Hermione úgy érezte, mintha egy sûrû levegõvel teli apró helyiségben lenne egy csomó emberrel – meg akart fulladni. Vagy inkább minél mélyebbre süllyedni, hogy ne legyen Lucius Malfoy szemeinek kereszttüzében. A férfi végig úgy méregette, mintha egy bomba lenne, amirõl nem tudják, mikor robban. Vagy mintha egy kis féreggel ülne egy asztalnál. De õ csak azért is állta a férfi pillantását, amivel valószínûleg kezdte felhúzni õt, de nem érdekelte, sõt: jobb kedvre derült tõle. Sejtette, hogy Miss. Nett is nagyjából így érzi magát: köteles jópofizni vele, pedig az asztalnál, sõt, az iskolában mindenki tisztában van vele, hogy Malfoy azon kívül, hogy egy rendkívül befolyásos gazdag varázsló, bizony ugyanannyira egy velejéig romlott, megváltoztathatatlan halálfaló is, méghozzá a leghûségesebbek közül.
- És mondja csak, kisasszony, még mindig hajadonon éldegél Franciaországban? – érdeklõdött gúnyos, és egyben rendkívül kihívó szemvillanással Malfoy. Hermionenek eszébe jutott, hogy ha nincs az a tábor, akkor Draco is ugyanilyen érzéketlen tuskó lenne. Most már pár fokkal jobb.
- Ugyan, Lucius – nézett rá a hölgy rendkívül merészen. Hermionenek az a benyomása támadt, hogy kettejüknek van valami elintézetlen ügyük egymással. Olyan maró támadás sütött mindkettõjük tekintetébõl, sõt szinte a bõrén érezte mindkét felnõtt feszültségét. De volt még valami más is ebben a feszültségben. – Melyik kérdésére érdekli jobban a válasz? A holra vagy a hogyanra?
A férfi szája sarkában diadalittas mosoly jelent meg. Hermione nem nagyon értette, mirõl beszél tanárnõje, de miután elgondolkozott, rájött.
- Természetesen mindkettõ érdekel. De kétség sem fér hozzá, hogy a hogyant hasznosabb volna tudnom.
- Valóban? – vonta fel Ani a szemöldökét.
A lány nézte, ahogy a két felnõtt szemei némán harcra hívják a másikat. Valamiért Pitonra esett a pillantása: bájitaltan tanára úgy tûnt, jól szórakozik, ugyanis a szája egyik sarka felfelé ívelt – persze ezt csak olyasvalaki vehette észre, aki már néhány éve ismeri a professzort. Hermione váltott egy pillantást Dracoval, de úgy látszott, kedvesének sikerült elrontani a jókedvét.
- Jobb, ha nem szólsz semmit. Csak akkor beszélj, ha kérdeznek – suttogta a fiú kedvese fülébe, szinte mozdulatlan ajkakkal. Hermione csak bólintott egyet.
- Szóval, mit is keres erre, Lucius? – kérdezte ezúttal McGalagony. Szúrós pillantása csaknem ledöfte a halálfalót.
- Van egy kis megbeszélnivalóm az igazgatóúrral – mondta orrát felhúzva a férfi, és egy pillantásra se méltatta a professzort. Egyfolytában Ani arcán tartotta a szemét.
Malfoynak ez idõ szerint éppen az Azkabanban kellene vacsoráznia. Hermionenak eszébe se jutott a pályaudvaron, vajon mit keresett akkor ott, de Draco azt mondta, hogy Caramel engedélyezte a látogatást. Valami olyasmivel magyarázta a dolgot a miniszter, hogy sokat köszönhet a Minisztérium Malfoy adományainak. Na persze, a Roxfort meg hupikék.
A társalgások azonban ebben a pillanatban félbeszakadtak, ugyanis Dumbledore szólásra emelkedett. A teremre néma csend borult, egy árva pisszenést se lehetett hallani. Harapni lehetett volna a levegõt.
