-Jajj, Draco!!- nyöszörgött Hermione.- Én totálisan halálra unom magam!- A szomszédos ágyra dobta a számmisztika könyvét, és fejét a fiú ágyára hajtotta.- Egész nap nem csináltunk semmit! Nem lehetne innen elszökni?
-Tőlem! Én bennem vagyok!- válaszolt neki a Mardekáros fiú, és nagyon ásítva végig nyúlt az ágyon.
-Meg egyébként is már meggyógyult a sebed, nem??- mondta a lány, majd gyorsan felemelte a fiú hálóingjének felső részét. Miközben szemlélte a köldök melletti forradást, közben jött rá, hogy mégis mit csinál, így gyorsan elengedte a ruhadarabot, ami engedelmesen hullott vissza Draco hasára. Piros arccal nézett Hermione Dracora.- Bocsi.
-Öhm.... semmi baj.- motyogta a fiú.
Pont ebben a kínos percben kapta el őket Madam Pomfrey. A nagyhangú javasasszony sebesen végig ment a termen, és megállt az ágy mellett.
-Mr. Malfoy, a sebe már eléggé begyógyult ahhoz, hogy elhagyhassa a gyengélkedőt.
-Juhé!- kiáltott fel Hermione, de rögtön el is szégyellte magát. Megvárta, amíg elmegy Madam Pomfrey, és csak azután kezdett el örülni.- Na, végre!- mosolygott, és elkezdte a táskájába dobálni a ruháit és könyveit. Néhány perc alatt elkészültek és már mentek is ki. Három emelet elhagyása után Hermione megtorpant.
-Nem megyünk le a könyvtárba?- nézett könyörgő szemekkel a fiúra.
-Oh, ne már! Van egy csomó könyved! Az nem elég?! Egyébként is tök álmos vagyok.- válaszolt, és nagyot ásított.
-Na, persze! Az elmúlt három napban csak heverésztél! Lécci!
-Brr.... Na jól van....- adta be a derekát Draco.
Így elmentek könyvtárba, ahol Hermione rögtön egy jobb oldalon levő polchoz ment, és leemelt róla hat könyvet. A fiú megrökönyödött pillantását látva hozzátette:
-Ezekre mind szükségünk lesz a vizsgáknál.- erre Draco csak lemondóan megforgatta a szemeit.
Kijöttek a könyvtárból, de az Előcsarnokban hirtelen megtorpantak. A tölgyfaajtó lassan kitárult, és egy hóval elfedett, fekete taláros ember lépett be rajta, nagy csuklyában. Ledobta maga mellé a nagy táskát, és leporolta magáról a hó nagy részét, miközben morgott valami káromkodás-félét. Újból felkapta a táskáját, és felpillantott. Ekkor vette észre a két döbbenten bámuló diákot. Lelökte fejéről a csuklyát, és barátságosan rájuk mosolygott.
Hermione gyomrában hirtelen pillangók ezrei kezdtek el repkedni. Teljesen ledöbbent a férfi láttán. Első gondolatai ilyesfélék voltak:
Hogyaztarohadtéletbe,hogynézhetkivalakiilyenjól??
A férfinek vállig érő, hullámos, világosbarna haja volt, és gyönyörű, tengerkék szemei voltak. Arcán halvány borosta volt, de ez tette még férfiasabbá.
-Sziasztok! Gondolom ti itt tanultok…. Micsoda hülye kérdés volt.- elmosolyodott, és közeledni kezdett feléjük, erre mindketten kissé hátraléptek.- Nyugi, nem bántalak titeket! Én csak Dumbledore professzort keresem.- felemelte fejét, körbe pásztázta tekintetével a csarnokot.- Oh, istenem! Milyen régen jártam már itt!
-Öhm… a professzor szobája útba esik nekünk, ha gondolja… gondolod…. Szóval, elkísérünk.- mondta kissé bizonytalanul Hermione.
-Nagyon köszönöm!- mosolyodott el újra az idegen.- Oh, még be sem mutatkoztam! A nevem: Alan Devlin.- Hermione a kezét nyújtotta.
