Az este eseménytelenül telt, mindkét diák egymástól minél távolabb unatkozott. Vacsorázni nem mentek le, egész este a szobájukban ültek, és olvasgattak. Mindent megtettek, hogy ne kelljen a másikkal találkozniuk, de sajnos eljött a másnap is.... Reggel is mindketten látták egymás szemében, hogy nincs kedve a másikkal lemenni, mégis lemondóan lekullogtak a Nagyterembe. Minden szem rájuk szegeződött, mikor látták őket együtt belépni. Ezt a helyiséget nem bűvölte meg Dumbledore, így együtt kellett valahova leülniük. Egy elég heves vita után végül Hermione megadta magát, és a Mardekárosok asztalához ültek le, de a legvégébe, mindenkitől távol.
Mindketten nagyon cikisnek érezték a helyzetet, hogy ellenségükkel kell egy asztalhoz ülniük, ráadásul mindenki azt hitte a teremben, hogy járnak. Minél gyorsabban megreggeliztek, és felsiettek szobájukba.
A nap többi étkezésén is együtt ültek (ugyebár máshol nem tudtak volna leülni), és el kellett viselniük azt, hogy mindenki őket bámulja, és róluk sugdolóznak.
Este helyet foglaltak az egymással szemben levő asztaloknál a klubhelyiségükben, és tanulni kezdtek, közben pedig nem szóltak egymáshoz.
A másnapi reggelinél valamivel kevesebben bámulták meg őket. Ezután összeszedték magukat, és elsiettek az órára, ami Bimba professzorral volt.
Egymás mellé álltak, és csendben csinálták a dolgukat. Ez után Legendás lények gondozása óra volt, majd dupla bájitaltan. Ezeken együtt lehettek, nem volt semmi komplikáció. Mindketten érezték, hogy a tanárok mintha másképp bánnának velük. Szigorúbbak lettek, és jobban oda is figyeltek rájuk, a pontokat is megfontoltabban osztogatták. Bájitaltan órán egyszer csak Malfoy odahajolt Hermionéhez, miután az idegességében lelökött vagy öt hozzávalót is.
-Tudod-e, miért nem vont le a Griffendéltől pontot Piton?- vigyorgott a fiú.
-Na, miért?- kérdezte unottan, amíg feltörülte a földről az üvegek tartalmát.
-Mert ha a te hibád miatt a Griffendéltől levon öt pontot, a Mardekártól is lejön a pont.- Erre Hermione felkapta a fejét.
-Micsoda? A gyógynövénytanon szerzett húsz pont nektek is jár?- mikor Malfoy bólogató-gúnyos fejét látta, elfintorodott, és inkább folytatta a láthatatlanító főzet készítését.
Másnap már akadtak problémák a tanrenddel. Hermione második órája mugliismeret volt, míg Draconak jóslástan. Dumbledore -nem tudni, miért- átalakítatta a hetedik évfolyamos Griffendélesek és Mardekárosok órarendjét, hogy a két diák ne szakadjon nagyon el egymástól. Így Malfoy felmászott az ezüst létrán, és ugyan ebben az időpontban Hermione besétált a szintén az északi toronyban levő másik terembe. Az óra végeztével, amint kiléptek az osztálytermekből, a varázslat ismét egymás mellé vonzotta őket.
-Jaj, de elfáradtam!- mondta Hermione Malfoynak ebéd közben.- Te nem érzed úgy, hogy ez a burok elveszi az energiádat?
Draco lenézően pillantott a lányra, mintha hülye lenne.
-Nem.- mondta a tömör választ, és ez által lezártnak tekintette a "beszélgetést".
Ez után ebéd következett, aztán McGalagonnyal Átváltozástan, végül pedig a Sötét Varázslatok Kivédése teremben foglaltak helyet egymás mellett. Lupin ismét érdekes órát tartott nekik a Sötét nagyúr szolgáiról, gyengeségeiről, szokásairól... Draco végig ásítozta az órát, ami kifejezetten idegesítette az odafigyelő Hermionét.
-Fejezd már be Malfoy! Nem hiszem el, hogy téged ez untat!- szólt rá fojtott hangon, mikor a tanár a táblához fordult.
Malfoy csak megforgatta erre a szemeit.
-Ja, persze, bocsánat!- mondta Hermione gúnyosan.- El is felejtettem, hogy ezt mind tudod! Hiszen te ebben nőttél fel!
Mikor a fiú ránézett, a szeme szikrákat szórt. Vissza akart szólni, de végül is magában tartotta a szitkozódásait.
Hiszen.- gondolta Draco.- Ezzel elárulnám magam, hogy nem élvezem az apám nyújtotta életet. Sőt...
Óra után visszatértek a hálótermeikbe. Még aznap meglátogatta a magányos lányt két legjobb barátja, Harry és Ron. Hermione nagyjából elmesélte, hogy milyen szörnyűséges Ezzel a fiúval egész nap együtt lenni, majd másra terelték a szót, így újra úgy érezték magukat, mint régen, a Griffendél klubhelyiségében...


Nem tudom, hogy történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy bele puszilok Tom (Voldemort) a nyakába. Viszonozta a kedvességet, hogy utána vadul megcsókoljuk egymást. Végig döntött az ágyon, miközben újra és újra az jutott eszembe, ami már hónapok óta foglalkoztat- miért van még mindig velem, és egyáltalán, miért kedves?- gondolataimból egy csókkal ébresztette fel. Szorosan ölelkeztünk, míg ruháink szabadon röpködtek a szobában. Felhevült testünk összesimult, míg kényeztettük egymást. Halkan felsóhajtottam, mikor kutató kezeit éreztem meg a combjaim között. Mind eközben halkan nyögdöstem, ujjai érintése még jobban felizgattak. Testem már remegett az izgalomtól, majdnem kiugrottam bőrömből, amikor ráadásként apró csókokat lehelt a nyakamra. Mikor már nem bírtam tovább türtőztetni magam, megragadtam a vállát, és közelebb húztam magamhoz. Míg hevesen megcsókoltam, éreztem, ahogy belém csusszan. Testünk szinte eggyé vált, a ritmikus mozgás közepette halkan lihegtünk egymás nyakába. Idővel én kerültem felülre, ahol aztán őrült tempót diktáltam, hogy néhány perc múlva szinte sikítva boruljak végig rajta.....