- Köszöntök mindenkit Hallowe’en estéjén! – kezdett bele, és csillogó szemeivel végigfutott a diákok és egyéb egybegyûltek arcán. – A bál elõtt vendégeink tiszteletére megtartjuk a vacsorát. Ha jól látom, mindenki kényelmesen megtalálta a maga helyét – pillantott somolyogva egyes párosokra, majd a saját asztalához, egyenesen Dracora és Hermionera. A lány inkább lehajtotta a fejét, hogy ne lássák mennyire elpirult. – Ünnepi lakománk végeztével megkezdõdik a bál is – folytatta az igazgató. – Éjfélre viszont mindenki térjen vissza a hálókörletébe. Köszönöm, jó étvágyat!
Hangos pukkanás hallatszott, de más nem történt. A diákok már tudták, hogyan is mûködnek a dolgok: a tányérjukhoz érnek a pálcájukkal, és kimondják annak az ételnek a nevét, amit enni kívánnak. Hasonlóképp van ez az italokkal is.
Hermione úgy gondolta, nem volna illendõ azonnal a hasára gondolnia, pedig már irtózatosan éhes volt. Meg kellett várnia, míg a szemben ülõ felnõttek hozzálátnak a vacsorához. Ez azonban még egy jó ideig nem következett be. Malfoy és Ani ugyanis megállás nélkül beszéltek, persze nem épp kellemes hangnemben, Piton pedig a mellette ülõ fiatal hölggyel kommunikált. Hermione eltûnõdött, vajon ki lehet ez a titokzatos nõ. Semmi ötlete nem volt, az túl abszurdnak hatott, hogy õ a bájitaltan tanárának a „barátnõje”. Még gondolatban is hülyén hangzik. Arról meg nem tudott, hogy Pitonnak lenne bármiféle húga is.
Alan és Ginny kettesben üldögéltek Harryék mögött. Most még Ron sem zavarta meg õket – a vörös hajú fiút ugyanis eléggé lekötötte a partnere. Alan vigyorogva kezdte magyarázni Ginnyek a lány kilétét.
- Hollóhátas csaj... Egyszer a folyosón összeütköztem vele, és kivertem az összes könyvét és pennáját a kezébõl... Szóval segítettem neki összeszedni meg bocsánatot kértem, satöbbi... Aztán megkérdeztem, hogy van-e párja a bálra – mesélte a fiú csillogó szemekkel. Ginny felvonta az egyik szemöldökét.
- Ez pont úgy hangzik, mintha te akartad volna elhívni – jegyezte meg.
- Õ is azt hitte – bólintott kedvese. – De aztán mondtam neki, hogy nem erre gondoltam, hanem Ronra. Szerintem összeillenének. Észrevettem már bûbájtanon, hogy folyton õt nézi...
- Mi? – kérdezte kerekre tágult szemekkel a lány, majd röviden felnevetett.
- Komolyan. Az az egyetlen óra, mikor a Hollóháttal vagyunk... Mindig nézi, amikor bemegyünk a terembe, és leülünk a padokba. Na, és amikor mondtam, hogy Ronról van szó, akkor fülig vörösödött. Beszélgettünk egy kicsit, és a végén újra megkérdeztem... Asszem épp ebédszünet volt, és nem mentünk el kajálni... Igen... Na, és kérdezte, hogy miért épp vele? És akkor elmondtam neki a véleményemet, hogy szerintem tetszik neki Ron, meg Ronnak is jót tenne... És végül is azt mondta, hogy ha Ron megkérdezi, akkor vele megy...
- És megkérdezte? De hát hogyan?
- Bûbájtanon Ron mellett ülök, és egész órán azzal izéltem, hogy Sue nézi.
- Szóval Suenak hívják – vonta le a következtetést a lány.
- Aha. Aztán a többi jött magától, beszéltek szünetben, és elhívta – fejezte végül be a fiú, és nagyot kortyolt a vajsörébõl. Ám nem nyelte le, szinte ugyanabban a pillanatban vissza is köpte a pohárba. Ginnynek elõször majdnem leesett az álla meglepettségében, végül nevetve a tenyerébe temette az arcát. – Ne haragudj. Csak... nem szeretem a vajsört...
- Értem... És belehaltál volna, ha azt az egy kortyot lenyeled – nevetett tovább a lány.
Alan olyan szemekkel nézett rá, mintha így akarná rávenni Ginnyt, hogy ne nevessen. Végül feladta, és a pálcájával eltûntette az innivalót – és a köpetét – a pohárból, majd vizet varázsolt bele.
