A következő napokban a mardekáros fiú többször is próbált beszélni velem, de úgy intéztem, hogy mindig legyen mellettem valaki. Egy idő után aztán felhagyott a próbálkozással.
Két héttel a szünet előtt a házvezető tanárnőnk kihírdetett valamit:
- Kérhetném a figyelmüket? -lépett be McGalagony a klubhelyiségbe. -Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy elmarad a decemberi kirándulás Roxmortsba.
- Jaj, ne! -síránkoztak többen is.
- De így igaz, Parvati kisasszony. De attól tartok, amit most fogok mondani, az bőven kárpótolja majd magukat. Tehát az utolsó tanítási nap estéjére karácsonyi bált szerveztünk. -A professzornő megvárta, amíg a kitörő tapsvihar elhalkul, majd folytatta: -Ez természetesen minden évfolyamot érinti. Bővebb tájékoztatást majd a jövő héten mondok. De a dísztalár most is kötelező lesz.
Elhagyta a hálókörletet, roppant izgalomban hagyva a diákokat. Lavenderék máris a ruháikat tervezgették.
- Feltétlenül levelet kell írnom anyáéknak, hogy varrassanak egy új estélyit.
- Azt hiszem, én is rendelek egyet a katalógusból... -hallottam Parvatit- hova is tettem az újságot? Hermione, nem láttad valahol a divatlapomat?
- Reggel még az ágyadon volt- válaszoltam, majd Harryékhez fordultam. - Mit szóltok hozzá?
- Szuper ötlet! Csak kötelező tánc ne legyen benne -dünnyögte Harry.
- Tudjátok már, kit fogtok elhívni? -érdeklődtem.
- Igen -vágta rá Ron.
- Na és kit? -csodálkozott Harry.
- Majd megtudod -somolygott a vörös hajú fiú.
Másnap én is megtudtam, kit akart elhívni a bálba.
Reggel álmosan jöttem le a lányok lépcsőjén a klubhelyiségbe. Épp a tegnap este otthagyott könyveimet akartam összepakolni, amikor észrevettem, hogy valaki még ébren van rajtam kívül.
Az egyik fotelben már ott ült Ron. Csámpást simogatta az ölében.
Amikor észrevett, idegesen felállt.
- Hermione!
- Jó reggelt! Ilyen korán felkeltél?
- Igen. Ööö, mert kérdezni szeretnék tőled valamit...
Várakozóan néztem rá.
- Tessék.
Vett egy mély lélegzetet, majd kimondta: -Hermione! Eljössz velem a karácsonyi bálra?
-Oh!
Láttam, hogy nagyon elvörösödik. Meglepődtem a kérdésen, és több minden is átfutott az agyamon.
Előszöris Draco. Igen, most haragszom rá. És különben is, ha épp jóban lennénk, akkor sem hívhatna el a bálba, mert senki nem tud rólunk. De most már egyébként sincs köztünk semmi, nem tartozom neki magyarázattal.
- Jólvan. Szívesen elmegyek veled- feleltem végül.
Ron arca az előzőnél is vörösebb színt öltött...
A következő hét már teljesen karácsonyi hangulatban telt el. A Nagyteremben felállították a szokásos feldíszített karácsonyfákat, és a páncélok idén is énekelték az ünnepi dalokat.
Mintha a tanárok is jobbkedvűek lettek volna a közeledő szünet hatására.
Nevetve hagytuk el Flitwick bűbájtantermét, aki a táncoltató rontást gyakoroltatta velünk a mai órán.
- Azt hiszem, egy életre kitáncoltam magam -állapította meg Harry, fájós lábain sántikálva.
- Osztom a nézetedet, haver -morgott Ron is, -miért kell ilyen hülyeségeket tanulnunk?
- Én nagyon élveztem -vigyorogtam.
- Persze, a lányoknak jobban megy a tánc...
- Ó, felírtátok, mi a házi? -torpantam meg.
- Komolyan kérdezed, Hermione?
- Akkor visszaszaladok megkérdezni, hátha még ott van Flitwick. -Találkozunk az átváltozásterem előtt!
Szerencsém volt. A pöttöm professzor még mindig a jegyzeteit rendezgette. Két perc alatt barátságosan elmagyarázta, hogy mit kell másnapra tanulni.
Még mindig elegendő időm maradt, hogy kényelmesen beérjek a következő órára.
Sietősen lépkedtem a folyosón, közben a jegyzeteimet olvasgattam. Az egyik sarkon aztán iszonyatos erővel beleütköztem valakibe. Hátraestem, és szétszóródtak a könyveim.
- Elnézést kérek, nem figyeltem! -dörzsölgettem a fejemet még mindig a földön ülve.
- El van nézve, kedvesem!
Felpillantottam és Malfoyt láttam magam előtt felém nyújtott kézzel. Elfordítottam az arcomat, és anélkül, hogy belekapaszkodtam volna a karjába, feltápászkodtam. Füstölögve kezdtem összeszedni a könyveimet és a pennákat. De mintha szándékosan idegesítene, ő is besegített a pakolásban.
- Kösz.
- Hermione! Ha már ilyen kellemesen összefutottunk, kérdeznék valamit.
- Akármit kérdezel, a válaszom: nem -mondtam durcás képpel.
- Még azt sem tudod, mit akartam kérdezni... -vigyorgott.
Nem szóltam semmit, úgyhogy folytatta.
- Arra gondoltam, hogy... bár még mérges lehetsz rám... -itt felmordultam- de... nem megyünk együtt a bálba?
Pár pillanatig még fürkésztem az arcát és élvezettel tapasztaltam, hogy feszülten várakozik.
- Nem -feleltem végül.
- Miért nem? -lepődött meg.
- Mert már Ronnal megyek -mondtam közömbösen.
- Vízlivel?? -háborodott fel. -Azzal a szeplősképű békával?
- Ne hívd annak! Ő a barátom! És semmi közöd hozzá, Malfoy, hogy kivel megyek az ünnepségre!
Megvonta a vállát.
- Ahogy gondolod...
Ezzel sarkon fordult és otthagyott.