Szőke kislány kacaja hallatszott ki a tömegből egy mozgalmas december 6.-ai délutánon. Az emberek észre sem vették a csöppséget, aki alig lehetett több három évesnél, mégis meglepően okos és ravasz volt – akárcsak a szülei.
Gyorsan szökellt az úton, sietve a Mikulást ígérő szép játékboltig. Megállt a kirakat előtt, s érdeklődve bámulta a bent nevetgélő alakokat.
Egy kisebb sor állt a boltban várakozó gyerekekből és unatkozó-szitkozódó szülőkből. A kislány gondolt egyet, s belépett az üzletbe.
Otthonos melegség és egy kedves barna hajú nő fogadta Hailiet.
- Szervusz, kincsem. Segíthetek valamit? –kérdezte a nő barátságosan.
- Jó napot kívánok! –mondta a kicsi. – A Mikuláshoz jöttem.
- Hát ez nagyszerű. De a mamád tudja, hogy itt vagy? –kérdezte a meglepően magabiztos csöppséget.
- Semmi baj. –rázta a fejét a lány nagy komolyan. –Csak egy-két percre jöttem.
- Akkor maradj szépen itt, állj be a sorba, én pedig megkeresem a mamádat, rendben? –ajánlotta a nő töretlen mosollyal.
- Persze. A neve Hermione Jane Granger és hosszú drapp muglikabát van rajta. –sorolta vidáman Hailie. –Akkor én beállok a sorba.
- Ez a gyerek kivételesen okos. –gondolta az eladó, majd nevetve kilépett az Abszol útra, hogy körbenézzen a gyermek szüleit illetően. Hailie ez idő alatt türelmesen kivárta a sorát.
A Mikulás –mint a gyermek képzeletében- egy kedves mosolyú, hosszú ősz szakállú, tetőtől talpig pirosba öltözött vidám öregember volt. Minden egyes gyerek kívánságára bólintott egyet, örömteli mosolyt varázsolva az összes kis arcocskára. Hailie mókásnak találta a vénembert.
- Te következel? Gyere, fuss ide hozzám! –bíztatta az apó a kislányt.
- Jó napot kívánok. A nevem Hailie Jade Granger. -köszönt a gyermek illendően. –Maga pedig a Mikulás, igaz?
- Eltaláltad. És az anyukádat hol hagytad, Hailie?
- Hát, ő most éppen talárt vásárol Madam Malkinnál. Nem akartam zavarni, gondoltam kicsit szétnézek. –pirult el kissé kicsi hősnőnk.
- Mit kívánnál? –tette fel a jól megszokott kérdést a „piros bácsi”.
- Maga mit kívánna? –kérdezett válaszképpen Hailie.
- Ó… -nevetett az öregember. –Ilyen kívánságot még sohasem hallottam.
- Ez nem a kívánságom volt. Csak előbb megkérdezem, hogy ön mit szeretne, mivel én úgy tudom, ha valaki megajándékoz, azt illik visszaadni. Kíváncsi vagyok rá, hogy a Télapó mit kérne. –magyarázta a csöppség.
- Nagyon jólelkű leányzó vagy. –dicsérte a Mikulás. – Én azt kérem tőled, hogy többé ne szökj meg anyukád tudta nélkül. Biztosan nagyon aggódik.
- Megpróbálom. –fogadkozott a kicsi.
- És te mit szeretnél? –kíváncsiskodott az apó.
- Ne mondja el senkinek. –mondta a kislány, majd közelebb lépett a piros emberkéhez.
- Egy apukát. –suttogta félénken.
- Aha! – csillant fel a Mikulás szeme. –Értelek. Ne aggódj, ha igyekszel teljesíteni a kívánságomat, én is segítek neked.
- Köszönöm. –válaszolta áhítatosan a kislány.
- Hailie Jade! –hallatszott az ajtó felől egy vészjósló hang.
- Mama! –szólt derűsen Hailie.- De jó, hogy végre itt vagy.
- És te mit keresel itt? Már megint eltűntél. –bosszankodott a fiatal nő. Nem lehetett több 21-22 évesnél, de hangja ezt meghazudtolóan roppant szigorú volt.
