Jóllakottan sétálok a folyosón. Igen, egyedül. Tudom, furcsa, hogy egy ilyenfajta menő, mint én egyedül mászkál, de Crack és Monstro szokás szerint 3 adag repetát zabálnak még, Pansy pedig elkente a sminkjét kajálás közben, és már rohant is rendbe tenni. Egyszer csak megtorpanok. Röhögő görcs fog el. Granger a folyosó egyik átlátszó üveglapjában bámulja magát, és közben szájfénnyel kenegeti ajkait. A röhögő görcsöm hirtelen abbamaradt. Végignéztem Grangeren és a nyár folyamán nagyon megnőiesedett. Megszépült. Megráztam a fejem. Miket gondolok én? Gúnyos mosollyal az arcomon megszólalok:

-Hiába kenegeted magad, Granger. Te még sminkkel együtt is ronda vagy.

A hangomtól ijedten összerezzent, majd felém fordult. Egy gúnyos pillantást vetett rám, aztán újra az üveglap felé fordult, befejezte a szájfény felrakását, majd különös fénnyel a szemében így szólt:

-Tudod, Malfoy-duruzsolta kedvesen, de szeme elárulta, hogy legszívesebben elküldene melegebb éghajlatra- A pasik általában kedvelni szokták a szájfényem ízét.

-Úgy látszik, én kivétel vagyok.-mondom gonosz vigyorral-Nekem akkor se tetszenél, ha egy egész drogériát magadra kennél. Mindig is egy pimasz sárvérű maradsz.

-Persze, hogy neked nem tetszik-veti oda nekem még az enyémnél is gonoszabb vigyorral-Hisz te nem vagy pasi. Te egy undorító féreg vagy!

Már épp készültem elővenni a pálcám, de Granger egy utolsó lenéző fintort megeresztve, méltóságteljesen elsétált a szemem elől.