Bárki nézett volna Alanra és Hermionéra, arkárki azt hihette volna, hogy egy szerelmespárt lát, pedig… ez nem tükrözte volna teljesen a valóságot. Magukban még ők sem tisztázták, mi is pontosan az a különös bizsergés a gyomruk tájékán, amit éreznek… Miközben ott, a táncparkett közepén lassan táncoltak, szorosan ölelkezve, mindketten ezt próbálták kitalálni.
A szemkontaktus nem szűnt meg közöttük, esetleg azt hitték, ha beleláthatnának egymás fejébe, talán könnyebb lenne a döntés, vagy… talán nem… Pislogás nélkül kapcsolódott össze a barna és a kék szempár. Végül hosszú gondolkodás után egyszerre szólaltak meg.
-Én arra gondoltam…
-Öh, bocs, kezdd te!- szólalt meg Hermione zavartan.
-Nem, mondd csak, nekem nem annyira fontos!- válaszolt mosolyogva Alan.
-Én… én… csak azt szerettem volna mondani, hogy… ööö…. Nekem már nagyon fáj a lábam, nem ülünk le?- dadogott a lány.
-De, persze! Menjünk!- hajtotta le a fejét Alan, és a kezét nyújtva levezette a táncparkettről a lányt.
-Mit szerettél volna mondani?- kérdezte Hermione, miközben a feléjük evickélő Ginnyéket nézte. Most esett csak le neki, hogy miattuk szegényekenek négy számot végig kellett táncolniuk, együtt.
-Oh, semmi, nem fontos!- mondta még mindig a földet fixírozva Alan, ám a fejében közben teljesen más járt. „Miért nem vagyok képes egy ilyen egyszerű dolgot megkérdezni?”- füstölgött magában, ám a Draco-Ginny párosra nézve még jobban elszomorodott. „Hiszen Hermione és Draco nem mehetnek el egymás mellől”- jutott eszébe. „Miért nem jöttök végre rá a bűbáj titkára?”- Ne haragudjatok, és most elmegyek!- szólalt meg, és kisietett a teremből.
Hermione kerek szemekkel nézett utána.
-Nahát… vele meg mi történt?- kérdezte.
-Nem tudom, de nem megyünk végre enni?- kérdezte az imént mellé lépő párja, és az asztaluk felé húzta. Már Harry és Ronék is ott ültek, ám szemüveges barátjuk valahogy nagyon idegesnek tűnt.
-Helló, Ginny hol voltál?- kérdezte fogcsikorgatva.
-Brrr…. Képzeld el, hogy…- Draco felé bökött.- vele kellett táncolnom, mert Hermionét meg Mr Devlin kérte fel, és a bűbájnak még mindig nincs vége köztük.
Harry megkönnyebbült arccal nézett rá, majd felemelte az étlapot, és böngészni kezdte. Idővel mindenki lejött a táncparkettről, és enni kezdtek. Az egész terem sokkal hangosabb volt, mint általában szokott, mindenki, egyfolytában beszélt, nevetgélt. Így a vacsora is igen hosszúra sikerült, mert egy-egy falat között legalább két percet beszélt mindenki.
Végül éjfél körül az igazgató felállt, elköszönt tőlük, és közölte, hogy vége van a bálnak. Minden tanár komor tekintettel figyelte a vihogó diákokat, amint dülöngélve, beszélgetve kiözönlenek a teremből.
Hermione és Draco egymásba karolva, vigyorogva lépkedtek fel a lépcsőn, amíg végre elérték a szobájukat. Bementek, és mindketten a kanapéra dőltek.
-Hú, ez qrva jó volt!- röhögött Draco.
-Aha…- nyögte a lány, és közben az íróasztalt bámulta.
Hosszú perceken keresztül feküdtek mozdulatlanul, amikor suttogásra lettek figyelmesek.
-Hé, halihó! Gyertek ki!- hallottak egy hangot az ajtó felől. Draco feltápászkodott és kinyitotta a falikárpit mögötti ajtót.- Na, szia, én Rich vagyok, Hollóhátas.- vigyorgott.- Lesz nálunk egy kis buli, nem akartok jönni?
Draco megfordult, hátra nézett Hermionéra.
-Tőlem, mehetünk!- derült fel az arca és felpattant a kanapéról.- Csak előbb átöltözöm!- mondta, és elkezdte lehúzni a válláról a ruhát, mire leesett neki, hogy két fiú bámulja, felrohant az emeltre. Felkapta magára az első ruhákat, amit meglátott, így egy farmer mini szoknyát kapott magára, sárga toppal, valamint egy világoskék vietnámi papuccsal.- Megvagyok!- vágtatott le a fiúkhoz fél perc múlva, kezében egy piros kardigánt lóbálva.