- Csak beszélgettünk a Mikulással. –mesélte derűsen a kislány.- De mostmár mehetünk.
- Otthon megbeszéljük. –suttogta Hermione kislányának azzal finoman meglökte, hogy kijussanak a boltból.
- Köszönöm szépen, hogy vigyázott rá, Meredith. Még csak az kellett volna, hogy megint eltűnjön. –hálálkodott Hermione az eladó hölgynek.
- Ez csak természetes. Boldog Karácsonyt! –intett búcsúzóul a nő.
- Magának is! –köszönt el a két Granger-lány.
- Ha így folytatod, nem fogunk kijönni karácsonykor. Tudom, hogy Ginny megígérte neked, de én akkor sem fogom eltűrni, hogy megint elkóborolj. –dorgálta gyermekét a nő. –Karácsonyig nyugton maradsz, megegyeztünk?
- Karácsonyig mindenképpen. –ígérte a kislány.
- És mit kértél a Télapótól? –kérdezte Hermione megenyhülve.
- Hát… ezt nem mondhatom el. Különben nem teljesülne. –rázta meg Hailie bőszen a kis fejét.- És én azt szeretném, ha mindenképpen teljesülne.
- Naaa… kééérlek… -bújt elő a gyermek a fiatal lányból. –Csak nekem mond el. Tudod, hogy én is mindig megsúgom a titkaimat.
- De ez nem titok, hanem kívánság. –erősködött Hailie.
- De karácsony estéjén elmondod? –nógatta a lányt Hermione.
- Ha teljesülni fog. –mosolygott Hailie csillogó szemekkel.
- Igyekezzünk, még meg akartam venni pár könyvet. Már alig pár hónap van a vizsgákig. Gyere be velem. És nincs mászkálás! –figyelmeztette a nő gyermekét.
- Igenis. –állt „Vigyázz!”-ba Hailie.
- Na ezért ennyire nem kell. Csak ne menj ki az üzletből. –csitítgatta Hermione.
- Oké. –kacsintott a kicsi.
Beléptek az ajtón, Hermione a legközelebbi könyvespolchoz lépett, a kicsi pedig félrehúzódott a másik oldalon egy sarokba.
Az üzlet tele volt visítozó kisgyerekekkel és türelmetlen felnőttekkel. A zaj már-már elviselhetetlen volt.
- Félelmetes ez a gyerek. Hogy honnan van ennyi energiája? Tényleg annyira okos. Én vagyok a világ legszerencsésebb anyukája. –gondolta Hermione büszkén, miközben a könyveket kereste.

- Segíthetek valamit? –lépett Hermione mellé a boltos gondterhelten.
- Nem, köszönöm. Megtalálom egyedül is. –mondta Hermione jó hangosan, túlkiabálva az ember-rengeteget.
A boltos ekkor már rég egy másik házaspár mellett állt, akik majdnem levertek egy polcot ügyetlenségükben.
Hailie eközben az ajtó közelében várakozott. Nagyon untatta az a sok könyv, amit a polcokon látott, viszont a boltban ricsajozó közönség sokkal inkább lekötötte. Gyorsan jöttek-mentek a vásárlók, s ő élvezettel bámulta az érkezőket. Hermione eközben békésen keresgélt. Pénzét direkt úgy osztotta be, hogy ide kerüljön a legtöbb, de mégis nehezen tudott gazdálkodni, hogy minden beleférjen. Diákként még egy kisgyermeket is el kellett tartania, bár barátai és családja bármikor készségesen segített volna, ő a saját lábán akart állni.
Miután legközelebb megszólalt a kis csengő, jelezve, hogy újabb vásárló lépett be a boltba, a nő fülét egy ismerős hang ütötte meg. Úgy érezte, ereiben megfagy a vér. Lélegzet visszafojtva figyelt, hogy megbizonyosodjon róla: csak képzelődött. Csalódnia kellett. Ugyanazt a hangot hallotta, ami annak idején annyiszor megdobogtatta a szívét.
- Muszáj volt most jönni? Óriási a tömeg. –méltatlanodott a hang tulajdonosa, egy fiatal, szőke férfi.