-Oh, istenem! Ez a csaj! Totál idegesítő!- nyögte Draco, mikor lehuppant a kanapéra. -Melyikre gondolsz? -Arra a Melissára, vagy kire. Egész SVK óra alatt bámult, utána meg a szünetekben folyton úgy szervezte, hogy összefuthassunk, hogy aztán mereszthesse rám a gülü szemeit!- dühöngött Draco. Hermione felnevetett, és leült a kandalló túl oldalán levő fotelba. -Nyugi már! Mariának hívják... Egyébként meg úgy tudom, hogy nem különösebben szoktak zavarni, ha a csajok rád akaszkodnak..... -Hmm... na persze, mert te annyira ismersz engem!- morogta.- Egyébként meg ronda! A lány megforgatta a szemeit, és tankönyveivel az asztalához ült tanulni. -Mondd csak, te mindig tanulsz? Nem tudom, észre vetted-e, de péntek van!- hallotta a Mardekáros fiú hitetlenkedő hangját. -Képzeld, tudom, milyen nap van! És, igen, mindig tanulok!- vágta oda dühösen a lány. Kissé megelégelte már szobatársa csipkelődéseit, így némán könyveibe temetkezett. Este Hermione fáradtan, de mégis elégedetten feküdt le aludni. Minden házi feladatát sikerült megoldania, így kapott két szabad napot. Már amennyire az szabad lehet, hogy egy kibírhatatlan fiúval kell eltöltenie ezt. Sóhajtott egy nagyot, majd becsukta szemeit, és szinte abban a pillanatban el is aludt. A napok villám gyorsan repültek el, így Hermione egyszer csak arra eszmélt, hogy szerda este van, és egy táskába pakolja a cuccait. Édesapja temetése egy csütörtöki napra esett, az igazgató megengedte nekik, hogy pénteken is ott maradjanak. Dumbledore nem kívánta levenni róluk -ismét- a bűbájt, így most ketten rakták össze a holmijukat. Draco ezerszer átkozta magát, amiért rátámadt Hermionéra hónapokkal ezelőtt, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy elmenjen a temetésre. Egész életében képes volt érzelmeit sikeresen elrejteni mások elől, de mikor szobatársa szomorú sírását hallotta, szíve mindig összeszorult. Nem tudom, hogyan, de segítek Hermionén- gondolta.- Ez is csak apám és a hülye Halálfalók, meg az ő törvényeik hibája. A hülye aranyvérűek azt hiszik, jobbak a sárvérűeknél.... Na, persze.... aranyvérűek, meg sárvérűek.... -Draco! Gyere, Dumbledore már vár minket.- hallotta szobatársnője halk hangját. Ismét furcsán érezte magát, belül magát okolta a karácsonykor történtekért, hiszen valószínűnek tartotta, hogy apja eszelte ki a "sárvérű" lány apjának megölését. Talán azt hitte, így megmenthet a rettenetes mugliivadéktól?- kissé gúnyosan elmosolyodott. Utólag vissza gondolva ugyanakkor szinte örült , hogy év elején ennyit párbajoztak, legalább a Kapocs-bűbáj megmentette őt sok mindentől. Többek között utált a Mardekáros klubhelyiségbe menni, ahol folyton hideg volt (a kandallókat is csak dísznek tartották) és minden olyan hidegséget árasztott. Barátai sem voltak igazán, Crack és Monstro meg csak púp volt a hátán.... A klubhelyiségbe érve a csendben álldogáló Hermionéval találta szembe magát. Ujjait zavartan tördelte a lány, szemei a távolba meredtek. Draco megköszörülte a torkát. -Akkor, gyere, menjünk.- mondta bátortalanul. Mindketten felvették vállukra a hátizsákjukat, és az igazgatói iroda felé mentek. Odabent az igazgató egy rövid beszéd után elvarázsolt egy régi órát zsupszkulccsá, és a kezükbe adta. -Három... kettő... eeeegy.- a végét már csak halkan hallották, mert az örvény felkapta őket, é vadul forogni kezdtek. Egy pillanat múlva végre talajt éreztek a lábuk alatt. -Kislányom!- kiáltott egy nő boldogan, és mire felfogták, hogy kit látnak, egy nő vetette magát Hermione nyakába.- Oh, édesem, annyira hiányoztál.....- hangja elcsuklott. -Anya.... anyukám.....- suttogta szomorúan a lány, és viszonozta az ölelést. Draco kellemetlenül érezte magát, és nem akarta volna megzavarni anyát és lányát, így csak zavartan álldogált, mivel a bűbáj még mindig összekapcsolta őt és Hermiént. Anya és lánya lassan bementek a nappaliba, Draco követte őket. Az előszoba elég kicsi volt, csupán egy cipő tároló fért el benne, néhány fogassal. Onnan balra nyílt a konyha, jobbra, pedig a fürdőszoba. Ha egyenesen ment tovább az ember, akkor eljutott az ebédlőbe (innen lehetett az emeltre felmenni), onnan pedig a nappaliba. Draco szerint nagyon otthonos ház volt, bár az ő kastélyuk közelébe sem érhetett. Mindenhol kis növénykék voltak, az üveges szekrény mögött a kristálypoharak sorakoztak. -És, bemutatod nekem az úrt?