Hermione akciója után, Piton még utálatosabb és még gyanakodóbb volt, persze azt hitte, Harry varázsolta el a talárját. Amikor csak tehette, pontokat volt le a Griffendéltől, bájitaltan órán, megfeledkezve arról, hogy ezzel a Mardekártól is ugyanúgy lejönnek a pontok. Addig fajultak dolgok, hogy amikor egy-egy Griffendéles vagy Mardekáros az Előcsarnokban járva a homokórákra pillantott, csak fintorogni tudott.
Hugrabug: 395,
Griffendél: 203,
Hollóhát: 438,
Mardekár: 217 -------- jelezték az órák. A tanárok is nagyon ledöbbentek a bájitaltan tanár reakcióján, ám egyikük sem említette meg, hogy bosszú helyett csak mosolyogni kéne az eseten.
Pitont viszont az zavarta a legjobban, hogy az eddig kialakított félelem a diákokban megszűnt, irányában. Mikor a folyosón ment, többen összesúgtak a háta mögött, vagy szimplán csak nevetni kezdtek. A drága Piton professzor, pedig lépten nyomon pontokat vont le.
Az esetnek viszont volt jó oldala is, ugyan is Ron és Harry ettől kezdve már szóba álltak Hermionéval, és nem zavarta őket, –legalábbis jól leplezték- hogy zavarná őket, Hermione szobatársa. Habár, amikor a folyosón találkoztak négyen, a két Griffendéles fiú nem szólt Dracohoz a köszönésen kívül, valamint Hermionéval is csak „felszínesen” beszélgettek.
Arról, viszont a három fiú nem tudott, hogy mindannyian elhatározták, kiderítik, mi történik Hermionéval, mi a furcsa viselkedésének az oka.
Például, egyszer még olyan is volt, hogy Harry rávette Ront, hogy a következő SVK órán üljön Draco mellé, hadd „beszélgethessen” Herminéval. Persze az igazi ok a kis kémkedése volt.
Az egész óra elég furcsa volt, mivel párban kellett dolgozni, és különböző védőátkokat kipróbálni egymáson. Na mármost, ehhez ugyebár beszélgetni is kell a társaknak. Draco és Ron nagyon nehezen, erősen fintorogva löktek mindig egymásnak oda egy-egy szót, tájékoztatásul.
Óra végén, mikor a gyakorlatnak vége volt, visszaülhettek a padokba, és jegyzetelniük kellett. Lupin professzor kint állt a táblánál, és az átkok kivédéséről beszélt, amikor kicsöngettek. Elküldte a diákokat, és ő is elkezdte összeszedni a cuccait.
Ron nagyon akart sietni, hogy minél előbb elmehessen a görényke mellől, így a nagy rohanásban lelökte a tintásüvegét. Az közvetlen Draco lába előtt a földre esett, és darabokra tört, a tinta, pedig kifolyt belőle, és beszivárgott a padló réseibe.
Ron mindenre számított a padtársától, csak arra nem, ami ezután történt. Draco letérdelt, egy „Reparo”-val összeillesztette az üveg darabkáit, majd egy Ron számára ismeretlen varázsige segítségével a tintát is visszavarázsolta bele. Felemelte, és a döbbent vörös kezébe nyomta.
-Tessék.- mondta.- És vigyázz jobban a cuccaidra.
Majd az ajtóban várakozó Hermionéhoz ment, és együtt folytatták útjukat a következő órára. Órák után Ron döbbenten mesélte el a történteket Harrynek.
-… És még csak gúnyos sem volt! Vagy lenéző! Semmi! Olyan volt… mint egy…- kissé elfintorodott.- Mint egy normális ember. Márpedig, Malfoy minden csak nem az!
Harry elégedetten hallgatta Ron beszámolóját. Habár neki nem sikerült semmit kiderítenie Hermionéról, de legalább ennyi pozitívum történt. „Tehát Malfoy elásta volna a csatabárdot?”- gondolkozott, majd nekiült a házifeladat-hegyeknek.
Néhány nap múlva –szombaton- Harry úgy döntött, hogy meglátogatja Hermionét, és akkor talán előrébb juthat a „nyomozásban”. Homályosan emlékezett arra, hol van a két fiatal szobája, így elindult arra felé. Egy falikárpit előtt megtorpant, ismerősnek tűnt neki. Azon egy fiú és egy lány „képregényszerű” barátságának kockái voltak.
