A vonat tovább siklott a kihalt, erdős táj között. Aztán egyre több településen vágott át a sín.
Jóllakottan pihentem az ülésen. Draco az ölembe hajtotta a fejét, és hagyta, hogy a hajával játsszak.
- Azt még nem is mondtad -szólaltam meg, -hogy hogy sikerültek a vizsgáid?
- Mindenből átmentem -jelentette szűkszavúan. Ezzel a maga részéről lezártnak tekintette a témát.
Megvontam a vállamat. Jó, ha nem akarja részletezni, én nem faggatom. Pedig olyan kíváncsi voltam rá, hogy hány RBF-et szerzett!
- Szerintem már nem lehetünk messze Londontól. Át kellene öltözni mugli ruhába...
- Ne! Most olyan jó így! -nyafogott. -És különben is, nekem nem kell átöltöznöm.
- Nem?
- Nem. Mivel mi nem megyünk át a falon, mint ti.
- Tényleg? -ütköztem meg.
- Hát ien. Ha egy kicsit továbbmegy az ember a peronon, akkor az Abszol út legvégén köt ki. Nem tudtad? Onnan pedig hop-porral haza lehet menni. Nagy valószínűséggel most sem rúgjuk fel ezt a szokást.
- Nem is tudtam... -gondolkodtam el.
- Persze -folytatta a fiú, -szerintem csak én utazom kandallóban, apáék biztos, hogy hoppanálnak. De még idén meg akarom csinálni a hoppanálás vizsgát, akkor majd egyszerűbb lesz...
Kimeredtem az ablakon. Épp egy nagyobb tó mellett mentünk el. A napfény vidáman játszott a víz tükrén.
- Képzeld, múlt héten megtaláltam Edevis tükrét!
- Micsodát?
- Edevis tükrét! -ismételtem. -Ha tényleg olvastad a Roxfort történetét, emlékezned kell rá.
A fiú kicsit megemelte a fejét és alárakta a kezét.
- A tükör, amelyik megmutatja a leghőbb vágyadat? -ráncolta össze a szemöldökét a nagy gondolkodásban.
- Igen. Nagyon, hmm, tanulságos volt.
- Miért? Mit láttál benne? Gondolom valami olyat, hogy Dumbledoretól épp veszed át az évfolyamelső kitüntetésedet... -vigyorgott.
- Nem! Egyáltalán nem! -tiltakoztam nyugodt hangon.
- Hát akkor, mit láttál?
- Téged! -feleltem lágyan és megsimítottam az arcát.
Behunytam a szememet. Még mindig előttem van a kép. Egy ideig a szomorú tükörképemet láttam, majd feltűnt mögöttem Draco és hátulról magához ölelt. Megfogta a tükörképem kezét. A mozdulattól pedig mintha megcsillant volna valami az ujjamon.
Miután a fiú felocsúdott első döbbenetéből, kissé magabiztos arccal elmosolyodott. Elkapta a kezemet és megcsókolta.
Amikor már sötétedni kezdett, úgy döntöttem, visszamegyek Harryékhez. Még el szerettem volna búcsúzni tőlük.
Egy ideig gyalogolni kellett a folyosón. Nem is emlékeztem, hogy ilyen messzire elmentünk délelőtt.
Mosolyova elhúztam a kupé ajtaját. Odabent minden arc felém fordult.
- Hermione! Már nem tudtuk elképzelni, hol vagy! -fogadott Ron. -Minden rendben?
- Persze -bólintottam.
- Na és, mit akart az a...
- Görényt akarsz mondani, Weasley? -lépett Draco mögém és a vállamra tette a kezét.
- Öhm, nem, mást találtam ki. De igazad van, a görény a legmegfelelőbb. Kösz az ötletet! -vágta ki magát a vörös hajú fiú.
- Harry hol van? -néztem körül az ajtóból.
- A mozdonyhoz ment. Megkérdezi, mikor érkezünk meg -felelt Ginny.
Alighogy a lány befejezte a mondatot, az említett fiú felbukkant a folyosón. Amikor meglátott minket, egy pillanatra megtorpant, de aztán magabiztosan mellénk lépett.
- Malfoy.
- Potter.
Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd a szőke fiú megköszörülte a torkát.
- Khm. Hát, Potter, attól tartok, jövőre sűrűbben fogunk találkozni... Szokd meg a helyzetet!
Harry rámpillantott, majd lehajtotta a fejét. Meg mertem volna esküdni rá, hogy halványan elmosolyodott.
- Kénytelen leszek! -felelte újra az ellensége szemébe nézve.
Boldogan elmosolyodtam. Elengedtem Draco kezét, majd mindkét barátomat megöleltem és megpusziltam.
Miután leszálltunk a Roxfort Expresszről, elbúcsúztam néhány osztálytársamtól.
Draco távolról intett nekem. Fülig érő szájjal visszaintegettem. Azt mondta, már ma este küld egy baglyot nekem.
Felnyaláboltam a kofferemet és Csámpás kosarát. Majd Harryvel, Ronnal és Ginnyvel együtt átléptünk a mugli világba vezető falon, anyáékhoz.


                                                      Vége