-Örülök a találkozásnak. Én Hermione Jane Granger vagyok.- maga sem tudta, miért mondta a teljes nevét. Alan rámosolygott és megszólalt:
-Üdvözöllek evilági, könyörületes hölgy.- lehajolt, és egy csókot nyomott Hermione kezére. A lány megborzongott, a férfi szája hideg volt, valószínűleg a kinti időjárás miatt.
-Tessék?- lepődött meg.
-Nem tudod, mit jelent a neved?- kérdezte Alan. A lány kerek szemeit látva hozzátette.- Tudod, én anyakönyv vezetőként dolgoztam az elmúlt három évben, a Mágiaügyi minisztériumban, és ott naponta találkoztam furcsábbnál furcsább nevekkel, melyeknek megvolt a maga jelentése. A „Hermione” görög eredetű, és evilágit jelent, míg a „Jane” angol név, és a barátságos, könyörületes jelzőket takarja.
-Huh, én ezt nem is tudtam… És neked… öhm… önnek mi a nevének a jelentése?- kíváncsiskodott a lány. Eközben már elindultak az igazgatói iroda felé.
-Nyugodtan tegezhetsz… Igazság szerint az én nevem sokkal hosszabb. Alan Garvey Doyle Gale Nevan Devlin - nak hívnak. A szüleimnek túl sok ideje volt kitalálni, hogy nevezzenek el.- látszott rajta, hogy nagy élvezi, hogy valakit érdekel ez, közben még a kezével is mutogatott.- Minden nevem kelta eredetű. Az ALAN- jóképűt jelent, a GARVEY békét, a DOYLE sötét, ismeretlen idegent, a NEVAN, kicsi szentet, a DEVLIN ami a vezetéknevem, pedig öhm…- elmosolyodott.- tüzes, heves ifjút
-Szerintem a Doyle illik leginkább rád.- morgott közbe Draco, emlékezve a név jelentésére.- Azt sem tudjuk, ki vagy te.
-Tanár vagyok, jövő héttől kezdek.
-Mit fogsz tanítani?- folytatta a kíváncsiskodást Hermione. Ő már előre tudta, hogy imádni fogja azt a tantárgyat.
-Majd meglátod.- villantotta ki újból tökéletes fogait Alan. Ekkor tekintete a diákok jelvényére tévedt. Elkerekedtek a szemei.- Huh, asszem, itt nagyobb változások mentek végbe, mint hittem, mióta befejeztem a sulit.
-Ugyan miért?
-Mondd csak, mióta szokás Mardekárosnak Griffendélessel járnia?!
-Oh, mi nem járunk!- tiltakozott hevesen Hermione.- Csak hm… szóval egy bűbáj miatt nem mehetünk egymástól távol.- Átsétált Alan túloldalára, így Dracotól már három méterre volt. Hermione már annyira eltávolodott szobatársától, hogy kirajzolódott körülöttük a burok.
-Nahát! A Kapocs-bűbáj!- tátotta el a száját Alan.- Miért szórták rátok?
-Mert évelején túl sokat párbajoztunk.
-Teljesen érthető az oka.- mondta a leendő tanáruk.
-Csak az a baj, hogy Dumbledore szerint megvan a burok ideje, és nem tudni, mennyi idő múlva szűnik meg.
Alan felvonta a szemöldökét. Dumbledore semmit sem csinál indok nélkül. Miért nem mondta el nekik az igazságot? Végül csak ennyit kérdezett:
- Egyébként téged hogy hívnak?- fordult az eközben csendben mellettük sétáló fiútól.
-Draco Malfoy vagyok, és igen, tudom, hogy a nevem olasz eredetű, és sárkányt jelent!!- mondta dühösen és hangosan.
-Nahát, nahát! Mi ez a hangoskodás, Mr. Malfoy?- csendült fel mögöttük Piton hangja.
-Ő a bájitaltan tanár, Perselus Piton.- suttogta Hermione Alan fülébe.