Az egyik képen levő lány kíváncsian nézett Harryre, majd megszólalt.
-Mit szeretnél?
-Ööö… Be tudnál szólni, hogy engedjenek be? Harry Potter vagyok.
A lány bólintott, majd eltűnt a képről. A klubhelyiségben csupán Draco volt, az egyik falon levő festményben jelet meg a lány.
-Harry Potter várakozik odakint, beengedhetem?
-Na jó… engedd.
Néhány pillanattal később már Harryvel szemben állt, a kanapé mellett.
-Hello.- morogták egyszerre.
-Hermione hol van?- kérdezte Harry, Dracot méregetve.
-Az emeleten.
-Jó.
A fekete hajú fiú elindult az emeltre, mire Draco fojtott hangon utána szólt.
-Ne menj!
-Tessék?- pördült meg a tengelye körül Harry.
-Ne menj fel, hacsak nem akarsz egy házisárkánnyal találkozni.
-Mi van??- már teljesen hülyének nézte Dracot.
-Hermione ismét olyan!- tátogta neki komor tekintettel.
Harry lelépett a lépcsőről, és Draco felé közelített. Előtte fél méterrel megállt.
-Mint a bájitaltan teremnél?
-Rosszabb.
Harry arca elkomorodott, erősen gondolkozva meredt előre. Végül cselekvésre szánta el magát.
-Nem tudod, mióta ilyen?
-Talán február vége óta.- felelte döbbenten Draco. „Hé, ez szóba áll velem!”
-És… -rettentő furcsának érezte a helyzetet, hogy az ellenségével beszélget, mindketten tisztes távolságban álltak egymástól. Ez amolyan „kötelező” beszélgetés volt, arcukról nem lehetett semmit leolvasni.- Szóval történt azóta valami furcsaság vele? Csinált valamit?
-Igen. Méghozzá nem kis dolgot.- felelte Draco, közben próbált nem Harryre nézni, teljesen cikisnek érezte, hogy a „kis megmentő”-vel beszélget.- Rámküldte az Imperiot.
-Tessék?
-Jól hallottad. Méghozzá nem is egy kis gyenge varázslat volt, hanem jó erős. Alig bírtam ellenállni.
-Más történt?
-Nem. Szimplán csak ideges folyton, és ordibál velem.
Csendesen álltak egy percig, mire Draco fogta magát, és leült az egyik fotelba, kezébe vette a félbehagyott könyvét, és olvasni kezdte. Csak homályosan fogta fel, hogy miről olvas, ugyan is folyton azt figyelte, Potter mikor mozdult meg végre, és megy el. Ám Harry csak állt és gondolkozott. Végül bambán odasétált a kanapéhoz, és leült rá. Hosszú percek teltek el, a csendet csak a Draco által lapozott könyv hangja törte meg. Végül ő is szólalt meg először.
-Mire vársz, Potter?- kérdezte csak úgy mellesleg.
Erre Harry közölte, hogy a klubhelyiségükben most mindenki tanul, beleértve Ront is, a Griffendéleseken kívül meg nem igazán vannak barátai.
-Értem.- válaszolta Draco értetlen képpel.- És??
-Hát, arra gondoltam, hogy vacsoráig maradnék.
A szőke fiúnak leesett az álla.
-Mi csoda? Te a Griffendélesek helyett idejöttél, hogy egy Mardekárossal bájcsevegj???
-Elvileg Hermionéhoz jöttem Beszélgetni, de te is megteszed.- Harry úgy érezte, mintha ezeket a szavakat nem is ő mondaná. „Merlinre! Megőrültem! Mit csinálok én itt Malfoyjal?”
-Öh…- Draco még azt is elfelejtette elképedésében, hogy egy könyvet tart a kezében, így az tompa puffanással landolt a földön. Mikor kapcsolt, gyorsan lehajolt, és felvette azt onnan.
-Na, szóval. Mi van Veled?- kérdezte Harry. Közben egyhuzamban veszekedett önmagával, hogy mégis mit csinál.
-Semmi.- nyögte a Mardekáros srác.
-Az jó…- ismét hosszú percekig csendben ültek, és egymást fürkészték, mire ismét Harry szólalt meg.
-Mit olvasol?- próbált érdeklődve Draco könyvére nézni.
-A… a Huszadik századi értelmes lények leírását. Tudod, Mágiatörténetre kell.
