Ronhoz bújva ballagtam fel a hálókörletünkbe. Amint beléptem, Harry lépett hozzánk.
- Mi történt? -kérdezte. -Hermione, miért sírsz?
Nagyon mérges voltam a fiúra. Jobban haragudtam rá, mint Ronra.
- Honnan vetted a bátorságot ahhoz, hogy elmondd Ronnak? -szűkült össze a szemem.
- Hé! Jogom volt tudni róla! -hördült fel az említett.
- Pontosan!
- Nem, ez nem igaz! Semmi közötök nincs hozzá! -kiabáltam. -Ez csak rám és Dracóra tartozik!
- Hallod, már megint ledracózta -fordult Ron a barátjához.
- És akkor mi van?? Úgy hívom, ahogy csak akarom! Nem értem, miért vagytok így kiakadva!!
- Tényleg nem érted, Hermione? -lépett közelebb hozzám Harry. -Pedig már elmondtam. Mi jót akarunk neked! Csak szórakozik veled! Ismerem Malfoyt, a gyűlöleten és a kárörömön kívül nem képes emberi érzelmekre!
- Tévedsz -suttogtam vészjóslóan.
- Most miért véded, mondd meg? -szólt Ron. -Hiszen azt mondtad, hogy összevesztetek! Végleg!
- Még mindig nem tudtam kiverni őt a fejemből -szipogtam. -Nem megy!
Harry tett még egy lépést felém és átölelt.
- Nem akartalak megbántani... Fontos vagy nekünk, Hermione!
- De verd ki a fejedből ezt az alakot! -mondta jelentőségteljesen Ron. -Sürgősen!
-Azt hiszem, elmegyek lefeküdni -válaszoltam szemlesütve. Azzal magukra hagytam a fiúkat.
Persze, egyáltalán nem voltam álmos. Leültem az ágyam szélére, nekidőltem az ágytámlának és kibámultam az ablakon.
Sokáig kémleltem a sötét égboltot.
Talán el is bóbiskolhattam közben, mert amikor később felébredtem, Parvatiékat már a szobában találtam. Úgy látszik, későre járt az idő, hiszen már aludtak.
Hangtalanul felálltam és magamra kanyarítottam a taláromat.
Leballagtam a lépcsőn és leültem a kandalló elé. Abban már kialudt a tűz. Elgondolkozva meredtem a hamura.
Olyan egyedül vagyok! Bárcsak láthatnám Dracót!
De végülis, miért ne? Miért ne láthatnám?
Hiszen tudom a jelszót. És ilyen későn már biztos nincsenek a klubhelyiségükben...
Hirtelen elhatározásból felálltam, és elhagytam a griffendél tornyot.
Hangtalanul lépkedtem az üres folyosókon. Ó, miért is nem hoztam magammal Harry láthatatlanná tevő köpenyét?
Aztán nemsokára megérkeztem a kőfal elé, ahonnan a mardekáros klubhelyiség nyílt.
Mi a fenét csinálok??
Remegve elsuttogtam a jelszót és beléptem. Gyorsan behúzódtam egy drapéria mögé, úgy szemléltem a zöld bútoros helyiséget. Semmi mozgás nem volt.
Felmentem a hálókörletbe vezető lépcsőn, és megálltam a "hatodévesek" feliratú tábla előtt.
Tényleg nem tudom, mit vártam a helyzettől.
Igazából egyáltalán nem reméltem, hogy Draco most kedvesebben fogadna, mint legutóbb. De mindenképpen látni akartam.
Csak megnézem, ahogy alszik. Csak egy futó pillantást vetek rá...
Lenyomtam a kilincset. Az ajtó meglepően hangosan megnyikordult. A vér is megfagyott bennem.
De úgy látszik, senki sem ébredt fel.
Bár, csak egyszer jártam itt, emlékeztem, melyik ágyat kell keresni.
Óvatosan megközelítettem az alvó fiút és megálltam felette.
Összeszorult a torkom, amikor rápillantottam.
Egyik kezét a feje és a párna alatt nyugtatta, úgy feküdt az oldalán. Tejfölszőke haja újfennt a szemébe lógott.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan aranyos, amikor alszik.
Összébb húztam magamon a köpenyt. Hűvös volt a szobában. Valaki nyitva hagyhatta az egyik ablakot.
