megkértem, hogy játszuk el, hogy szeretjük egymást, hogy féltékennyé tegyelek...Ne haragudj...
Meglepődtem...De ugyanakkor nagyon örltem...Boldogon átöleltem és egy csókot nyomtam hajára...
***
Kéz a kézben ültünk a Roxfort Expresszen, Harry, Ron, Ginny és Neville társaságában. Év vége van, és minden a lehető legszebben alakult. Mikor kiderült, hogy mi járunk, rengetegen kiakadtak (nem beszélve Pansy-ról) de minden csoda három napig tart. Hamar elfelejtették, már meg is szokták. Öhm..Harry és Ron..Eleinte még Hermionéval se voltak hajlandók beszélni, de én beszéltem velük, és azt hiszem kezdenek megkedvelni. És ők is tök jó fejek! Mostanában igyekszem a normális Mardekárosokkal barátkozni. Régi "barátaimat" elfelejtettem, van helyette rengeteg új. Apám..Nos... Azt mondta, hogy addig járhatok vele, amíg meg nem kérem a kezét...xD Nem bírná elviselni, ha egy sárvérű bekerülne a családunkba. De amikor metudta, hogy a nagyapja Tom Granger, aki egy nagyon befolyásos varázsló (!) egyszerre megváltozott a véleménye...xD. Boldogan néztem ki az ablakon, mikor Hermione hirtelen megszólalt:
-Mondd csak Draco, szerinted nem furcsa, hogy ilyen hamar elmúlt az elmezavarod?
Megmerevedtem...A francba...Teljesen megfeledkeztem a "betegségemről". Ördögien elvigyorodtam.
-Hm, de nagyon furcsa, igazad van...huhh...hogy is hívnak...?