-Észrevettem.- suttogott vissza mosolyogva. Hermione kérdő arcát látva folytatta.- A Perselus jelentése: szigorú, mogorva, rideg, zord.
Hermione megpróbálta elfojtani a nevetését, amiből egy furcsa gurgulázás lett végül. Erre már a bájitaltan tanár is felfigyelt. Hermionéról Alanre kúszott a tekintete. Alaposan végig mérte őt.
-Mégis mit keresnek késő délután az igazgatói iroda előtt?- kérdezte rezzenéstelen arccal, és a szobor felé bökött.
-Dumbledore professzorhoz jöttem. Bizonyára tudja, hogy jövő héten kezdem a tanítást…
-Értem. Akkor diákokra itt nincs szükség. Mr. Malfoy, Miss Granger, kérem, fáradjanak vissza a klubhelyiségükbe. Viszlát.- mondta Piton, majd hátat fordított nekik és kimondta a jelszót, mire a kőszobor elhúzódott, utat engedve nekik.
Hermione és Draco megrökönyödve sétáltak a harmadik emelet felé. Végre, napok után visszatérhettek a szobájukba. Amint beléptek a falikárpit mögé, mindketten a szobájuk felé siettek. Gyorsan lezuhanyoztak, majd visszamentek a klubhelyiségbe. Elsőnek Hermione érkezett meg. Kezébe vette az egyik vörös borítású vaskos könyvet, majd a fotelbe fészkelődve olvasni kezdte.
Néhány perccel utána Draco is megérkezett. Leült a saját íróasztalához, és írni kezdett egy levelet. Gondosan átolvasta, borítékba tette, és egy "majd holnap úgyis feladom a levelet"- morgással elindult a lépcső felé.
-Jó éjt!- mondta a lány, de Draco csak biccentéssel válaszolt. Néhány perc múlva már mélyen aludt. Hermione míg a könyvet bújta, sokszor eszébe jutott leendő tanáruk vonzó arca, és mindannyiszor elpirult egy kicsit. Két óra olvasás után ásítozni kezdett, majd ő is elment aludni.
Másnap reggel korán keltek, mivel pont hétfő volt. Felvették az egyenruhájukat, majd sietve az ebédlő felé mentek. A tanári asztalnál kettővel több szék volt, mint eredetileg. A bal oldali végén Alan ült, és a belépőkre mosolygott.
Hermionéék leültek a Mardekáros asztal végébe, megreggeliztek, majd elindultak Gyógynövénytan órára. Pillanatok alatt minden óra elsuhant: Bűbájtan, Átváltozástan, Mágiatörténet, és már mentek is ebédelni. Pont befejezték volna azt, mikor Dumbledore szólásra emelkedett.
-Bizonyára észrevettétek már, hogy két új szék jelent meg a tanári asztalnál. Az egyiket már el is foglalta kollégám, aki a közeljövőben majd mindenkit tanítani fog. Mivel most van félév, úgy döntöttünk, hogy két új tantárgyat hozunk létre! Mindkettőre szükségetek lesz a jövőben. Ezek a Mágikus Testedzés (MT) valamint a Külföldi Varázslók Nyelvei lesznek. Ezek alatt azt kell érteni, hogy mostantól három testnevelés órátok lesz, valamint heti tíz nyelvórátok. A választható nyelveket a klubhelyiségetekben kifüggesztett pergameneken láthatjátok majd. A házvezető tanáraitoknál választhatjátok ki, milyen nyelvet kívántok tanulni. A testedzést majd Reyna Jereni szláv származású tanárnő fogja tanítani. Az ő országában nagyon különleges gyakorlatokat fejlesztettek ki, mágusok számára… A nyelvet csak a hetedikesek fogják tanulni, az ő tanáruk, pedig Alan Devlin lesz!- mutatott az asztal végén ülő férfira. Erre a fél iskola (a lányok) vadul tapsolni kezdtek meglátva, hogy a jövőben lehetőségük lesz megismerkedni közelebbről is a jóképű tanárral.- Nos, akkor további jó étvágyat!- köszönt el Dumbledore, majd leült……