- Na, most nagyon figyeljetek, és maradjatok csöndben!- mondta komolyan Rich, majd egy pillanat múlva felröhögött.- Bocs, szóval, mindenhol tanárok őrködnek! Csendben kell elmennünk!
Meglepő csendben és koncentrálással lopakodtak végig a folyosókon. Az egyiknél Draco hirtelen megtorpant, és megállította őket is.
-Flitwick!- tátogta rémülten, mire Hermione majdnem felnevetett. Egy pillanatra elképzelte, amint az apró tanár Dracot üldözi. Megvárták, amíg a professzor befordul a sarkon, majd tovább siettek. Egy újabb kereszteződésnél aztán Hermione sietett elöl, és nem nézett jobbra, így valakibe belerohant. A nagy sebességtől aztán a földön kötött ki. Mindannyian megrémültek, mi van, ha lelepleződnek, ám mikor a lány felpillantott, megnyugodott.
-Szia, Harry!- suttogta, és feltápászkodott.
-Ti is a Hollóhát klubhelyiségébe mentek?- kérdezte vigyorogva, miközben a kezében lóbálta a tekergők térképét. Miután bólintottak, a Griffendéles fiú a térképre nézett. -Szerencsénk, van, ha sietünk, egy tanárba sem botlunk. Te, Rich! Igaz az, hogy a klubhelyiségetek Irritáló Irma szobra mögött van?
A fiú hevesen bólogatott, majd tovább vezette őket. Néhány perc múlva megérkeztek egy tanárok által nem ellenőrzött folyosó szakaszra. Két lovagi páncél között egy harminc év körüli nőt ábrázoló szobor állt. Megvető, lenéző arca és gyönyörű talárja volt.
-Átváltozástan!- suttogta a fiú, mire a szobor fokozatosan elhalványult, majd teljesen eltűnt, utat engedve nekik a klubhelyiségbe. Amint átléptek rajta, a szobor újra megjelent.

-Hűha!- szólalt meg Hermione és gyerekes rajongással nézett körbe.- Nagyon szép!
A Hollóhátas klubhelyiség uralkodó színei a kék és az ezüst voltak. Háromszor akkora volt, mint a Griffendéles, és egyesek szerint szebb is. A kandalló körül három nagy kék kanapé volt, a terem végében kör alakú asztalok a tanuláshoz, valamint a fal mentén kis puffok. Azokat már elfoglalták, mivel az egész klubhelyiségben nyüzsögtek a diákok. Ám nem csupán a Hóllóhátasok, hanem Griffendélesek, Hugrabugosok, sőt helyenként egy-egy Mardekáros is volt.
Hermionéék egy nagyobb csoportosuluás felé tartottak.
-Hali!- köszönt Rich vigyorogva.- Szerintem felesleges lenne mindenkinek bemutatkozni, de azért azt elmondom, hogy ők itt a híres összekapcsolt páros!- mutatott Hermionéékra. Miután mindenki „kigyönyörködte” magát bennük, egy lány hangosan megszólalt.
-Nem játszunk valamit?
-Dehogynem!- lelkesült fel a mellette ülő Mardekáros lány.- Mi lenne, ha felelsz vagy merszeznénk?
-Oké!- kiáltották több oldalról is. Úgy-ahogy leültek kör alakba.
-Mivel Dela talált ki a játékot, ezért ő kezd!- szólalt meg valaki, mire a Mardekáros lány gonoszul elmosolyodott, és Ronra mutatott, aki már rég óta itt volt.
-Szóval, felelsz vagy mersz?
-Öhm… felelek!
-Félős…- suttogta a lány, majd fojtatta.- Nos, mondd el egy titkodat…. Vagy nem is! Inkább mondd el a családod egy titkát.
-Oké… szóval családi titkot akarsz… hmm… Megvan!- kiáltott fel Ron.- Biztos nem gondoltátok volna azt, hogy… szóval a szüleim nem azért házasodtak össze, mert szerették egymást, hanem csak véletlenül! Még régebben, több mint húsz évvel ezelőtt barátok voltak, és együtt rúgtak be, aztán meg anyám felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha összeházasodnának.- mindenki elismerően nézett a vörös hajú fiúra, aki még hozzátette.- Azóta is röpködnek a tányérok.
-Húha, nem semmi! Na, akkor most te választasz!