Amikor újra ránéztem a fiúra, összerezzentem.
Draco már ébren volt, szürke szeme megcsillant a félhomályban.
- Mit csinálsz te itt? -suttogta mérgesen.
Egy szót sem birtam kipréselni magamból. Csak álltam az ágya előtt a kabátomba burkolózva.
Megnyikordult az ágy, amikor felkelt róla. Hunyorogva odabattyogott az ajtóhoz, kinyitotta és visszanézett rám. Nem tudtam, mit akar, csak néztem őt. Ekkor kelletlenül visszajött, kézen fogott és kiráncigált a szobából.
Azt hittem, kidob a klubhelységből, de egy fotel felé vezetett. Intett, hogy üljek le.
- Mit keresel te itt az éjszaka közepén? -fonta karba a kezét.
- Hát... -cincogtam vörösen. -Igazából nem tudom.
- Ezt meg hogy értesem? -még mindig nem ült le, felemelt fejjel állt felettem. Álmosan kisimította homlokából a kósza tincseket. Éreztem, hogy ugrik egyet a gyomrom a látványtól.
- Nos? Nem árulod el? -kérdezte élesen.
- Nem tudom, mit mondjak.
Leguggolt elém és a szemembe nézett. Egy ideig csak fürkésztem az arcát, de nem jöttem rá, mit gondolhat most.
- Még mindig szeretlek -suttogtam megsemmisülten. Ez volt az egyetlen értelmes dolog, ami abban a pillanatban az eszembe jutott.
Lesütöttem a szemem és vártam a csípős választ.

De nem ilyet kaptam. Draco felém hajolt és megcsókolt. Nyitva maradt a szemem, úgy meglepődtem a gesztustól.
Majd pár pillanat múlva ijedten elhúzódott tőlem és megköszörülte a torkát.
- Khm. Ne haragudj.
- Nem... nincs semmi baj -szabadkoztam. Milyen idétlen egy helyzet! Majd' megreccsenek érte, szeretném, ha átölelne, ha tisztáznánk a helyzetet. Erre itt udvariaskodunk.
- Draco?
A fiú levette a tekintetét a közeli asztal lábáról és rám függesztette.
- Csak azt akarom mondani, hogy nagyon sajnálom. Szörnyen utálatos voltam veled. Nem ezt érdemled...
Nem felelt, csak megfogta a kezem. Éreztem a kellemes meleget, a bőre érintését az ujjaimon. Egyszerre libabőrős lettem.
A félhomályban is láttam, hogy elmosolyodott.
Még mindig nem szólalt meg. De már mindkét kezével megfogta az enyémet. Elmélázva figyeltem, ahogy összeér a két tenyerünk és rákulcsolódnak az ujjaink a másikéra.
A szabad kezével a hajamhoz nyúlt és hátrasöpörte a hullámos fürtöket a vállam mögé. Élveztem a régi, de ismerős érzést, hogy tetőtől-talpig elönti testemet a kellemes forróság.
Lehunytam a szemem.
Az egész szobában néma csönd volt. Egy óra ketyegett a sarokban. Még az izgatott lélegzésünket is hallottam a sötét szobában.
Felé nyúltam és megsimítottam az arcát. Ő belecsókolt a tenyerembe.
Majd feltérdelt és még közelebb kúszott hozzám. Ültemben szétnyitottam a lábamat így teljesen hozzám bírt húzódni. Rámdőlt a fotelben és csókolózni kezdtünk. Furcsa volt, a néma csöndben hallgatni a hangokat.
Leoldotta rólam a köpenyt és türelmetlenül félredobta.
Megint nem gondolkodtam józanul. A hirtelen feltámadt szenvedély vezérelt.
Kibújtam a hálóingemből és újra a fiúra néztem. Éreztem, hogy ég az arcom.
Draco nagyot sóhajtott a vágytól és ő is megszabadult fekete pizsamájától.
Már teljes lényemben fel voltam ajzva.
Letérdeltem mellé a földre és megcsókoltam az ajkait, a nyakát és a mellkasát. Ujjaimmal beletúrtam a hajába. Abba a hihetetlenül ezüst hajába... Hozzásimultam a forró testéhez. Hagyta, hogy eldöntsem a földön.
Mindent hagyott nekem.