Fogalmam sincs, hogy miért, de hirtelen furcsa érzésem támadt. Valamilyen vonzalmat éreztem a szépen írott levél irántâ026

Szombat este van. Remegő kezekkel (miért remegnek?) bekopogok Pitonhoz.

-Tessék- hallom a bájitaltan tanár hangját

Benyitok. Granger is ott volt már. Kezdtem szégyellni, hogy egy ocsmány kötés miatt egy ideig búcsút mondhatok az ellenállhatatlan sármomnak.

-Jó estét-köszönök

-Üljön le-szólt mogorván Piton.-Ugyanaz a dolguk, mint korábban. Lássanak hozzá.

Meg se várva Grangert, felállok, dühösen kinyitom az ajtót egy rúgással, majd egy árva köszönés nélkül hatalmas erővel becsapom mögöttem. Nem sokkal később újra kinyílik az ajtó.

-Malfoy!-Granger az- Várj! Beszélnünk kell!

Dühösen megtorpanok

-Na és mégis miről?!- üvöltök rá, olyan hangerővel és hangsúllyal, amit eddig még soha se használtam. (pedig ez nálam nagy szó)Kétszer kerültem büntetésbe miattad!

Nem válaszol. Szemei szinte kocsányon lógnak. Valami nagyon lesokkolhatta. De mi?

-Én csak-szólalt meg végül remegő hanggal-Sajnálom az egészet.

Nem tudom miért, de nagyon furcsa volt nekem Granger. És nem is tévedtem:

-Mármint azt sajnálom-veti oda nekem keményen- Hogy nem döglöttél meg! Ja, és azt a szegény könyvespolcot is sajnálom, hogy széttört miattad! Pedig eljártam volna egy szambát, miközben egy pezsgőt bontogatok, ha fordítva történik az eset!

Villámcsapásként értek a szavai. Nem tudom, hogy miért. A környékünkön az összes ostoba liba ilyeneket vág a fejemhez, ha rájönnek, hogy megcsalom őket. De rettenetes sértésnek éreztem, hogy Granger mondott ilyet. Nem tudom, hogy miért. De annyit tudok, hogy ezt nem ússza meg egy kis szivatás nélkül.

-Hm.-megvonom a vállam- Ha te így gondolod-vetem oda játszi könnyedséggel, majd egy ördögi tervvel a fejemben sétálok el takarítani.