Másnap reggel, amint kinyitottam a szemem, összeugrott a gyomrom. Merlin! Ma kezdődnek a vizsgák! Kapkodva felöltöztem és lerohantam reggelizni, majd visszasiettem a klubhelyiségbe, ahol a többiek már bőszen ismételtek.
Az átváltozástannal kezdtünk. Délelőtt volt az elméleti rész az átrendezett Nagyteremben, utána meg a gyakorlati, délután.
Másnap a bűbájtan, és így tovább. Bájitaltan, rúnaismeret, sötét varázslatok kivédése, számmisztika, legendás lények gondozása, gyógynövénytan és az asztrológia. Ez utóbbit éjfélkor végeztük az Északi Toronyban.
Mivel ez volt a legutolsó vizsgánk, miután beadtuk a csillagtérképet, megkönnyebbülve ballagtunk le a csigalépcsőn. Hallottam, hogy sok társunk kezdi megbeszélni a feladatokat, de én ismertem már annyira a fiúkat, hogy tudjam, ők nem vágynak erre.
Miután átmásztunk a Kövér Dáma portréján, elégedetten süppedtünk bele a fotelokba.
- Jaj de jó, hogy túl vagyunk mindenen! Most egy hétig nyugtunk lesz, amíg kijavítják! -szólt Ron és bontogatni kezdett egy csokibékás dobozt.
- Ugye nem akarsz ilyen későn édességet enni? -kérdeztem a fiútól.
- Már hogyne akarnék! Ezután a strapa után igazán megérdemlem! -azzal egészben betömte a szájába a békát.
- Kösz! -vett el Harry is egy csomagot Ron kezéből.
- Te nem kérsz, Hermione?
- Nem! -mondtam dacosan. -Szerintem már le kellene feküdnünk...
- Nem hiszem, hogy menni fog! -csóválta a fejét Harry. -Seamusék bulit terveztek a vizsga végének tiszteletére.
Csak megvetően hümmögtem egyet.
Valóban. Miután az utolsó társunk is visszaért a klubhelyiségbe, előkerültek az édességek és tucatnyi üveg vajsör. Mindenki élénk beszélgetésbe kezdett.
Ültem egy darabig a kanapén és pont amikor készültem felmenni a szobámba, Ginny huppant le mellém.
- Szia! Megkóstoltad már a konyháról hozott sütiket? Nagyon finomak! -mosolygott a lány.
- Nem, még nem.
- Annyira megkönnyebbültem -folytatta vidáman a lány. -Ron végig azzal ijesztgetett, hogy nagyon nehezek leszenk az RBF-ek. De nem! Ma volt a gyógynövénytanos vizsgánk és szerintem jól ment!
- Örülök -próbáltam jókedvet erőltetni magamra.
- Nem jössz táncolni? -érdeklődött Ginny.
- Á, kösz, most nem. Tudod, eléggé elfáradtam.
- Te tudod -azzal felállt mellőlem és Harryék felé vette az irányt.
Magam elé meredtem. Nem tudom, mi okozta a rosszkedvemet. Egész héten nem éreztem ezt. Bár, lehet, hogy csak a vizsgák feledtették el velem...Dracot. Azért nem gondoltam rá eddig.
Valami hideg érte a nyakamat így ijedten felkiáltottam.
Ron állt mögöttem vigyorogva, kezében két vajsörös üveggel.
- Tessék! -nyújtotta felém az egyiket. Elvettem tőle és belekortyoltam a hideg italba.
- Ja, ne ücsörögj már itt egyedül! Gyere beszélgetni!
- Fáradt vagyok -hajtogattam.
- Ugye ennek semmi köze sincs a vizsgához? Nem azért aggódsz remélem, mert eltévesztettél egy választ, vagy ilyesmi?
- Nem -ráztam meg a fejem.
- Na, akkor gyere már oda hozzánk! -unszolt.
- Jó.
Felálltunk és csatlakoztunk a vidáman ünneplő társainkhoz.
Az ünnepségnek McGalagony vetett véget valamikor hajnalban. A prefektusokat még jól le is szidta, hogy nem teremtettek rendet.
- Lehetetlent kért volna tőlünk -súgta a fülembe a vörös hajú fiú.
A professzornő mindenkit sürgősen ágyba parancsolt. Amikor bebújtam a takaróm alá és minden elcsöndesedett körülöttem, egy pillanatra megint átfutott az agyamon Malfoy. De most túl álmos voltam, hogy vele foglalkozzak.
Másnap kezdődött a hétvége. Harryékkel ráérősen megreggeliztünk, majd kisétáltunk a parkba. Felszabadultan beszélgettünk, örültünk, hogy túl vagyunk a kimerítő héten.
Délután a két fiú kihozta a seprűjét és a kviddicspálya felett repkedtek. Én a lelátóról néztem őket és közben olvastam egy könyvet. Meg is kaptam a magamét Rontól, miután kikapta a kezemből az olvasmányt.
A következő nap is csak élveztük a tomboló nyarat. Bár tudtuk, hogy még van egy hét tanítás, már csak be kell járni az órákra, ilyenkor nem adnak fel új leckét.
Végig jó volt a kedvem, de amikor magamra maradtam, ismét elfogott a keserűség.
Miért nem tudom elfelejteni Dracot? Miért nem megy??
Talán azért mert minden nap látom? Igen, lehet. Jót is fog tenni a nyaralás, egy kicsit távol lehetek az iskolától...
De tényleg el akarom felejteni? Őszintén, nem tudom...