Szörnyen éreztem magam. Rosszabbul, mint a betegségemkor. Szerencsére már jó ideje kiengedtek a gyengélkedőről, épp itt volt az ideje. De Draco ahogy csak tudott, került. Ha szembe jöttünk egymással a folyosón, inkább megfordult és elviharzott a másik irányba.
Emellett Harryéknek még az eddiginél is többször próbált keresztbe tenni. Rajtuk vezette le a mérgét. És egy idő után engem sem kímélt.
Mintha az elmúlt pár hónap nem is létezett volna, ugyanúgy sértegetett minket, mint régen. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg csak álmodtam az egészet.
Már nem is akartam beszélni vele, nem érdekelt. Nem ér meg ennyit a fiú, hogy ennyit rágódjak rajta. –Ezt annyiszor ismételgettem magamnak, hogy már majdnem el is hittem.
A január után a február is gyorsan elröppent. Hamarosan már azon kaptuk magunkat, hogy közelednek az év végi vizsgák.
De Ron volt szíves felhívni rá a figyelmemet, hogy még csak én érzem így, hiszen még mindig három és fél hónap van az RBF-ekig.
Harryék újra heti négyszer-ötször jártak kviddicsezni. Közeledett a Hollóhát elleni meccsük.
De előtte egy mardekár-hugrabug találkozó volt kihírdetve.
Nem igazán voltam kíváncsi a játékra, de Ronék addig unszoltak azzal, hogy kapcsolódjak már ki egy kicsit a tanulásból, hogy végülis kimentem szombaton a pályára.
Az eső is szemerkélt, amikor Harryékkel a stadion felé tartottunk. Mintha csak az én hangulatomat tükrözte volna a beborult ég.
Mire tizenegy óra lett, és elkezdődött a meccs, már zuhogott az eső.
Egyhangúan, könyökölve figyeltem az eseményeket a pályán. A mardekár -a jobb seprűiknek hála- a földbe döngölte a hugrabugot. Már nem is számoltam, hány ponttal vezetnek. Hát igen, ez is tovább fogja növelni az ego-jukat...
Hirtelen éreztem, hogy Harry megfeszül mellettem.
- Nézzétek! Én már látom a cikeszt! -mutatott a három hugrabugos gyűrű egyike mellé.
Igen, tényleg ott lebegett a szárnyas labdácska. Vajon a fogók mikor veszik észre?
Még végig sem tudtam gondolni ezt, egy zöld és egy sárga taláros játékos suhant el közvetlenül mellettünk. Malfoyt rögtön felismertem világosszőke hajáról.
A két fogó fej-fej mellett suhant a labda után, majd bukórepülésbe kezdtek. A cikesz most a föld felé menekült, és mindketten követték. Iszonyatos sebességgel közeledtek a nedves pázsit felé.
Már csak pár méter...már csak három...kettő…
Felsikítottam.
Egy pillanatig úgy látszott, mindkét fogó a földnek ütközik, de az utolsó pillanatban felrántották a seprűjüket.
- Ki kapta el? -hallottam Ron hangját.
- Jaj ne! -kiáltott Seamus és Dean kórusban.
A mardekáros lelátókon kórusban üvöltözni kezdtek a diákok.
Elkapta?? Draco kapta el?
Sietve kerestem a szememmel a seprűjét...
Igen, ő fogta meg a cikeszt! Vigyorogva körözött magasan a pálya fölött. Vizes talárja rátapadt a testére és a haja is csuromvizes volt. De csak úgy sugárzott az arca az örömtől.
Elmélázva néztem, ahogy leugrik a seprűjéről és a társai felé szalad. A csapattársai köré gyűltek és éljeneztek.
- Gyertek, menjünk ebédelni -hallottam az egykedvű Harryt.
Beletelt egy kis időbe, amíg elhagyhattuk a stadiont. Ugyanis az összes diák egyszerre állt fel és indult el a kastély felé.
- Csak a gyorsabb seprűik miatt tudtak nyerni -jegyezte meg Ron gonoszkodóan. -Nincs egyiküknek sem tehetsége a kviddicshez!
- Ez azért nem igaz! Sok jó játékosuk van -javítottam ki mérgesen.
- Nehogy már szimpatizálj velük, Hermione! -oktatott ki a vörös hajú fiú -Mi ütött beléd? Nem láttad, mennyit szabálytalankodtak az egész meccs alatt?
- Nem, képzeld, nem vettem észre -mondtam durcásan. Ez tényleg így volt, de csak azért, mert egész játék alatt szinte végig magam elé meredtem.
- Pedig teljesen nyilvánvaló volt! -szőtte tovább a fiú amikor már a Nagyterem ajtajához értünk. -Nem is tudom, Madam Hooch miért nem büntette meg az összes kihágásukat...
- Mert neki van esze! -hallottunk egy mély hangot magunk mögött.
Megfordultunk a tengelyünk körül. Pár mardekáros diák állt vigyorogva mögöttünk, élükön Malfoyjal. Már átöltözött, de a haját még nem szárította meg.
-Gólkirály! Veled ellentétben, Hooch tudja a játékszabályokat és nem lát minden mozdulatban szabálytalanságot! Vízli, szerintem szerezz be egy szemüveget! Adjak rá kölcsön?
- Hagyjatok minket! -emelte fel Harry a hangját.
- Nem is gratulálsz nekünk Potter? Ha jól számoltam, hamarabb elkaptam a cikeszt, mint te a hugrabugos meccseden!
- Lehet -mondta Harry fenyegetően, -de a közös meccsünkön mégis legyőztelek! -vigyorgott sötéten.
- Nem tudod elvenni a kedvem, Potty! -ráncolta össze a szemöldökét.
- Fáj az igazság? -szólt oda Seamus.
- Te ebbe ne avatkozz bele! -suttogta Malfoy vészjóslóan.
Rámeredtem a fiúra. Ilyenkor olyan más volt, mint amilyennek megismertem. És egyáltalán nem tetszett ez az oldala. A régi oldala.
Draco felém fordult, mintha csak most vette volna észre, hogy ott vagyok.
- Mi van Granger? Nem tetszik valami??
Magamhoz tértem az első döbbenetből és éreztem, hogy elönt a méreg.
- Igen. Te! -szűkült össze a szemem.
Egy lépést közelebb jött hozzám és megvetően belenézett a szemembe.
- Tehát döntöttél.
- Úgy tűnik, igen! És tudod mi a szép az egészben? Hogy te segítettél meghoznom ezt a döntést!
Láttam, hogy meglepődött, de gyorsan palástolta.
- Nem foglalkozom sárvérűekkel -mondta utálkozva majd egy lenéző pillantással illette Ronékat és odébbállt.
- Mi volt ez? -kérdezte Harry, amint leültünk a griffendél asztalához.
- Semmi -morogtam bosszúsan. -Utálom ezt az alakot!
Belevágtam egy adag sültkrumplit a tányéromba, de olyan erővel, hogy szinte az egész a taláromra és a földre szóródott.
Tudtam, hogy végérvényesen elveszítettem Dracót.