- Tudod, nem értelek – kezdett bele elgondolkozva, de mosolyogva barátnõje. – Fél éve járunk, de még egyszer sem láttalak alkoholt inni. A táborban is lent a parton... akkor is narancslevet ittál.
- És az baj, ha nem vagyok olyan nagypiás? – kérdezett vissza érdeklõdve a fiú. Közben összeszorult a gyomra.
- Nem baj... - felelte elnyújtva. – Csak furcsa. A bátyáim minden alkalmat kihasználtak, ha ihattak.
- Jaj, Ginny. Nem emlékszel, én vagyok Mr. Tökély – mondta gúnyosan a fiú, majd vigyorral a képén hátradõlt a székében.
- Oh, igazad van – válaszolta a lány, és õ is elmosolyodott. – Csak gondoltam szóvá teszem.
- Aha... Szerinted sokan levágták, hogy Draco és Hermione járnak? – kérdezte aztán a fiú, suttogóra fogva a hangját. Ginny vállat vont és körbenézett a teremben. Mindenki beszélgetésbe merült a barátaival és a partnerével.
- Nem hiszem. Ron és Harry biztosan nem – pillantott a két fiúra Alan mögött. Kedvese is rájuk emelte a tekintetét, és látta, hogy mindketten nagyon el vannak foglalva a két lánnyal. A két fiatal egymásra vigyorgott.
Hermione elgondolkozva figyelte az idõközben kialakult beszélgetést a vacsora közben. Szerencséjére már eljutott odáig, hogy ehessen, de nem érezte volna illendõnek, ha fél perc alatt magába tömi a tányérja tartalmát. Így hát szépen lassan, az elõírtaknak megfelelõ mennyiséget a kanalára lapátolva lakmározott, minden falatot minimum harmincszor megrágva. Utána aztán gyorsan jött a következõ, egyrészt, hogy minél hamarabb a gyomrába jusson, másrészt, hogy Malfoy nehogy kérdezzen tõle valamit – ha látja, hogy tele van a szája, akkor csak nem tesz fel neki valami kínos keresztkérdést, hacsak nem az a célja, hogy a lány félrenyeljen és megfulladjon.
Kissé meghökkent azon, hogy Malfoy és Nett ennyire nyíltan beszélgetnek, ott, mindenki elõtt. Néhány mondatból rájött, hogy õk bizony együtt jártak a Roxfortba a diákéveik során, és van pár közös emlékük. De hogy ezek pontosan mik is, arra nem derült fény. Pitont is alaposan megfigyelte, hogyan bánik a mellette ülõ nõvel, de csak beszélgettek. Azt már nem hallotta, hogy mirõl, meg annyira egyébként sem figyelt a két felnõttre. Furcsának tartotta, hogy senki sem kérdezte meg tõle, hogy kit hozott magával. Lehet, hogy akkor már mindenki ismeri?
- Hogy érzi magát a körünkben, Miss. Granger? – Hermionet kirázta a hideg a hangtól, és egy pillanat alatt a férfi felé fordította az arcát. - Remélem, nem unja a társaságunkat – tette hozzá enyhe éllel a hangjában az idõsebbik Malfoy. A lány némán sóhajtott egyet.
- Köszönöm, jól, Mr. Malfoy – válaszolta kimérten. Állta a férfi szürke tekintetét, mintha így akarná bebizonyítani: õ bizony nem fél a mágustól. Pedig igenis félt. – Egyáltalán nem unatkozom, élvezet önöket hallgatni.
Hermione próbálta elrejteni minden érzelmét az arcáról, de közben a lábai az asztal alatt megállás nélkül remegtek. Remélte, hogy ezt senki nem fogja észrevenni, és a szemébõl se fogja tudni a férfi, hogy mennyire megijedt attól, hogy egyáltalán hozzászólt. Nem akart beszélni vele, minden porcikája tiltakozott még a férfi közelsége ellen is. Azt kívánta, bárcsak ott ülne Alannel és Ginnyvel, és beszélgethetne, nevetgélhetne velük. Még Ronnal is jobb lett volna veszekedni abban a pillanatban. De sajnos õ ott ült a szõke varázslóval szemben, szürke szemeinek kereszttüzében, amik valamiért azt az érzést keltették a lányban, hogy Malfoy tökéletesen tisztában van a pillanatnyi érzéseivel és kívánságaival.
