Egy ideig még néztem abba az irányba, ahol eltűnt az alakja. Majd leroskadtam a földre és sírni kezdtem. A könyvek megint kiestek a kezemből, de egyáltalán nem érdekelt. Csak ültem a folyosó közepén a sarkamon és zokogtam. Szégyelltem, amit mondtam. Még ha igaz is volt...
A távolból lépések zaja hallatszott.
- Hermione? Mit csinálsz itt? Harry! Ron! Gyertek gyorsan! -hallottam Neville kiabálását, majd a fiú beszaladt a könyvtárba.
Fél perc sem telt el, és a két fiú már ott guggolt mellettem.
- Hermione! Mi történt? Bántott valaki? -szólt aggódó hangon Harry.
- Mondj valamit!
- Ne-em -ráztam meg a fejemet. Ron magához ölelt és vigasztalóan ringatni kezdett jobbra-balra.
Hallottam, amint Harry Nevillel vitatkozik. A szemüveges fiú a másikat faggatta, hogy látott-e valakit elmenni a lépcsőn.
- Üres volt a folyosó, amikor ideértem -vont vállat a kövérkés fiú.
- Nem volt itt senki? Hermione! -fordult felém. -Akkor mi a bajod?
Azonban én nem voltam olyan állapotban, hogy meg bírjak szólalni.
- Jaj, hagyd már Harry! Meg kell nyugodnia! -szólt Ron. Nagyon hálás voltam neki ezért.
Bár nem hiszem, hogy valaha is meg tudok nyugodni.
Draco elment. Helyes! -fűtöttem most tovább magamban a haragot. -Ne is akarom soha többet látni! Hiszen bántotta Ront.
Hogy lehet ilyen? Csak azért utálja őt, mert nincs elég pénzük. És én ebbe a fiúba lennék szerelmes? Egy ilyen gőgös, beképzelt, egoista alakba! Hová tettem az eszem??
Ronék bekísértek a klubhelyiségbe. Még mindig el voltam keseredve, de már nem bőgtem. Harry abbahagyta a faggatásomat, belátta, hogy fölösleges. Azt tudta, hogy fizikailag nem bántott senki, úgyhogy megnyugodott.
Némán meredtem a kandalló lángjaira, miközben Ron vállán nyugtattam a fejem. Ő néha megsimította a hajam és kedvesen rámmosolygott. Nagyon jólesett a közelsége.
Aztán elnyomott az álom.
Halk beszélgetésre ébredtem. Nem nyitottam ki a szememet, mégis felismertem a hangokat. Harryék társalogtak. Néha Ginny hangja is belevegyült a két fiú párbeszédébe.
Felemeltem a fejem és körülnéztem. Ron még mindig mellettem ült, Harry pedig egy fotelben. Annak a karfáján foglalt helyet a vörös hajú lány.
- Hogy vagy? -kérdezte Ron és kisimította a hajamat az arcomból.
Gyorsan felültem és kibontakoztam a karjából. Igen, ez tényleg nem puszta baráti ölelés. És én ezt nem akarom!
- Öhm, már jobban -húzódtam még távolabb a fiútól.
- Hermione, mi volt a baj? -hajolt hozzám Ginny. -Nem akarod elmondani?
- Csak... csak csalódtam -válaszoltam suttogva. Nagyon fájt a fejem. -Elmegyek a gyengélkedőre valami aszpirinért.
- Micsodáért? -kerekedett el a két Weasley szeme.
- Úgy érti, kér valami fejfájás elleni bájitalt Madam Pomfreytől -tolmácsolta Harry.
- Ja...
- Majd én elkísérlek! -szólt a szemüveges fiú.
Némán baktattunk a gyengélkedőre, ahol a javasasszony megitatott velem valamilyen gyenge fájdalomcsillapító főzetet. Harry türelmesen várt.
Csak akkor szólalt meg, amikor már visszafelé tartottunk a griffendél toronyba.
- Miért kezdtél el sírni? -kérdezte csöndesen.
- Hát...-húztam el a szám. Nem, semmiképpen nem beszélek neki a fiúról. -Kiborultam.
- Mitől?
- A...a vizsgáktól. Tudod, azt hiszem, kikészültem. Már nem birtam a zajt a könyvtárban, úgyhogy kirohantam. Aztán még a könyveimet is elejtettem és...nem tudom. Ahogy megláttam azt a könyvhalmot, átfutott az agyamon, hogy ezt nekem mind meg kell tanulnom, és szóval...itt eltört a mécses -fejeztem be. Legbelül iszonyatosan szégyelltem magam. Hazuggá tett engem ez az alak! Malfoy!
- Hermione! Nyugodj meg! Máris többet tanultál a vizsgákra, mint mi Ronnal együtt! Úgyis sikerülni fog! -próbált belém lelket verni.
- Jaj, Harry! Ilyet ne mondj nekem! Honnan tudnád biztosan, hogy átmegyek mindenből?
- Hiszek benne! -mondta bújkáló mosollyal.
- Nem tudom...
- Figyelj! Szerintem ma már ne vedd elő a leckét, hanem inkább pihenjünk!
- Ron biztos nem ellenezné a dolgot -somolyogtam. Harry vigasztalóan átölelt.
- Akkor? Mit csináljunk?
- Mondjuk, mondjuk lemehetnénk Hagridhez -javasoltam. -Már olyan régen jártunk nála.
A fiú bólintott, majd folytattuk utunkat a folyosón.