Minden iskola előtt egy héttel történt. Anyámmal az Abszol úton jártunk, mikor megláttuk a piszkos Weasley ivadékokat. Velük volt a sárvérű Granger is, na meg Szent Potter. Apám mindig mondta hogy kerüljem őket, de hát kinek nem esik jól az ellenséggel kötekedni. Főleg ha ő az erősebb! Szóval ott voltak abba a Weasley ikrek boltjába. És akkor... Granger egy hihetetlen fordulatot tett. Göndör fürtjei csak úgy szálltak, mikor megpillantott és egy megvető nézéssel súlytott. Mikor anyámmal elhagytuk az Abszol utat, rögtön eszembe jutott mikor még harmadikosok voltunk, és egy akkorát behúzott hogy nagyon szégyelltem magam. Egy lány húzott be nekem...Az hihetetelen volt! De sok más is eszembe jutott. Másodikos korunkba mikor az öreg McGalagony mesélt a Titkok Kamrájáról. És ott járt hogy Mardekár nem akarta hogy sárvérűek járjanak az iskolába, akkor is találkozott a tekintetünk.
Ahogy hazaértem és elkezdtem csomagolni, hisz már nem volt egy hét se a suli kezdéséig, elővettem az elsős kori fényképünket. Megkerestem Grangerét, és el sem hiszem még most sem, de egész estig azt nézegettem. Majd mikor elaludtam róla álmodtam. Kész röhej volt az egész. Hogy én meg Granger??? Ááá!!! Anya sokat mesélt arról hogy hogy jöttek össze apával, de az más tészta. Hisz ők nem esküdt ellenségek voltak. Anya is meg apa is Mardekáros volt. De én meg Granger...Mardekár és Griffendél...NEM! Ráadásul Potter legjobb barátja meg a Weasley kölyköké. Elhatároztam hogy tovább nem gondolok rá. Ám nehezebb volt, mint gondoltam.
Nemsokára eljött ám a nagy nap. Indulás a suliba! Reggel Crackkal és Monstoval, na meg Pansyval felszálltam a vonatra. Már elindult a vonat, mikor ezt kérdezte Monstro:
-Hogy telt az utóbbi pár nap?
-Jól...igazán jól!-feleltem mosolyogva közbe bólogadtam. Nem mertem elmondani, főleg Pansy előtt, hogy Grangerről álmodoztam. Crack épp a büfé kocsit vásárolta meg, Monstro pedig az ablakot bámulta, Pansy pedig a hajam simogatta, mikor felálltam.
-Mindjárt jövök, csak elmegyek...üríteni.-mondtam.
-Jó, de siess macim.-mondta Pansy nyávogó hangon. "Jó hogyne, majd sietek" gondoltam magamban.
Már visszafelé mentem a fülkénkbe, mikor megláttam Granger fürkésző tekintetét, az ajtón kinézve. Ahogy elsuhantam előtte, egy gyors mosolyt csaltam a számra. Mikor visszaértem, Pansy épp Cracknak magyarázta, hogy majd ha kijárta a sulit hozzám akar jönni feleségül. "Micsoda ostobaság" gondoltam ismét. Ekkor ismét Grangerre terelődtek a gondolataim. Pansy a fejem az ölébe parancsolta, majd ismét a hajam kezdte el buzerálni. Még mindig csak egy valamin gondolkoztam: "Miért utálom én Grangert?? Miért Pottert, na meg Weasleyt?! Attól mert apám és anyám nem kedvelik őket, nekem is utálnom kell?" Nem! A fejemben elhatároztam hogy nem fogom utálni. Ebben az évben visszafogom magam. Különben is, ki akar nyagykorába Pansy férje lenni? Na én nem az tuti!!! Senki nem kényszeríthet rá...