Az idő nagyon gyorsan telt, és azon kaptam magam, hogy már öt percet kések a büntimelómról. Zihálva nyitok be a könyvtárba. McGalagony és Granger már ott vannak.

-Elnézést a késésért, tanárnő- mondtam- Elszaladt az idő

-Üljön le, Mr. Malfoy, és figyeljen.

Olyan arccal ültem le, mint aki az egész világra dühös. Pedig valójában jó kedvem volt, bár fogalmam nincs, hogy miért

-Nos- kezdte a tanárnő- Tudják, hogy mi a feladatuk. Lássanak hozzá. Később ellenőrzöm magukat. És kérem a pálcákat.

Kelletlenül odaadtuk neki a pálcáinkat, majd neki kezdtünk a munkának. Mármint Granger. Én nem vagyok hajlandó ilyen mocskos mugli munkát csinálni.

-Na mi lesz, Malfoy?- mondja unottan- Dolgozni!

Feldühödtem.

-Nekem te ne parancsolgass!

-Sajnálom- sziszegi- De nem csak én kaptam a munkát!

-Szerinted én önszántamból vagyok itt?!- üvöltöm rá- Ó, igen, marhára vártam már ezt az estét! Mi sem hiányzik az életemből, mint egy sárvérűvel porolni ezeket az undorító könyveket, rózsaszín masnival a hajamban, és csipkés köténykével a derekamon!- a hangom csak úgy fröcsögött a gúnytól.

Nem nézett a szemembe. Helyette a dühtől remegő hangon így szólt:

-Nem félek tőled Malfoy. Nem érdekel, hogy mi a véleményed erről, de egyedül én biztos nem fogok dolgozni!

-Márpedig én félelmetes is tudok lenni

Granger visító kacagásba tört ki:

-Na peeeersze!- harsogta- Vagyis- itt próbált mosolyogni, de ingám egy vicsorra hasonlított, mint egy vigyorra- Igazad van. Hisz mindenki fél tőled. Draco Malfoytól, a rettegett görénytől.

Erre nem számítottam. Hidegzuhanyként értek a szavai. Csak álltam ott, és csak hápogni tudtam. Tehetetlen dühömben egy hatalmasat rácsaptam egy könyvespolcra, de ez nagy hiba volt.

Hirtelen hatalmas csattanás hallatszott, és a könyvespolc felmondta a szolgálatot. Az, amelyiket megütöttem. Csak annyit éreztem, hogy valami iszonyatos erővel csattant a fejemnek, majd elsötétült előttem a világ.