Másnap reggel, amikor felébredtem, kinyitottam a szemem és szétnéztem a felkelő naptól vöröslő szobában. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Egy kicsit megmoccantam, mire rögtön megéreztem egy erős kar érintését a derekamon.
Elmosolyodtam. Hát persze, Dracóék szobájában vagyok.
Lassan megfordultam, hogy ránézzek a fiúra. Ő még aludt, olyan békés volt az arca. Elmélázva nézegettem a vonásait: a szemöldökét, az orra vonalát, a fülét, a száját.
Picit megmozdította a fejét, de nem ébredt fel, csak helyezkedett a párnán. Ezüstszőke hajából kijött a tegnapi zselé, tincsei játékosan omlottak a homlokába. Felemeltem a kezemet, hogy kisimítsam a szeméből a haját. De a mozdulat közepén kinyitotta a szemét.
- Jaj, ne haragudj, aludj csak tovább -suttogtam.
Megfogta a kezemet, amelyik felzavarta az álmából, a szájához emelte és megcsókolta.
Majd összekulcsolta a sajátjával és visszatette a párnára.
- Már nem vagyok álmos -közelebb húzódott hozzám és csókot lehelt az ajkaimra. -Olyan gyönyörű vagy!
Zavartan elmosolyodtam. El tudtam képzelni, hogyan is nézhetek ki. Kócosan, fáradtan, álmosan.
- Minden lánynak ezt mondod reggel? -ugrattam.
- Nem! Honnan veszed, hogy voltam lánnyal előtted?
- Úgy vettem észre, tudod mit csinálsz.
Elvörösödött. Kifejezetten jól állt neki egy kis szín.
- De nem számít -nyugtattam meg.
Visszafordultam a másik oldalamra. Ő közelebb bújt hozzám, szorosan átölelt és arcát a hajamba fúrta. Éreztem a leheletét a bőrömön.
Becsuktam a szemem. Milyen jó így. Jó lenne örökké így maradni.
Aztán csak elaludtunk újra.
Pár óra múlva hangos kopogtatásra ébredtünk.
- Draco! Azonnal nyisd ki az ajtót! Be akarunk menni!
Ijedten felültem az ágyban. Malfoy álmosan magára kanyarította a köntösét, majd ajtót nyitott. De csak annyira, hogy kidugja rajta az arcát.
- Mi az? Már aludni sem hagyják az embert??
- Engedj be! Át akarunk öltözni, mégsem mehetünk öltönyben reggelizni!
- Egyébként kit rejtegetsz itt?
A fiú válasz helyett ismét becsukta az ajtót. Meglepetten figyeltem az eseményeket. Úgy látszik, nagy tekintélye lehet társai körében, hogyha nem törik rá az ajtót.
Draco összeszedett pár ruhát a földről, majd hanyagul ajtót nyitott és feltehetőleg Crak és Monstro kezébe nyomta őket. Majd újra bezárta az ajtót.
Amikor ismét felém fordult, elvigyorodott.
- Hát, szebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni!
Azzal közelebb lépett a baldachinos ágyhoz majd nekifutásból beleugrott. Nevetve ütögettem a fejét egy párnával. Védekezésül két kézzel rámvetődött és eldöntött. A párna kiesett a kezemből.
- Rendben, győztél - mondtam levegő után kapkodva.
- Szerintem, menjünk le reggelizni, farkaséhes vagyok.
- Jól van. De csak az estélyim van nálam, abban mégsem mehetek le a Nagyterembe. Felmegyek, átöltözök.
- Akkor várj egy kicsit. Még korán van, megnézem, hogy vannak-e a klubhelyiségben.
Miután felöltözött, magamra hagyott a szobában.
Kikászálódtam az ágyból és elkezdtem keresni a ruhámat. Egy kicsit meggyűrődött, de nem lett különösebb baja. Nemsokára Draco is visszatért.
- Ha most rögtön indulunk, ki tudunk osonni. Még sokan alszanak.
- Kész vagyok.
Kézen fogott és hangtalanul kiléptünk a szobából, majd lementünk a csigalépcsőn. A klubhelyiségben egy teremtett lélek sem volt, ellenben mindenhol a bálról felhozott szendvicsek és üres vajsörös üvegek feküdtek..
Csendesen lépkedtünk a sötét alagsori folyosókon, majd végre kiértünk az előtérbe.
- Innen egyedül megyek -búcsúztam, és megsimítottam az arcát.
- Hamarosan találkozunk.
Felsiettem a griffendél toronyba, majd bemásztam a portrélyukon.
Még a mi tornyunk is üres volt. Fel akartam szaladni a lányok hálókörletébe, de ekkor ajtónyitódást hallottam. Gyorsan leültem egy fotelbe.
Fél perc múlva Harry baktatott le a lépcsőn a szemét dörzsölgetve. Amikor meglátott, meglepődött.
- Hermione! Mit csinálsz te itt?
- Jó reggelt!
- Szia... Miért van még mindig rajtad a báli ruhád?
- Ööö, hát, tudod, elaludtam a kanapén.
- Aha -úgy tűnt, elfogadta a magyarázatomat, mert nem firtatta tovább a témát. Leült mellém. - Te! Mi történt Ronnal? Egyedül jött vissza a Nagyterembe...
- Mondott neked valamit? -tudakoltam aggódva.
- Nem -rázta meg a fejét.
- Nem történt semmi. Csak nem éreztem jól magam, így elmentünk levegőzni a kertbe. Utána meg már nem volt kedvem visszamenni táncolni...
Ekkor újabb ajtónyikorgást hallottunk. Pár griffendéles társunk jött le a lépcsőn, és mentek reggelizni.
- Harry! Azt hiszem, most felmegyek átöltözni. A reggelin találkozunk, jó?
- Jól van, szia! -köszönt el.