A buszmegállóban állva Hermione elmondta, hogy most egy busszal fognak menni, ami olyasmi, mint a Kóbor Grimbusz (említésére a fiú fájdalmasan elfintorodott). A szél hangosan süvített, kissé meglengette ruhájukat, Draco talárját egyenesen tépte. A talár, amit most felvett, nem igazán hasonlított a varázslók ruhájához, sokkal inkább hosszú kabátra. Lassan a hó is elkezdett szállingózni, vékony fehér réteget képezve ezzel a környékre. Szerencsére, a busz tíz perc várakozás után meg is jelent, és felszálltak rá hátul. Hermione, és Draco egymás mellé ültek, míg Mione édesanyja mögéjük. Csendben fürkészte a két fiatalt, hogyan beszélgetnek halkan, összehasonlítva a varázsló és a mugli világot.
-Jó, de például a varázslóknál nincs internet, vagy chat, nem tudnak a hírekről olyan hamar, mint mi!
-Igen, de a bagolyposta meg sokkal kellemesebb, nem kell külön belépni, meg jelszavazni, mint ahogy a muglik csinálják!- vágott vissza Draco, de szerencsére hangjában nem annyira mérgesség, sokkal inkább rajongás tükröződött.
-Igen, de a mugliknál az is jobba, hogy többféle dologgal foglalhatja el magát!- Hermionén, viszont már édesanyja is érezte, hogy nem arra utazik, hogy Dracot meggyőzze, sokkal inkább a győzelem.
-Aha, de arra nem tudsz mit szólni, hogy a mugliknál nem lehet olyan hamar utazni, mint a varázslóknál. Itt nincs hopp-por, vagy zsupszkulcs, és hoppanálni sem lehet!
-Igen, de a mugli utazásoknak megvan a maga szépsége! És...
-Megérkeztünk!- szakította félbe őket Hermione édesanyja. Felállt az ülésről, a két diák meg követte őt. A buszról leszállva mindhárman csendben folytatták útjukat. Hermione édesanyja, meglátva a temetőt, érezte, hogy a visszafojtott sírás szorongatja a torkát. Draco szimpla tiszteletből nem szólalt meg, bár magának nem vallotta be, nem akarta a bele karoló lányt még jobban megbántani. Így is eléggé megváltozott édesapja halála óta.
Hermione is mélyen magába zuhant, karácsony óta nem tudta még felfogni, hogy elvesztette azt az embert, akit mindennél jobban szeretett (persze édesanyjával együtt). Eszébe jutott néhány régebbi emlék, mikor édesapjával játszott, tanult, vagy akár horgászott. Eszébe jutott a kedves mosolygós arc, ahogy ránevetett mindig, vagy szidta, ha nem mosott fogat este. Eszébe jutott, hogy mesélt neki esténként, hogyan tanítgatta Hermionét a számítógép "rejtelmeire", mintha az olyan egyszerű lenne, vagy mennyire boldog volt, mikor megtudta, hogy lánya boszorkány, vagy milyen vidám mosollyal fogadta őt minden év végén a peronon, hogy aztán elvihesse fagyizni....
És.... mindez már nincs többé...- gondolta Hermione szomorúan.- Az én édes kis apucikám.... apu....
Szomorúan hajtotta le fejét, és mély levegőket vett, nehogy sírni kezdjen. Kissé megszorította Draco karját, aki üveges szemekkel meredt előre, és követte édesanyját, aki rezzenéstelen arccal ment előre a több ezer sír között.
Ismét bevillant egy kép édesapjáról, így inkább megpróbálta a tájat nézni, hátha akkor nem kezd el keservesen sírni.
-Minden rendben?- hallotta Draco suttogását. Hermione felnézett rá.
-Persze, köszi.... csak elég rosszul érzem magam....
Ekkor édesanyja megállt előttük. Valószínüleg a temető közepén lehettek. Egy kör alakú kőből levő "szentély" féleséghez érkeztek meg. Jobb oldalon néhány vízköpő volt, balra pedig padok sorakoztak.
Az elkövetkezendő fél órára Hermione csak homályosan emlékezett. A pap megérkezett, mondott egy rövid imát, majd a hamut a feltörő vízsugárba dobta, hogy az a vízzel együtt terüljön szét a földön. Az elején Hermione még tartotta magát, nem akart ugyan is Draco előtt beégni, nem akarta, hogy kislánynak nézze. Ezt utóbb sem tudta megmagyarázni, miért csinálta. Ezt akkor fejezte be, mikor Draco odahajolt a füléhez, a "szertartás" közepén.
-Nyugodtan sírjál, tudom milyen fájdalmas most ez neked.- mintha megértés szikráját látta volna a lány, majd könnyes szemmel bólintott egyet, a fiú pedig átkarolta őt. Hangtalanul álldogált, könnyei csendben folytak végig arán, s közben fejében gondolatok kavarogtak. Miért pont őt vesztette el....?
EZ után még csendesebben mentek haza, a buszon már nem is beszélgettek, édesanyja sem szólalt meg. Otthon a két diák felment az emeltre, és csendben leültek az ágyra.