- Tényleg, Lucius – szólalt meg pár másodpercnyi szünet után Miss. Nett, és váltott egy gyors pillantást Hermioneval. Neki ennyi elég volt ahhoz, hogy egy icipicit megnyugodjon. – Miért kellett Draconak és Hermionenak ideülnie? Szerintem sokkal jobban éreznék magukat a barátaikkal.
Hermione ezen eléggé meglepõdött. Draco nem kevésbé, és látszott rajta, hogy már tiltakozni akar. És Hermione pontosan tudta, hogy miért: Malfoy nem tudta, hogy a fiának vannak „barátai” Crakon és Monstron kívül. De ebbõl az egyetlen megjegyzésbõl a férfi azonnal rájött, hogy Ani nem a két nagydarab fiúra gondol. Valószínûleg õ is felismerte hibáját, amikor Lucius kérdõn a fiára pillantott.
- Csak nem sikerült a hölgy szívén kívül Potterék barátságát is elnyerned, Draco? – kérdezte olyan hangnemben a férfi, mintha azt állítanák, hogy a fiának három füle és szeme van. Erre Draco és Hermione egymásra néztek, aminek majdnem az lett a vége, hogy mindketten felnevettek. A lány így se tudta teljesen visszatartani, ugyanis egy aprót rándult a szája.
- Dehogy – rázta meg határozottan a fejét a fiú. Hermione valamilyen különös oknál fogva Pitonra nézett, és legnagyobb megdöbbenésére a tanár is épp õt fürkészte. Nem tudott semmit leolvasni az arcáról, viszont azon is meglepõdött, hogy a férfi nem fordította el a tekintetét. – Szerintem Miss. Nett se épp rájuk célzott. Elég abszurd volna, ha õk lennének a barátaim – folytatta közben Draco, furcsa gúnyossággal és éllel ejtve ki a Harryéket helyettesítõ szavakat.
- Hát akkor kire? – vonta fel a szemöldökét a férfi. Hermione mulatságosnak találta volna ezt a hirtelen arcmimikát, ha más csinálja, de Luciusnak még így is megmaradtak az arisztokratikus, felsõbbrendûséget tükrözõ arcvonásai. Jó sokáig tanulhatta, hogy hogyan tud mindig ilyennek hatni. Draco Miss. Nettre nézett.
- Nem kell mindent ennyire komolyan venni, Lucius – mondta vidáman a nõ. – Én úgy értettem, hogy talán a többi diákkal kellene vacsorázniuk, és nem velünk. Hiszen semmit nem értenek abból, amirõl mi beszélünk.
- Más se ért semmit abból, amirõl beszélünk – felelte erre a szõke halálfaló. Ani már szinte dühösen nézett rá, de végül mégis rendezte arcvonásait.
- Tudja, hogy értettem.
- Ragaszkodom hozzá, hogy legalább ma este a fiammal vacsorázzam – mondta ellentmondást nem tûrõen a férfi, szemeit szilárdan Anire szegezve. Mintha bele akarta volna mélyen égetni a gondolataiba a mondandóját. – és természetesen a barátnõjével.
- Értem. A maga dolga – felelte a nõ megadóan, és fejét csóválva visszatért a vacsorájához.
- Nagyon helyes. Sokat tanult az elmúlt években. Nem is emlékszem rá, mikor adott nekem igazat.
- Akkor most legyen magára nagyon büszke, egyszeri alkalom volt – morogta a tányérjába a nõ. Hermione elmosolyodott rajta, olyan volt, mint egy morcos kislány, de volt benne mégis valami felnõttes.
Malfoy összeszûkítette a szemeit, és hosszasan nézte a nõt. Hermionenak valamiért eszébe jutott, hogy õ nagyon nem bírta volna, ha valaki egész este így bámulja, ennyire kihívóan, ráadásul még piszkálja is. De úgy tûnt, esvéká tanára nagyon is jól állja a sarat. Egyszerre hangos nevetés szakította félbe gondolatait. Nem akart hinni a szemének és a fülének: Malfoy nevetett, méghozzá olyan jókedvvel, mint amilyet még sosem látott rajta a lány. Fejét is valamennyire feljebb emelte, és csak nevetett.
