Másnap egész délelőtt azon töprengtem, hogy miképp beszélhetnék négyszemközt Ron hugával. A szünetekben mindig mellette voltak a barátai, vagy Harryék.
Végülis a megoldás adta magát: délután kviddicsedzése volt a csapatnak. Bár már nem volt idén több meccsük, a csapatkapitány mégis jó ötletnek tartotta a gyakorlást. Hiszen nyáron úgyis kiesnek a formájukból a csapattagok.
Bár szerintem Ronéknak mégis inkább tanulással kellett volna tölteniük az időt, most mégsem tettem megjegyzést a dologra.
Megvártam a pár órás edzés végét, és miután Ginny kilépett az öltözőből, félrehívtam.
- Ráérsz egy kicsit? -kérdeztem.
- Aha, persze. Csak közben induljuk a kastély felé, mert már éhes vagyok -válaszolta.
Elindultunk hát a füves gyepen.
- Na? -szólt. -Gondolom, a tegnapiról szeretnél beszélni...
- Hát igen! -bólogattam szaporán. -Előszöris arra lennék kíváncsi, hogy Harry mikor mondta el neked? És hogyhogy nem akadtál ki, vagy valami?
- Nem is tudom... -vont vállat. -Tudod, Harry ugye összeveszett veled a tavaszi szünetben. És mivel Ronnal nem voltunk ott, nem tudta senkinek sem elmondani a gondolatait... Nagyon kiakadt, Hermione! Már ne is haragudj...
- Igen. Kaptam is tőle egy rendes fejmosást -dünnyögtem.
- Szóval amikor megjöttünk, már nem birta magában tartani a dolgot. Így elmondta nekünk.
- Azért ez nem volt szép tőle, hogy szétkürtölte!
- Csak nekünk mondta el! -védte elszántan Ginny. -Miért olyan nagy baj ez?
Megvontam a vállam. Furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. Valahogy szégyelltem magam a barátaim előtt. Nem, nem Dracot szégyelltem, hanem magát a helyzetet. Hogy a riválisukkal állok le.
- Harryék most azt hiszik, hogy már vége van... Malfoyjal.
- Ühüm.
- Pedig... pedig nem -mondtam halkan és éreztem, hogy arcomba szökik a vér.
- Ezt mindjárt gondoltam -somolygott. -Csak rátok kell nézni a folyosón.
Jó volt végre beszélni valakinek a dologról. Főleg úgy, hogy tudtam, Ginny egyáltalán nem vet meg érte.
- Mondd csak, Harryvel nem vagy egy kicsit közelebbi viszonyban, mint mondjuk tavaly? -szögeztem neki a kérdést.
Most a lányon volt a pirulás sora.
- Nem -felelte röviden. -Szerintem, nem.
Elkapta kutató pillantásomat, majd így folytatta: -Csak sokat beszélgetünk mostanában... Vele meg tudom beszélni a problémáimat... Ő egy, egy nagyon jó barátom. De semmi több!
- Értem -bólintottam. -És szerinted lesz valami köztetek?
- Ezt nem tudom...
Elhallgattunk, úgy lépkedtünk tovább az iskolába vezető úton.
- Hermione?
- Tessék.
- Mikor jöttetek össze? -érdeklődött mosolyogva.
Elvigyorodtam. Mivel már közeledtünk a kastélyhoz, fojtott hangon fogtam bele a magyarázatba.