Este aztán átgondoltam a történteket.
Már nagyon megbántam, hogy így viselkedtem Dracóval. Mert végülis még nem halálfaló. És azt mondta, nem is akar az lenni. De akkor is ott van az a "még." És tudom, hogyha elkezdődik a háború, akkor ellentétes oldalon fogunk harcolni. Egymás ellen.
Ezt nem lettem volna képes elviselni.
Abban pedig egyáltalán nem hittem, hogy meg tudja győzni az édesapját.
Nem tudom, mi lesz. Vajon hagyja-e a fiának, hogy szabadon dönthessen a sorsáról?
Olyan reménytelen ez az egész!
Most már nem az volt a legfőbb problémám, hogy vajon Harryék megvetnek-e a kapcsolatunk miatt.
Mert már komolyabb a dolog. Már Voldemort is közénk állt. Ez borzasztó!
De nem is tudom, hogy most van-e köztünk valami.
Malfoy megint felvette azt a rossz szokását, hogy halálosan megsértett ábrázattal pillant rám és egy szó nélkül faképnél hagy, ha beszélnék vele.
Egy meleg áprilisi reggelen megint reggelizni mentünk. Komótosan ballagtam le Ronékkal a Nagyterembe. Tegnap sokáig fennmaradtunk leckét írni. Eléggé morcos kedvemben voltam.
Könyökölve öntöttem magamnak kukoricapelyhet és tejet egy tálba.
Lavenderék pár székkel mellettünk azonban jókedvűen vihorásztak. Most még ez a kis nevetés is nagyon zavart. Fájt a fejem.
- ...jaj, tényleg? Mutasd, milyen karkötőt kaptál? -sikított Lavender.
Parvati kinyújtotta a csuklóját, amin egy ezüst karkötő díszelgett. Kedvtelve gyönyörködött az ékszerében.
- A szülinapomra küldték anyáék -vigyorgott. -Szép?
- Nagyon!!
Ron, aki eddig a szemét dörzsölgette, most felpillantott.
- Mi az Ronald? Meg szeretnéd nézni? -kérdezte Parvati, majd büszkén felé nyújtotta a karját.
- Öö, szép -bólintott a fiú. -De meg fogják engedni, hogy hordjad? Úgy értem, McGalagony nem fogja levetetni?
- Mi?? -háborodott fel a lány. -Ha Hermionénak megengedi, akkor én is viselhetem! Nem igaz?
- Így van... -bólogatott a barátnője.
Harryék kérdőn felém fordultak.
- Miről beszél, Hermione? -húzta fel a szemöldökét a szemüveges fiú.
- Hát, öhm. -válaszoltam elvörösödve. Jaj, miért nem tudják befogni a szájukat? -bosszankodtam magamban.
- Na? -noszogatott Ron.
- Nem fontos -cincogtam- öö,csak kaptam egy nyakláncot...anyáéktól.
Lavender erre odakapta a fejét, és jó hangosan odaszólt a fiúknak.
- Ne higgyétek el! Hermione ezt egy fiútól kapta!- mondta fennhangon.
Harryék bambán rámmeredtek, én pedig legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
- Nem...
- És valószínűleg griffendéles az illető...Harry! Nincs ötleted, hogy ki lehet?
Ha az előbb piros volt az arcom, akkor most már égett.
- Nem ejthetnénk a témát? -kérdeztem nagyon halkan. A lányok tovább viháncoltak.
- Egy titkos imádó... -kuncogott Parvati.
Az asztalunk mellett pedig épp akkor haladt el Draco pár osztálytársával. Láttam az arcán, hogy nem tetszik neki, amit hall.
Harry, úgy látszik, belenyugodott a helyzetbe, hogy semmit sem fog kihúzni belőlem. Ron ellenben egész bájital órán faggatott, ne bírta elfogadni a nemleges válaszomat.
Ennek meg is lett az eredménye. Piton a beszélgetést mínusz tíz ponttal jutalmazta.
Dracóval pedig már nagyon szerettem volna kibékülni, de a fiú eddig nem adott rá lehetőséget.
Kerülte a tekintetemet, és még Harryékbe is csak akkor kötött bele, ha én nem voltam a közelben.
Csak teltek a napok, és én tehetetlen voltam.