- Röhögjön csak ki, tudja, hogy igazam van – vetette oda ismét Ani. Erre Lucius újult erõvel kezdett rá a kacagásra. Hermionenak lehetetlenségnek hatott az egész. Ahogy Dracora nézett, látta a fiún, hogy õ nincs annyira megdöbbenve.
- Hallod ezt, Perselus? – nevetett tovább a férfi. – Ez a nõ semmit sem változott.
Piton már egy ideje õket figyelte, és látszólag teljesen megfeledkezett a partnerérõl. Hermione látta, hogy a férfi vált egy pillantást Nettel, aki erre csak összeszûkített szemekkel rázta a fejét.
- Valóban nem.
- Tudja, Miss. Nett, mindig is tetszett az a borotvaéles nyelve – a mondatnál úgy szakadt félbe Malfoy nevetése, mintha csak elvágták volna. Hirtelen hiányzott Hermione fülébõl az a dallam. – De egyszer ez lesz a veszte.
- Ezt már mintha mondta volna...
- Jó a memóriája – felelte Malfoy enyhe elismeréssel a hangjában, amiben azonban még mindig ott csengett a maró gúny is, és még az a teljesen más érzés, amire Hermione nem jött rá, hogy mi az. – Kellemes lehetett az idei éved, Perselus – folytatta a férfi, mintha mindenképpen Pitonnal akarna társalogni. Hermione azonban úgy érezte, hogy bájitaltan tanára leginkább a háta közepére kívánja ezt a beszélgetést.
- Olyan, mint a többi – felelte õ erre, és egy pillanattal késõbb már fordult is a másik oldalára, a mellette ülõ nõhöz. Szinte azonnal társalogni is kezdtek, és a lány látta rajta, hogy valami megváltozott benne. Nem sikerült olyan jól elrejtenie az érzéseit mások elõl, és arcán ott maradt a feszültség.
Ekkor azonban felcsendült a zene. Hermione nem értette, hogy mi történt, de csak egy rövid dallamot hallottak. Észrevette, hogy Dumbledore ismét felállt. A lány kíváncsian várta, hogy mit fog mondani az igazgató: addig sem kell Luciustól tartania. Õ azonban még várt egy kicsit; pontosan addig, míg minden tányérról el nem fogyott az utolsó falat. A tanári asztal azonban még tele volt, és sokan csak a vacsorájuk felénél tartottak: mint Hermione.
- Elõször is, egészségetekre! Azt hiszem, mindenki jól lakott, és itt volna az ideje, hogy megkezdõdjön esténk báli része. Az asztalok majd kikerülnek a terem szélére, ott találtok majd ülõhelyet, és italokat. Most pedig, mindenki táncra! – azzal ismét helyet foglalt. A diákok felálltak a helyükrõl, mire minden szék és asztal a fal mellé sûrûsödött. Mindenki ott állt a párjával szemben, amikor újra megszólalt a zene: egy lassú, keringõszám. A párok pedig összerendezõdtek, és nekiláttak a táncolni.
A tanárok asztala azonban maradt a helyén, és semmi nem tûnt el róla. Egy ideig mindenki a táncolókat nézte, aztán folytatták a beszélgetést, ahol abbahagyták. Hermione pedig bekapott egy újabb falatot.
Malfoy végül – szerencséjükre – nem folytatta az elõbbi kellemetlen jelenetet, hanem a vacsorájához látott hozzá ismét. Draco megvárta, míg Hermione befejezi az evést, és csak akkor hajolt a füléhez.
- Nem megyünk mi is táncolni?
A lány – miközben megtörölte egy szalvétával a száját – csak bólintott. Elnézést kértek, további jó étvágyat kívántak, és felálltak az asztaltól. Draco megfogta a lány kezét, és a táncparkettnek kijelölt részre vezette.
Elvegyültek õk is a táncolók között. A keringõ hirtelen szakadt félbe, és a dal gyorsabb ritmusúvá váltott. A teremben mindenki vidámnak, és önfeledtnek tûnt már.