Eközben egy lány odaegyensúlyozott hozzájuk egy tálcával, amin a vajsörtől kezdve különböző Weasley találmányokig minden volt. Erről vettek néhány dolgot, majd azt majszolva tovább figyelték a játékot. Ron körbe járatta a tekintetét a diákokon, majd egy Hollóhátas szőke lányra mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!
-Ajjaj! Na, mit találjak ki…- suttogta elgondolkozva.- Próbáld ki az Imperiust!
Senki sem hördült fel, mindenki teljesen természetesnek találta, csak vigyorogtak bárgyún. A lány felállt, majd barátnőére mutatott pálcájával. Kissé kidugta a nyelvét, miközben koncentrált, majd halkan elsuttogta az átkot. Az alacsony lány, akin alkalmazta a varázslatot, most felállt, és homályos tekintettel Harryhez sétált.
-Oh, Harry! Szeretném, ha megtudnád, hogy szeretlek! Méghozzá olyan mély és letagadhatatlan szerelemmel, mint italautomata az egy fontost.
A mugli származásúak hangosan felnevettek a hasonlatot hallva, és a szőke lány is megszűntette a varázslatot. Hermione közben mosolyogva ült az egyik kényelmes puffon, és figyelte a többieket. Mindenki egyre hülyébb feladatokat és kérdéseket tett fel, mire Nevillre került a sor.
-Te!- szólalt meg egy fiú és Nevillre mutatott.- Mondd csak….- gondolkozott egy kicsit.- Mi a leghőbb vágyad?
-Az, hogy Piton becsajozzon.
-Tessék?- kérdeztek többen is vissza.- Miért?
-Mert akkor talán engedékenyebb és kedvesebb lenne velünk.- válaszolt Neville.
-Nem lenne kedvesebb!- szólt közbe Draco. Mindenki felvont szemöldökkel nézett rá.- Ugyanis neki már van barátnője.
-Mi van… nem mondod komolyan? Úristen…. Na, a vén denevér becsajozott… hogyan…- a sok kérdés teljesen egybe folyt, mire Draco csendre intette őket.
-Még sok-sok évvel ezelőtt feleségül vett egy lányt. Méghozzá azért, mert az aranyvérű volt, és a Nagyúr megparancsolta neki. Ezt apámtól hallottam. De állítólag nagyon szereti csajt, és még mindig együtt vannak, ráadásul gyerekük is van!- válaszolta a fiú félvállról.
Miután jó néhány perc múlva mindenki megnyugodott, Nevillen volt a sor, hogy válasszon. Ő bátran Hermionéra mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Ööö… hát… merek.- válaszolta.
-Rendben! Akkor…- Neville várt egy másodpercet majd befejezte a mondatot.- Csókold meg Malfoyt!
Mindenki kerek szemekkel nézett Nevillre, majd Hermionéra. A lány arcán mintha meglepettség lett volna, majd a vele szemben ülő srácra pillantott. Az önelégülten vigyorgott. A lány is elmosolyodott, majd lemászott a puffról, és négykézlábra állt. Kissé túljátszott mozdulatokkal, mint egy vadmacsaka, odamászott a fiúhoz. Ő is egy puffon ült, és várta Hermione következő lépését. A Griffendéles lány még közelebb mászott, majd a fiú vörös dísztalárjának szegélyét megfogva magához húzta barátját.
A meglepetéstől ajkaik először épphogy csak érintették egymást. Hermione felegyenesedett, immár térdelt Draco lábai között. Becsukták a szemüket, és lassan csókolózni kezdtek. A Griffendéles lány döbbenten észlelte, hogy nagyon jól esik neki a fiú csókja. Nem volt olyan követelőző, mint például Krum csókja, hanem pont az ellentéte… nyelveik játékosan meg-megérintették a másikét, ajkaik lassan mozogtak.
Hermione elhajolt egy pillanatra, és hangosan felsóhajtott. Kissé megnyalta a száját, majd közelebb hajolva ismét megcsókolta a fiút. Közben a többiek csendesen figyelték a fejleményeket. Jó egy perc elteltével Hermione végre képes volt elszakadni Draco szájától, és visszamászni a puffjára. Kissé kipirultan, lehajtott fejjel mosolygott.
Aztán a játék folytatódott, és újabb húsz diák esett áldozatul barátaik fantáziájának. Volt egy fiú, akinek lány ruhákat kellett felvennie, volt, akinek valami hülye szöveget ordibálva kellett körbe ugrálnia a teremet, vagy valamilyen varázslatot végrehajtaniuk. Idővel egy lánynak kellett „áldozatot” választania, és ő rögtön Hermionéra gondolt.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek!