-Köszönök mindent Draco, ha te nem lennél, most valószínűleg magányosan sírva törénk-zúznék valahol...
-Öhm.... szívesen....
-Egyébként nem vagy éhes? Én már nagyon az vagyok.
-De, egy kicsit.
-Még véletlenül sem mondanád meg, ha halálosan éhes vagy?- kérdezte halványan mosolyogva a lány.
-Ez egyszerű illem. Nem illik megmondani, ha éhes vagy, mert az tolakodásnak tűnik.- mondta rezzenéstelen arccal, mintha csak egy könyvből olvasta volna fel.
-És puszta illemből éhen is halnál, ha nem adnék neked?
-Hát.... igen, de lehet azért, hogy az ösztön erősebb.- mosolyodott el.
-Akkor, gyere, menjünk enni!- Hermione felállt az ágyról, és megfogta a kezét, hogy lehúzza az emeletről. Csak a földszinten jutott eszébe, hogy a kezét fogja, így elengedte, és zavartan a konyhába ment. Megmelegítette a sült húst, amit még érkezésükkor készített édesanyja, majd leültek enni.
Egyszer csak Hermione gonoszan elmosolyodott.
-Ajjaj, rosszat sejtek!- szólalt meg Draco.
-Most tovább ismertetem veled a mugli cuccokat!- vigyorgott, és Dracot a nappaliba vezette.- Ülj le!- mutatott a kanapéra, és kinyitott két ajktót, ami mögött a tévé volt. Gyorsan bekapcsolta, és elmagyarázta, mi az. Az egyik adón pont akkor kezdődött egy film, így nem kapcsolt el, és lehuppant Draco mellé.
-Na, ez a film a Gyűrűk Ura, még van két része, szerencsés, hogy pont az első része megy!
Draco az elején hangot adott meglepettségének, később már csak magában jegyezte meg, milyen jók trükkök a filmben. Mikor vége lett, az óra már tizet mutatott.
-Jó lenne lefeküdni, de előtte szerintem tusoljunk le.- mondta Hermione és ásított egyet. Elindult felfelé a lépcsőn, be a szobájába. Elővette a törülközőjét, a pólóját, amiben aludni szokott, és bement a fürdőszobába.
-Öhm.... Hermione!- szólalt meg zavartan Draco.- Nemtudom, észre vetted-e, de össze vagyunk kötve!
-És?
-Jaj már! Ha gondolod, fürödhetek veled.- és elkezdte kigombolni a talárját.
-Nem... ne... ez nem jó ötlet.... mit csináljunk? Én fürödni szeretnék!
Végül úgy oldották meg, hogy míg Hermione fürdött, Draco elfordult, aztán fordítva. Mindkettőjüknek ez rettentően cikis volt, hogy a másik bármikor megláthatja. Mikor Draco fürdött, Hermione egy széken ült a pólójában, és várta a fiút, kicsit elfordulva észre vette, hogy a jobbra levő tükörben kissé be lehet látni a zuhanyfüggöny mögé. Becsukta a szemeit, és megpróbált nem odafigyelni, de kíváncsisága felülkerekedett mindenen, és a tükörbe nézett. Annyit látott, hogy Draco éppen a mellkasát szappanozza, ennyit látott a tükörben, de szíve máris akkorát dobbant, hogy azt hitte, mindjárt kiesik a helyéből.
Mikor a fiú kimászott a zuhanyzóból, és egy törülközőbe csavarva álldogált, Hermione pirulva állt.
-Mondd csak, nem láttál be, mikor fürödtem?- kérdezte félénken.
-Nem.... legalábbis nem próbálkoztam.... miért, be lehet látni?- halvány mosolyra húzta a száját.
-Kicsit igen....- suttogta a lány.- Várj, elfordulok.- mondta, mikor látta, hogy Draco törülközik.
Ezzel is megvoltak, majd bementek Hermione szobájába. Dracon csak egy rövid nadrág volt.
-Bocsi, de nem tudtam, hogy Dumbledore nem veszi le rólunk a varázslatot, ezért hoztam csak egy nadrágot.... de gondolom nem zavar a látvány....- kajánul mosolygott, míg mentegetőzött.- Remélem nem baj, de játszom egy kicsit a gépeden....
Hermionét abszolút nem zavarta a fiú félmeztelensége, csak totál zavarba hozta. A kidolgozott test nagyon is izgató volt számára, szívesen nézte volna, hozzáért volna. De persze a gyakorlati megvalósítás előtt felocsúdott. Befeküdt az ágyba, míg a fiú az Alien-eket öldökölte a gépen.
Már félálomban volt, mikor Draco kikapcsolta a gépet, és leült az ágy szélére.
-Mondd meg, ha zavar, hogy itt vagyok. Lefeküdhetek a földre.- ajánlotta fel, mire Hermione ásítozva megfogta a karját, és behúzta a puha, meleg ágyba.- Hmm... milyen kényelmes....- suttogta a fiú, de közben csak Hermione szép arcát bámulta.
Kényelmesen elhelyezkedett, fejét a párnára hajtotta (Mionétól húsz centire) és lassan elaludt......