- Sajnálom ezt az egészet – mondta a fiú Hermionenak.
- Semmi gond... Már tapasztaltam, hogy milyen az apád, amikor „kedves”.
- Tényleg ne haragudj... Nem akartam, hogy elrontsa az esténket...
- Nem a te hibád – mosolygott rá Hermione, és megsimogatta a Mardekáros arcát. Valahogy teljesen megfeledkezett arról, hogy az egész iskola ott van körülötte, és mindenki látja õket. Úgy érezte, ma este nem történhet már semmi rossz, különben sem figyeli õket senki. Nos, ebben igaz, hogy tévedett, de mit számít, ha Lucius Malfoy minden lépésüket szemmel tartotta?
A két fiatal nagyon jól érezte magát, csak táncoltak, beszélgettek. Próbálták elfelejteni az elõzõ fél órát, amikor is az idõsebb Malfoy társaságát kényszerültek élvezni. Hermione csak egyszer pillantott az asztalhoz, ahol továbbra is folyt a szó.
Ani úgy érezte, már csak pár perc és felrobban, nem bírja tovább maga mellett ezt a gõgös és öntelt férfit. Hermione és Draco helye üresen állt szemben vele, és nem talált egyetlen együtt érzõ szempárt se az asztalnál.
Aztán egyszer csak a semmibõl megjelent az asztal túl oldalán egy férfi: fiatalos életerõ sugárzott a testébõl. Arca szépvonású, nyugodt volt, barna szemei pedig élénken, de figyelmesen csillogtak a félhomályban.
- Jó estét! – köszönt a társaságnak. A többség csak felemelte a fejét, és szemügyre vette, de Anivel együtt voltak még páran, akik viszonozták az üdvözlést. De se Malfoy, se Piton nem tartozott közéjük. – Szabad még ez a hely? – érdeklõdött, miközben Hermione helyére mutatott. Ani mosolyogva bólintott.
Elgondolkozva méregette az érkezõt. Olyan ismerõs volt. A tartása, a beszéde... arra lett figyelmes, hogy a férfi is ugyanolyan furcsán méregeti õt az asztal mögül. Aztán kerekre nyílt szemekkel, meglepve kiáltott fel:
- Ani? Melanie Nett? – kérdezte meghökkenve.
- Jézusom! – csapott a homlokára a nõ. – Mit keresel te itt? – kérdezte hasonló meglepettséggel õ is. Malfoy és Piton érdeklõdve fürkészték az újonnan jött férfit. Végül Piton szólalt meg.
- Csak nem tanfelügyelõ lett belõled, Howter? – kérdezte unott hangszínnel a bájitaltan tanár, mire a Howternek nevezett férfi mosolyogva rápillantott.
- Perselus! Ó, nem – felelte udvariasan. Malfoy és Piton is egyazon szóra gondoltak: bájgúnár. – Én nem foglalkozom iskolai dolgokkal. Nem szeretek gyerekek között lenni – folytatta. – Auror fõparancsnok vagyok. A hölgy fõnöke – pillantott a Piton mellett helyet foglaló fiatal szépségre. Õ szélesen rámosolygott. Piton enyhén kérdõn nézett a nõre, utána összevont szemöldökkel visszafordult Howterhez.
- Még mindig nem értem, mit keresel itt, Jason – mondta Ani mosolyogva.
- Hosszú történet, annyi a lényege, hogy Dumbledore hívott, én jöttem.
Ani vidáman nézte azt a szép arcot. Jason Howter a szomszédja volt több mint tizenhét évvel ezelõtt, amikor Halálfaló volt. Ironikusnak hatott, hogy két halálfaló szomszédságában élt a mostani auror parancsnok. És az még viccesebb volt, hogy szeretõk voltak arra a rövid idõre. Ahogy belegondolt mindebbe a nõ, halvány pír jelent meg az arcán. Jason akkoriban is ilyen udvarias ember volt, bár kifejezetten gyerekesebben nézett ki.
- Sosem hittem volna, hogy tanár lesz belõled, Ani.
