A szokásos "mindenkit utálok" stílusomban viharoztam le reggelizni. Elfoglaltam szokásos helyemet a Mardekár asztalánál, és mivel farkaséhes voltam, rögtön nekiestem a reggelinek. Már majdnem végeztem, amikor McGalagony elkezdett valamit hablatyolni a Griffendéleseknek. Sajnos meghallottam, hogy mit mond:
-Figyelem! Mától új diák érkezik a Roxfortba, méghozzá a Griffendél házba. Christopher Walker-nek hívják, és 6.as tanuló. Kérem magukat, hogy legyenek kedvesek az új fiúhoz. Á, már itt is van.
Minden Griffendéles és én is az új fiúra meredtem. Magas volt, hosszú szőke haját csinos kis lófarokba hordta, és divatos ruhákat viselt. Annyit még én is megállapítottam, hogy nem ronda fickó. Nem tudom, hogy miért Grangerre néztem. Elszorult a szívem. Granger áhítattal nézett Christopherre. Christopher pedig szintén a lányt nézte. Nagyon dühös lettem. Gondolkodás nélkül felálltam és a kis bájgúnárhoz siettem. Gúnyos mosoly elő, és hajrá!:
-Nocsak, nocsak. Egy újabb kretén Griffendéles. De sebaj, legalább eggyel több embert átkozhatok meg.
Meglepetésemre a fiú így válaszolt:
-Szőke haj, szürke szem... Egy Malfoy, igaz? Apám ismeri a faterodat. Mesélt is róla egy-két dolgot. Azt hiszem-itt gúnyosan rám nézett-még a te zsíros hajad is égnek állan tőle...
Gondolkodás nélkül előkaptam a pálcám, és a ficsúrra szegeztem.
-Ezt vondd vissza!-sziszegtem bajlósan
Ős is előkapta a pálcáját.
-Miért, akkor mi lesz?-vágott vissza szemtelenül.
-Úgy jársz, mint Granger. Kérdezd csak meg tőle.-azzal a lányra mutattam
Christopher a sárvérűre meredt. Ő fülig elpirult.
-Jó, meg is kérdezem.-mondta egy kis mosollyal-Gyere!-intett Hermionénak.
Granger követte. Én pedig majd felrobbantam a dühtől. Csak álltam ott remegő kezekkel, és szentül megfogadtam, hogy ez a Walker megkeserüli, hogy elcsábította Hermionét!!