A tavaszi szünet előtti utolsó Pitonos duplaórán elhatároztam, most beszélek a fiúval.
Szándékosan ott felejtettem az üstömet az osztályteremben, így volt indokom visszamenni a terembe.
Malfoy -szokásához híven- kicsöngetés után még a teremben maradt. Egy kicsit elbeszélgetett Piton professzorral.
Nem rögtön léptem be a pincehelyiségbe, megálltam az ajtóban fülelni. Így meghallottam a két férfi beszélgetését.
-...szóval, azt mondod, fiam, hogy megtagadnád a Nagyurat? Ehhez komoly bátorság kell.
- Úgy van.
- És miért mondtad el ezt nekem?
- Mert önben megbízom, professzor úr. Tudom, hogy nem fog beárulni az apámnál, és emellett talán még tanácsot is kérhetek Öntől.
Egy kis csönd állt be a helyiségbe, Piton valószínűleg elgondolkodhatott.
- Nos -mondta kisvártatva, -nem igazán értem, mit vársz tőlem, fiam.
- Hát...
- Én nem vagyok olyan jóban Luciussal, hogy ilyen kényes kérdésekben meg tudjam őt győzni. Attól tartok, ezt magadnak kell elintézned, Draco!
- Értem -hallottam a fiú elcsukló hangját. -Csak... csak azt reméltem, hogy el tudja mondani, milyen, mivel Ön is... szóval... Ön is...
- Mi vagyok? -kérdezte a professzor türelmetlenül.
- Halálfaló -ezt Draco csak tátogta, nem adott ki hangot.
Piton felegyenesedett. Mivel háttal állt az ajtónak, nem láthattam az arcát.
- De... de én tudom, hogy ez már csak a látszat -szabadkozott gyorsan a fiú. -Szóval, hogy igazából Dumbledore oldalán áll.
- Pontosan.
- Öö, és csak arra lennék kíváncsi, hogy...-itt vett egy nagy levegőt, -hogy a Sötét Nagyúr miképp bünteti meg az elfordult hívet?
- Draco! -a fekete hajú professzor a fiú vállára tette a kezét. -Bölcs dolog, amit most tenni akarsz. Biztosíthatlak, hogy az igazgató úr mindenben támogatni fog. De azt tudnod kell, hogy ha meghoztál egy ilyen nagy horderejű döntést, ami a családod ellen is szól, akkor vállalnod kell a következményeket!
Malfoy lehajtotta a fejét, így szőke haja az arcába hullott.
- És mi késztetett arra, hogy így dönts? -faggatta Piton.
- Több minden... Először is, végtelenül tisztelem az apámat, de igazából sosem lelkesedtem a... módszereiért... Aztán, a Nagyúr nézeteivel sem értek egyet. Nem mindegyikkel. Fiatalabb koromban még nem gondoltam bele abba, hogy milyen borzalmas dolog a gyilkosság. És a Sötét Nagyúr mindig is kegyetlenül ölt. Nem csak a muglikat, és a sárvérűeket, hanem a híveit is. Akik mellette álltak, támogatták... És ezen kívül... -itt elhallgatott.
- Igen?
- Semmi -rázta meg a fejét. -Nem fontos. Köszönöm, professzor úr! -nézett újra a tanára szemébe.
Piton csak bólintott, majd egy másik ajtón elhagyta a termet.
Hallottam az ajtócsukódást, és azt is, hogy Draco még mindig nem mozdul. Hirtelen elhatározásból beléptem a terembe.
Ő ott állt a tanári asztal mellett és zsebre dugott kézzel a földet bámulta.
Amint észrevett, abbahagyta az előre-hátra dűlöngélést és rámmeredt.
Sápadt arca vörös színt öltött, de nem fordította el a fejét.
Szerettem volna átöleltni, és meggyőzni arról, hogy jól döntött, és én mindenben mellette állok.
De helyette csak álltam az ajtókeret előtt és nem mozdultam.
Malfoy összeráncolta a szemöldökét és egy megrovó pillantás után az ajtó felé indult. Amint elhaladt mellettem, ki tudtam magamból egy halk "Ne haragudj"-ot préselni. Megtorpant egy másodpercre, de aztán nagy lendülettel tovább indult a folyosón.