-Oké… akkor, mikor vesztetted el a szüzességed?
-Bolond! Honnan veszed, hogy ő már elvesztette a szüzességét?- kérdezte lenézően Lavender. Ám mintha nem hallotta volna ő Hermione, bele kezdett.
-Még hatodikban történt.- erre többen felhördültek. Az eminens, mindenben élen járó tanulónak volt barátja?- Emlékeztek a Hollóhátas Daniel Koren-ra?- többen bólogattak, így folytatta.- Állítólag halálosan belém szeretett, mindenhova követett, meg virágokat küldözgetett nekem. Az elején idegesítő volt, aztán megszoktam. Egyszer, amikor túlságosan bele melegedtünk a csókolózásba… hát, megtörtént… de nagyon erőszakos volt.- biggyesztette le a száját a lány, ám ezt szinte senki nem hallotta meg.- Aztán szerencsére mivel akkor hetedikes volt, elment a suliból. Azóta nem hallottam róla.
-Nem hiszem el!- sikított föl egy szintén Hollóhátas lány.- Te Megkaptad Daniel-t? Úristen… de jó neked…
Aztán mintha mise történt volna, folytatták a játékot. Senki nem vette észre, hogy az óra eközben három órát üt. Újabb egy óra játék után már mindenki valami különös fáradtságot érzett, így befejezték a játékot.
Hermione kiállt az ablakba, kissé kitárta, és hagyta, hogy a jéghideg szél átjárja őt. Néhány perc után Draco is odalépett mellé. Fél méterre tőle nekitámaszkodott a falnak, és lány arcát figyelte. Ám mikor meg akart volna szólalni, Hermione felé fordult, és az ajkaira tapasztotta a száját. Halkan belesóhajtott a csókba, miközben ujjai felcsúsztak a fiú nyakára. Draco is lassan magához ölelte a lányt, habár eléggé meglepődött a lépésén.
Hosszú ideig álltak ott a hideg huzatban összeölelkezve, és csak egymás szájával elfoglalva, mikor a Mardekáros fiú lassan elengedte Hermione száját, és ajkaival a lány nyakát célozta meg. Hermione a falnak támaszkodott, miközben ujjaival társa nyakát simogatta. Hangosan sóhajtozni kezdett, mikor valaki megzavarta az idillt.
-Hé, gyertek gyorsan!- suttogott Rich idegesen. Draco lassan felemelte fejét a lány nyakából, és mikor körbenézett, döbbenten vette észre, hogy sokan elmentek már, és akik itt maradtak, azok most idegesen rohangásznak fel-alá.- Állítólag a tanárok ide tartanak és szerintem nem pontokat kívánnak osztogatni a jó magatartásunk miatt.
Hermione és Draco gyorsan elengedték egymást, és a szobor felé siettek. Kirohantak azon, majd Chris vezetésével felrohantak a harmadik emeletre. Elbúcsúztak a fiútól, megköszönték a meghívást, és bementek a klubhelyiségbe. Akárcsak négy órával ezelőtt- most is lerogytak a kanapéra.
-Anyám! Jó kis buli volt!- lelkendezett Draco.
-Aha…- sóhajtotta Hermione.- Én mentem aludni.
-Várj!- szólalt meg hirtelen a távozni készülő lány után. Felállt, és Hermione mellé sétált. A közeledő fiú láttán hátra lépett egyet, ám az kitartóan közeledett felé, és a lány állát felemelve egy csókot nyomott a szájára, majd engedte elmenni.
Hermione szinte rohant föl a szobájába. Ott gyorsan kulcsra zárta az ajtót, majd az ágyhoz sietett. Lerúgta a cipőjét, lerángatta magáról a piros kardigánt (ami mellesleg tökéletesen elütött a kék szoknyától, sárga topptól és világoskék papucstól), majd az ágyra zuhant. Felhúzta nyakig a takarót, és megpróbálta elfelejteni mindazt, ami történt. Ám ez nem sikerült neki…
Végül néhány perc gondolkodás után arra jutott, hogy valaki biztosan valami mérget öntött az italába, hogy ilyen könnyűvérű legyen… Minden lehetséges „elkövetőt” végig játszott a fejében. Ki lehetett az?- kérdezte magától sokadszorra.
Ám arra nem is gondolt, hogy nem kellett semmit önteni a rózsaszín italba, ahhoz, hogy meghozza a hatását.