Aztán visszaindultunk a kastélyba.
Draco feljött velem a griffendél toronyig. A Kövér Dáma képe előtt megvárta, amíg szétnéztem a klubhelyiségben. Mivel már éjfél is elmúlt, már mindenki nyugovóra tért. Kimásztam a portélyukon és bevezettem a szobába.
Leültem a kedvenc fotelembe és várakozva néztem rá.
Malfoy lassan végigjáratta szemét a berendezésen és a diákok ottfelejtett könyvein, társasjátékain.
- Sokkal világosabb...
- Hüm?
- Sokkal világosabb ez a klubhelyiség, mint a miénk -mondta egy kicsit irígykedve.
- Jó, hát persze, de csak azért, mert a mardekáré lent van a pincében! -legyintettem. -Gyere, ülj le egy kicsit!
A fiú helyet foglalt a szomszédos fotelben. Elmosolyodtam, pont Harry székébe ült le.
- Mi olyan vicces? -fordult felém.
- Semmi. Csak furcsa látványt nyújtasz...
- Valóban? Azt hiszem, még tudnám fokozni a helyzetet! -hajolt hozzám. Már majdnem megcsókolt, amikor nyávogásfélét hallottunk az egyik ablak felől. Draco villámgyorsan elhúzódott tőlem.
- Ó, te vagy az, kiscicám? -köszöntöttem nevetve Csámpást. Lehajoltam érte és a macskával a karomban visszaültem a fotelbe.
- Öhm, ez a tiéd? -mutatott rá a fiú.
- Igen. Csámpás. Már megvan... mennyi is? Három éve.
- Nahát, nem is tudtam.
Draco felemelte a kezét és megvakarta a cica füle tövét.
- Szerencsés vagy macsek, hogy minden nap a gazdival alhatsz!
Elnevettem magam.
Tűnődve néztem a fiút. Milyen jó is lenne, ha egy házba osztottak volna be minket! Akkor tényleg egész nap láthatnánk egymást.
Malfoy visszanézett rám és megsimította az arcom.
Amikor jobban megnéztem, észrevettem a szokatlan csillogást a szemében.
- Szeretnél valamit? -vontam fel a szemöldökömet.
Elvigyorodott.
- Háát, most, hogy így megkérdezted... -azzal megpuszilta a nyakamat. Rögtön libabőrös lettem.
- Itt?? -szörnyűlködtem, amikor rájöttem, mi a szándéka.
- Itt! -suttogta szenvedélyesen. Behunyt szemmel tűrtem, hogy tovább csókolja az arcomat.
Az ajkai lassan a szám felé vándoroltak és csókban forrtak össze.
Épp végzett a talárom kigombolásával, amikor megreccsent az egyik lépcsőfok.
Ijedten szétrebbentünk. Draco meresztgette a szemét a sötétben, hogy meglássa a zaj okozóját. Én viszont gondolkodás nélkül tuszkoltam ki őt a portrén.
- Maradj itt! -szóltam neki sietve, majd visszahajtottam a képet a helyére.
A következő pillanatban újra kigyulladt a tűz a kandallóban. A lépcső aljában pedig ott állt Ginny.
- Hermione! Mit csinálsz te itt? -suttogta.
- Öö, most készülök aludni...
- Aha -a vörös hajú lány komótosan odalépett az egyik asztalhoz és egy pohár vizet öntött magának. Kiitta a kupa tartalmát és csak azután szólalt meg ismét: -Pedig már azt hittem, hogy felhoztál ide egy mardekárost...
- Mi?? -kiáltottam fel.
- Halkabban, mások már aludnának! -intett le a lány.
- Ginny! Mi a fenéről beszélsz? -kaptam el a karját. -Honnan... hogy?
- Sss! Ne ordíts! -súgta. -Azt hiszem, senkinek nem lenne nehéz kitalálni, hogy ki volt itt, ha ilyen hangosan kiabálod az illető nevét. "Draco, menj, menj!" -utánozott nevetve.
- De Ginny! Ez nem úgy van, ahogy gondolod! De... te tudtad? -emeltem a szám elé a kezem. A vér is megfagyott bennem.
- Harry mondta -közölte a lány.
- Micsoda? Hogyhogy elmondta? Már mindenki tud róla? -estem kétségbe.
- Jajj, dehogy is! Csak én! -legyintett. -Nyugodj meg, nem fogom továbbadni! De most már megyek vissza aludni... Jó éjt!
Azzal sarkon fordult és felmászott a lányok lépcsőjén. Megkövülten és összezavarodva néztem utána.
Még akkor is ez járt a fejemben, amikor kiléptem a folyosóra a fiúhoz.
- De forgalmas hely ez! -fogadott fejcsóválva.
Elgondolkozva rábólintottam.
- Ki volt az? -kérdezte.
- Ja, Ginny...
- Weasley húga?
- Igen.
- Hálás köszönet -dünnyögött a szőke fiú. -Na, azt hiszem, akkor megyek aludni. Majd máskor folytatjuk.
- Jó, szia! -köszöntem el szórakozottan.
Pár perc múlva, amikor már az ágyamban feküdtem, még mindig a lányon elmélkedtem. Harry vajon miért mondta el neki? És hogyhogy nem volt meglepve?