Fél óra múlva tértem csak vissza a kapualjhoz -miután leráztam a Halálfalókat. Legnagyobb félelmem bizonyosodott csak be, mikor megláttam az üres kapu aljat. Belülről valami különös keserűség kezdte el mardosni lelkem, hogy aztán heves zokogásban törjön ki. Kezem arcomra szorítva estem a földre, nem törődve a fájdalommal, ami térdembe nyilallt bele a földdel való hirtelen találkozás közben. Az keskeny utcácskák visszhangozva verték vissza a reményvesztett sírást, de senki nem sietett a segítségemre, mikor idő közben már hajam téptem idegességemen. A falnak támaszkodva, remegő testtel támolyogtam el a kapuig. Felnéztem a hatalmas, szépen kifaragott kapura, és megnyomtam a csengőt. Sebtében letöröltem maszatos arcomról a könnyeket, és vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót.
Egy idős, kilencven év körüli bácsika nyitott ajtót. Meglepődve nézett végig a szakadt ruhájú személyemen, és hátra kiáltott valamit olaszul. Mögötte egy sietős léptű ősz hölgy jelent meg.
-Kérem.... kérem szépen....- szólaltam meg.- Segítsen....
-Elnézést, de csavargóknak nem segítünk.- válaszolt határozottan, bár kissé tört angollal.
-Én nem.... nem vagyok az....- suttogtam, és letöröltem néhány újabb könnycseppet.- Itt volt egy gyermek.... a kislányom. Hol van?
Az idős hölgy megrendülten nézett rám.
-A csecsemőre gondol itt a kapu előtt?
Éreztem szívemben, hogy újra remény költözik belé, és hevesen bólogattam a kérdésre.
-Sajnálom...- csóválta a fejét.- De őt elvitte egy házaspár..



A feladatukat megcsinálták... Még csak November van, de az állítólagos Prefektus kisasszony már kétszer is volt büntetőmunkán. Sokan nem értik a két diákot, hogy eddig sosem, de most hirtelen két hónap alatt kétszer is összecsaptak, ráadásul mindkétszer rajtakapták őket... Ha Ron megkérdezte, miért csinálja ezt Hermione, mindig csak azt felelte, hogy akárhányszor csak sértegetni meri, annyiszor fogja megátkozni...
A következő erre alkalmas időpont néhány nappal ez után volt, mikor éppen Legendás Lények Gondozása órára mentek a Mardekárosokkal. Hermione többször észrevette, hogy Malfoy őt nézi fintorogva, és már várta, hogy mikor alázhatja földig a fiút, mikor kezd el "végre" sértegetni bárkit is... Ám nem ez történt.
Mikor éppen Hagrid beszámolóját hallgatta a pixikről, érezte, hogy valami a hátának csapódik. A következő pillanatban majdnem hangosan felkacagott. Valahogy sikerült magában tartania, így "csupán" rázkódott az elfojtott röhögéstől, ugyan is Malfoy a csiklandozó bűbájt alkalmazta.
-R... Ro... Ron!- mondta Hermione két nevetőgörcs közepette.
-Mi van?- nézett rá a fiú- Jól vagy, Mione? Furcsán nézel ki...
-Ron... a... Finite... mondd, lécci...- nézett rá a lány rázkódva a nevetéstől.
-Jól érzed magad?- ráncolta a homlokát a fiú.
-Mondd már, ho... hogy Finite incantatem!- nyögte a lány.
-Oké... finite incantatem!- suttogta neki szegezve a pálcáját, mire Hermione megnyugodva sóhajtott fel.
-Jaj, Ron! Mondhattad volna hamarabb is! Majd megőrültem a vihogástól.- mondta Hermione dühösen, aztán beállította a megfelelő irányba a pálcáját, és Malfoy felé küldött egy átkot, amit a fiú nem vett észre, és az átoktól hátraesett, egyenesen bele a sárba.
Éppen McGalagony jött ki a kastélyból, hogy valamit mondjon Hagridnak, mikor látta az esetet, mindkét diákot az igazgatóhoz rendelte

Dumbledore meglepően ideges volt, hogy a két diák, aki előtte áll, már több büntetőmunkán is részt vett, mégsem tértek jobb belátásra. Kiküldték őket az igazgatói szoba elé, addig McGalagony, Piton, és Dumbledore megbeszélték, hogy mi lesz velük.
Hermione kifejezetten ideges volt, míg Malfoy felemelt orral várta, hogy behívják.
-Nos, gyerekek.- szólt az igazgató, mikor behívták őket.- A párbajozásaitokra való tekintettel megtaláltuk a megfelelő feladatot számotokra. Piton professzor ellenezte a dolgot, mert ezt a varázslatot nem szokták gyakran elvégezni, amit rajtatok fogunk alkalmazni. A neve Kapocs bűbáj. Ismeritek?- a diákok megrázták a fejüket.