- Mit keres ez itt, Angliában? –gondolta idegesen a lány.
Hermione úgy döntött, fékezi magát és „elbújva” a férfi elől megvárja, amíg eltűnik. Malfoy egy szép, szőke hajú, középkorú nővel vásárolt. Emlékei alapján Hermione úgy vélte, a nő csak Narcissa Malfoy lehet. Szinte fejbe vágta a felismerés, hogy Hailie mennyire hasonlít nagyanyjára.
- Megkértelek valamire, Draco. Muszáj megvennem Alisonnak azt a könyvet. Ha annyira rosszul érzed magadat, várj meg kint. Nem tartóztatlak itt. –mondta nyugodtan Narcissa.
A kislány is észrevette a szőke nőt és számára megmagyarázhatatlan okból elidőzött rajta a tekintete. Nagyon tetszett neki a kifinomult asszony.
Arca rögtön kisimult, miután fia abbahagyta a mérgelődést, majd bosszankodva hátrált a bejáratig. Az asszony lágy vonásai elbűvölték a kicsit. Fensőbbséges modorát sem találta visszataszítónak, ahogyan a boltossal beszélt. Mély tiszteletet érzett a nő iránt, amelyet eddig csak édesanyjának sikerült elérnie nála.
Hermione terve azonban csődöt mondott –már ami az észrevétlenséget illeti-, ugyanis ebben a pillanatban toppant be legjobb barátnője. Liz Fullert
pedig nehéz nem észrevenni…
- Hermione! –sikkantott fel Alisea Fuller-Danes majd odarohant barátnőjéhez és boldogan megölelte. –Mit gondolsz, milyen lett a pótvizsgám?
- Várakozáson felüli. –tippelt erőt merítve barátnője jókedvéből Hermione. Bármikor nagyon örült volna Liznek, de most kicsit feszélyezte a rég nem látott „ismerős” jelenléte.
- Kint elmondom. –nyugodott le Liz. –Ma kaptam meg az értesítést.
- Meg kell vennem újra a bájitaltan könyvet. Hailienek megtetszett és elkobozta. –panaszkodott halkan Hermione.
- Komolyan mondod, hogy újra megveszed azt a méregdrága könyvet? –tátotta el a száját Liz.

- Összefirkálta a kincsem. –magyarázkodott Hermione. –Abból mégsem tanulhatok.
- Uh, sajnálom. De nem értem. Mit keresünk az „N” betűnél mikor Rosalie Le Savoir kötetét keressük? –pásztázta Liz barátnője tekintetét.
- Üljünk be valahova. –bólintott megadóan Hermione ismerve Liz kíváncsiskodó tekintetét.
- Benne vagyok. Hailie hol van? –csillant fel Liz szeme.
- Elvileg az üzlet elejében.
- Látom. Jeremyvel beszélget. –bólintott Liz.
- Jó napot, Mrs. D és Miss G! –ugratta a lányokat Jeremy, a boltos. Régi barátjuk kedélyesen álldogállt és beszélgetett a kicsivel, a teltház ellenére.
- Ahelyett, hogy a vendégeket sértegeti, segíthetne kiszolgálni a népet, Mr. T.-mondta Liz tettetett sértődöttséggel.
- Ne vegye sértésnek, drága Alisea. –mosolyodott el Jeremy gúnyosan.
- Liz, menjünk, kérlek. –mondta Hermione kétségbeesetten, remegve. Mrs. Malfoy ebben a pillanatban ért a pénztárhoz. El akarta kerülni a fájdalmas találkozást a hölgyeménnyel, vagy a fiával.
Jeremy kérdőn nézett Lizre, Hailie pedig aggódva figyelte édesanyja állapotát.
- Mami, ugye nem vagy megint rosszul? –kérdezte kissé félénken. Hermione kicsit megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi baja. Liz gyorsan lefordította az üzenetet.
- Hailie, nagy baj lenne, ha én egy picit elmennék anyával? Csak egy fél órára. Addig megkérjük Jeremyt, hogy vigyázzon rád.
- Persze. –válaszolt Hailie, még mindig édesanyjára függesztve a tekintetét. Még élénken élt benne annak az éjszakának az emléke, mikor nem is olyan régen kiújult Hermione betegsége. Legnagyobb félelmei közé tartozott, hogy anyja újra visszaessen. A gyógykúrára nem volt pénzük, így a lánynak együtt kellett élnie a betegséggel, lányának pedig a kétségekkel.
Jeremy egy bólintással jelezte, hogy szívesen vigyáz a gyerekre.
Liz nyugtatóan rámosolygott a kicsire, majd gyorsan kiráncigálta Hermionét az üzletből. Rögtön a Foltozott Üst felé terelte a szótlan lányt, aki igyekezett összeszedni gondolatait.
Egy mugli kávézóba tértek be, ami –mint szinte minden fogadó Londonban- tele volt ugyan, de egy barátságos sarokba bekuporodtak.
- Kérlek, meséld el! Tudom, hogy nehéz, de csak jobb lesz, ha kiöntöd nekem a lelkedet. –bíztatta Liz a rá igen ritkán jellemző stílusban Hermionét. –Hidd el.
- Annyira nehéz erről beszélni. –kezdte Hermione bizonytalanul. –Éppen kezdtem magamat túltenni az elmúlt éveken. A megaláztatáson, a fájdalmakon, a betegségen, a magányon és a többin… el sem tudod képzelni, milyen volt az életem, mióta belelépett Malfoy. A gyermekem apja, valaha gyűlölt ellenségem aztán egyetlen szerelmem… Ő tehet róla. Fenekestül felforgatta az életemet. Mikor megjelenik, nem tudok lélegezni sem. Nem tudok másra figyelni, csak rá. Azt hittem, most, hogy három éve nem láttam, elfelejtettem. De még mindig ugyanolyan hatással van rám. Csak menekülni maradt erőm. Előle menekülök. Azért tértem vissza Angliába, mert ő az államokba költözött. Nem is tudom, mit keres most itthon. Remélem, csak az ünnepekre jött haza. Mert ha marad, akkor nekünk kell mennünk. –a lány hangja elfúlt. Éppen ebben a pillanatban jött oda hozzájuk a pincér.
- Parancsolnak valamit, hölgyeim?
- Később választunk. –pisszegte le Liz a meglepődött férfit.
Pár másodperces szünet után végül ő törte meg a csendet.
- Nem teheted. Nem menekülhetsz előle folyton. Szembe kell szállnod vele.
Én nem ilyennek ismertelek, Hermione Granger. –bújt elő a pszichológus
a fiatalasszonyból.
- Nem is tudom, hogy ismersz-e engem, Liz. –szólalt meg Hermione rekedten. -Te csak az egyik énemet ismered. A jó anya, becsületes dolgozó, kitűnő tanuló eminenst. A másik énemet –amelyet Malfoy hozott ki belőlem- nem láttad még.
- Mesélj. Tudni akarom, hogy mi történt veled, mielőtt találkoztunk volna La Mangában. –kérte Liz elszántan. –Mondd el a teljes igazságot. Az életedet. Te már ismered az enyémet. -mondta komolyan. Minden mondanivalóját elfelejtette, szinte csüngött barátnője szavain.
- Rendben van. –egyezett bele némi habozás után Hermione. –Hol is kezdjem?