Minden hétfőn kezdődött a vonaton. Harry egyszercsak bejelentette a kabinban hogy el kell mennie valami sürgős dolgot elintézni. Utána Ron is azt mondta hogy sürgős dolga akadt. Így egyedül maradtam a vonat kabinunkban. Éppen kiszerettem volna nézni, hogy nem jön-e Harry vagy Ron, mikor Malfoyt láttam elsuhanni előttem. Rám nézett, és egy kedves mosllyal az arcán már el is tűnt. Alig telt el öt perc Harry visszaérkezett. Én még mindig csak mosolyogtam, és mereven bámultam az ablakot.
-Minden rendben Hermione?-kérdezte Harry.
-Ömmm,...igen persze!-vágtam rá hírtelen. S ekkor betoppant Ron is a fülkébe és azt mondta hogy vegyük fel a talárt, mert nemsokára megérkezünk. Már készen voltunk, mire egy hangos nyikorgással megérkeztünk. Én mentem ki először a fülkéből, és a szememmel elkezdtem kereseni Malfoyt. De sajnos hiába. A nagy tömegbe semmi esélyem sem volt. Mikor leszáltunk, Hagrid már sorakoztatta is az elsősöket. Hamar elindultunk mi is a kastély felé. Már az ajtóba álltunk mikor megjelent Piton és a mardekárosokat összeszedve elindult be a kapun. A szememmel továbbra is a mardekárosokat pásztáztam, mikor megláttam ŐT. Én is kedves mosolyt csaltam a számra.
-Hermione valami baj van?-kérdezte Ron, miközbe az arcomon lévő mosolyt kezdte nézni.
-Igen. Az az hogy, nem. Semmi!-válaszoltam kicsit zavarodottan.
-Mi történt vele?-kérdezte Ron, immár Harryt.
-Nem t'om. A vonaton az ablakot bámulta, majdcsak tátott szájjal.-súgta vissza a választ.
-Gyertek már! Ne maradjatok le!-kiabáltam vissza nekik.
Harryék gyorsítottak a tempón.

Egy órával később.

Már a Nagyteremben ültünk. Megvolt a beosztás és Dumbledor professzor, ezúttal is figyelmeszetett mindenkit a veszélyekre. Sajnos sikerült Harryékkel szembe-, a mardekárosok asztalának pedig háttal ülnöm! Pedig jó lett volna, ha még egy kicsit szemezni tudok Malfoyal.
Az elkövetkezendő napokban azt vettem észre hogy folyton Malfoy társaságát keresem. Nem volt mit tennem. Rá kellett döbbenem hogy SZERELMES vagyok belé!!! De miért pont belé, miért nem másba??!!