-Aha.- válaszolta Harry fásultan. Ezek a kérdések és válaszok mind mind csak üres mondatok voltak. Ha ezt így folytatják, akkor lassan mindketten elalszanak az unalomtól. Végül hirtelen Harry szólalt meg.
-Miért utálsz engem?- Draco erre felkapta a fejét. Már tényleg nagyon furcsállta a Griffendéles fiú viselkedését. Végül néhány másodperc múlva arra jutott, hogy biztosan utána kémkedik, így kimérten válaszolt.
-Honnan gondolod, hogy elmondom?
Harry csak ült tovább csendesen, és Draco tekintetébe fúrta a sajátját, szinte kényszerítve őt arra, hogy válaszoljon.
-Az összes Mardekáros utál téged.- mondta.
-Nem ez a valódi ok, ugye?
-Téged… téged…- Draco zavartan nézett előre, úgy érezte, mintha tartozna ennyivel a fiúnak, hogy elmondja.- Mert kötelező.- fejezte be végül.
-Oh, értem.- Harry is meglepődött a válaszon. Ám hogy oldja kicsit a feszültséget, viccelődve megjegyezte.- Szerintem meg azért pikkelsz rám, mert, mert engem több lány rajong körül.
-Ugyan már! –Draco rögtön elfeljetette az előbbi „vallomását”.- Sokkal több lánnyal voltam, mint te! És többnek tetszem.- fintorog.- Ha már az őszinteségi rohamnál járunk, te hány lánnyal voltál már?
-Nem rád tartozik.- felete zavartan Harry.
-Tudom, mert nem vagyunk barátok, de attól még elmondhatnád.
Jónéhány percig ültek csendben, Harry nem nézett Dracora.
-Vagy még nem is voltál lánnyal, soha?- kérdezte, mire Harry rezzenéstelen arccal válaszolt.
-Nem.
-Fúú, télleg?- döbbent meg. „A nagy Harry Potter!”- De legalább jutottál már a közelébe?
-Mármint?
-Mármint, hogy kerültél már annyira lány közelébe, hogy esetleg megtörténjen?
-Öhm…- zavartan néz.- Igen, végül is…
-Végül is?? Hogyan lehet végül is közel kerülni valakihez?
-Jól van na! Nemrég megcsókoltam Ginnyt, de aztán megjelent Ron, és azóta nem történt
semmi! Szerencsére nem vett észre minket!- tört rá az őszinteség.
-Lécci, ne mondd, hogy arra vársz, a szádba repüljön a sült galamb?!- Draco összehúzta a szemöldökét, és közelebb hajolt Harryhez. Mivel ő egy fotelben, Harry, pedig a kanapén ült, így elég távolt voltak egymástól.
-Mégis mit csinálhatnék??- kérdezi Harry kétségbeesetten.
-Mondjuk, harcolj! Ahogy elnézem, mindketten tetszetek egymásnak, ráadásul Weasley nagyon jó csaj!- Harry arcvonásai kissé megkeményedtek.- Tehát, sokan nyomulnak rá, ezt biztosan tudom!
-Tessék??? Mit mondtál?? Ismételd meg!- akadt ki.
-Mondd, te nem látsz a szemedtől? A csaj nem fog rád élete végéig várni!! Ráadásul most- az ujjain számolni kezd- Legalább 12 fiú próbálja megkörnyékezni őt!
-Öh….
-Akárcsak Hermionénál.- pillant a lépcső felé.- Ő is nagyon szép, sok udvarlója lenne, ha nem velem lenne összezárva. Pech.- vigyorgott ördögien Draco.
-Szerinted is szép?- fürkészte Harry Draco arcát.
-Háááát…. Öhm… nagyon kedves, és persze okos…
-Tehát, igen.- válaszolt helyette vigyorogva Harry.
Hosszú ideig csendesen ültek, gondolataikba mélyedtek.
-Te is bepróbálkoztál már Ginninél?- kérdezi Harry.
-Nem, soha! Jó csaj, meg minden, de szegény családból származik, tehát… rangon aluli. Sosem kezdenék ilyen lánnyal.
-Akkor ezek szerint Hermionénak sem próbáltad még elcsavarni a fejét?
Hirtelen a szőke felpillant.
-Ugyan, honnan gondolod?
-Mondjuk, mert láttalak benneteket a gyengélkedőn, a farkasos eset után!