- kérdezte Hermione anyja, a lányától. -Öhm.... tudod, írtam levelet, hogy év elején nem volt éppen példás a magatartásom....- kissé szégyenkezve mondta, még Draconak is feltűnt.- Nos... szóval ő az fiú, akivel össze vagyok kapcsolva. -Jó napot, Draco Malfoy.- mondta, és megpróbálta kiűzni hangjából azokat az "elemeket", melyekkel gúnyosnak tűnhet. -Üdvözöllek, én pedig Hermione édesanyja vagyok. -Szerintem mi felmegyünk, és... öhm.... kicsomagolunk.- mondta Hermione, és csomagját felvéve a lépcső felé indult. Draco csendben követte őt. A kis csigalépcső tetejére felérve négy ajtót látott meg. -Na, gyors tárlatvezetés.- szólalt meg a lány.- Ez, jobbra az én hálószobám, a szemben levő két szoba egyike anyuéké....- megköszörülte a torkát.- A másik szoba a vendégszoba. Rendes esetben oda mentél volna, csak most mivel össze vagyunk kapcsolva, velem kell aludnod.- lehajtotta a fejét, elpirult. Kinyitotta a szobája ajtaját.- A másik ajtó mögött a fürdőszoba van.- mondta, majd bement. Átlagos méretű szoba volt- mondhatni, nagy-, a falai sárgák voltak, jobbra az ajtótól egy félfrancia ágy állt, (kisebb, mint egy rendes francia ágy, de nagyobb, mint az egyszemélyes ágyak. Két ember tökéletesen elfér rajta) szemben egy íróasztal, az ágy végében pedig egy könyvespolc és egy ruhásszekrény volt. Hermione ledobta a cuccát az ágy végébe a földre, és az íróasztalánál levő székbe huppant le. -Észre vetted, hogy Dumbledore nem vette le rólunk le a varázslatot, de legalább már két-három méter távolságra is tudunk egymástól menni?- szólalt meg hirtelen a fiú. -Igen, én is most meglepődtem, hogy le tudtál ülni az ágyamra...- a lány elfordult tőle, és bekapcsolta az asztalon levő számítógépet.- Na, gyere, biztosan nem láttál még ilyet. Draco felvont szemöldökkel nézett a lányra, és lehuppant a mellette levő görgős székre. Hermione bepötyögte a jelszót, majd a bejelentkezés után rögtön az internetre ment, és magyarázni kezdte, hogy az emberek ezt használják az információ átvitelre..... megmutatta neki a hírekről szóló honlapokat, hogyan kell használni, az e-mail címekről is magyarázott, majd bátorkodott néhány játékot megmutatni Draconak. -Na, figyelj csak!- rákattintott az ikonra.- Ez egy játék. Nagyon egyszerű a kezelése. Ezekkel kell menni....- mutatott rá.- és mivel ez egy lövöldözős játék, ezért ezzel a gombbal kell lőni, így veszel fel életet.... Elindította a játékot. Alig fél perc után Draco karaktere meghalt. -Azta! Ez tök jó! Ne is olyan hülyék a muglik!- Itt Hermione csúnyán nézett rá.- Jó, bocsi.... nem is gondoltam volna, hogy a muglik így szoktak ölni.... sőt! Hogy-hogy neked ilyen játékod van?- fordult a lány felé. -Öhm.... ezt csak egy baráttól kaptam, de van még pár ilyen. A többit is megmutatta, és Draco kivételesen jó közönségnek bizonyul, egész hamar tanult. Néhány óra múlva Hermione anyja kiabált fel. -Készüljetek, mindjárt megyünk! Hermione egy pillanatra megdremedt. -Akkor játsszál még egy kicsit, és ne fordulj hátra, öltözöm.- mondta halkan. Elővett a táskájából egy sötét színű farmert és egy fekete pulóvert. Amíg Draco nyomkodta a billentyűket, gyorsan átvette ezeket. -Ok, megvagyok, mehetünk!- mondta a lány. -És én hogyan menjek? -Szerintem talárt nem vegyél föl, inkább azt a fekete nadrágot, amit a suliban hordunk, meg egy bármilyen pulcsi jó, csak ne az iskolait vedd fel, inkább egy szimpla feketét, az is jól áll neked. -Tessék?- a fiú felvonta a szemét -Semmi, semmi.- elpirult.- Addig kikapcsolom a gépet. Leült a számítógép elé, gyorsan kikapcsolta, majd megfordult, és felállt. Draco még nem teljesen öltözött fel, talárja már rajta volt, de nem gombolta be. Hermione még jobban elpirult a meztelen felsőtestet látva. Szerencse, hogy a fiún alul volt egy hosszú nadrág. Draco észrevette, hogy Hermione nézi őt, követte pillantását, és rájött, hogy a mellkasán bambult el. Elmosolyodott, és gyorsan végig gombolta a talárt. A lány felocsúdott, és zavartan indult kifele a szobából, Draco pedig mögötte. Édesanyja is feketében volt. -Na, gyertek, indulunk! Busszal megyünk....- ő is csendesen beszélt, Draco szíve ismét szomorúan dobogott. Kiléptek az ajtón. Hermione bele karolt, ami kicsit jobb kedvre derítette, de felhőtlen boldog azért mégsem volt, hiszen mégiscsak egy temetésre mennek!!!