- Én sem. De így alakultak a dolgok – felelte a nõ, és egy csapásra jobb kedvre derült. Végre nem Malfoyjal kellett bájolognia. Mindig is kedvelte Jasont, csak akkor régen elváltak útjaik, még hozzá elég határozottan, és nem találkoztak többet. Furcsa véletlen, hogy most mégis összehozta õket a Sors.
- Elég furcsán alakultak – szólalt meg Piton. Ani hálásan ránézett, imádta, amikor a férfi az orra alá dörgölte, hogy mennyire nevetségesnek tartja a nõ professzori kinevezését. – Anibõl tanár lett, belõled auror parancsnok...
- Tán nem nézted volna ki belõlem? – érdeklõdött nyájasan Jason. Piton nem szólt semmit, de a tekintetébõl látszott a válasz. Pár pillanat után megunta a férfi vigyorát, és visszafordult a mellette ülõ hölgyhöz. – Mióta tanítasz itt? – kérdezte aztán Anihez fordulva Jason.
- Csak év eleje óta – felelte a nõ mosolyogva. Sokkal élénkebbnek érezte magát, mint az elmúlt fél órában bármikor. – De mesélj, mi van veled? A karrieredet már tudom, hogy hogy alakult, de család, barátok, gyerekek? – hadarta szinte egy szuszra. Jason elnézõen mosolygott rajta, eléggé ismerte már a nõt ahhoz, hogy tudja, milyen kis hebrencs tud lenni.
- Nincsen velük semmi. A munkámra koncentráltam eddig, és valószínûleg arra is fogok még sokáig. Nincs szükségem családra, nem érzem magam késznek rá – felelte a férfi mosolyogva.
Ani meglepõdött a válaszon, ezt nem gondolta volna. Neki az volt minden vágya, hogy egyszer férje, gyermekei, családja legyen, és alig várta a pillanatot, hogy ez bekövetkezzen. Igaz, hogy szinte semmi sem úgy sült el, ahogy õ azt tervezte, de így is nagyon jól érezte magát: Alan jelentette a boldogságát.
Sokáig beszélgettek még a régi szép idõkrõl, amik egyáltalán nem voltak szépek, hiszen Voldemort rémuralma akkor volt a csúcspontján. Meséltek egymásnak az életükrõl, hogy mi minden történt velük. Izgalmasabb és unalmasabb kalandok regélésének végül az lett a vége, hogy mindketten kifogytak a szóból. Jason felvidult arccal fürkészte Ani élénk arcát. Már pár perce csendben voltak, és jó pár pohár bor is elfogyott ekkorra.
- Nincs kedved táncolni egyet az elmúlt idõk emlékére? – kérdezte meg szelíden végül a férfi. Ani szája széles mosolyra húzódott, és boldogan bólintott. Egy pillanatra találkozott a pillantása Perseluséval: elég undok kifejezést öltött az arca.
Jasonnel felálltak, és õk is a többi táncoló közé sétáltak, ahogy már jó pár tanár és egyéb vendég is ropta a diákokon kívül.
Hermione és Draco az egyik asztal felé igyekeztek, hogy megpihenjenek egy kicsit. Leültek az egyik négyszemélyes asztalhoz, hogy kicsit nyugodtabban beszélgethessenek. Közben mindketten érdeklõdve pásztázták a „parkettet”.
- Nem látod valahol Alanéket? – kérdezte a lány. Draco is a fiú után kutatott, de õ se találta meg, így hát megrázta a fejét.
- Hogy érzed magad? – érdeklõdött kedvese.
- Köszi, jól – felelte Hermione. Draco sokáig fürkészte a lány vonásait, és szinte összeláncolta kettejük tekintetét.
- Tudod, hogy hogy értettem... Nem nagyon találkoztunk mostanában. Biztos, minden rendben van?
- Persze – felelte habozás nélkül a lány, de szinte azonnal érezte, hogy mardossa belül a lelkiismeret. Tudta, hogy nem halaszthatja sokáig a nagy vallomást. De nem a mai nap erre a megfelelõ. – Azt hiszem, már megbeszéltük ezt a dolgot.
- Igen, persze...
- Akkor légy szíves, hagyjuk ezt – kérte Hermione, mire a fiú beleegyezõen bólintott.
- Jó... Mit gondolsz Alanrõl? Mármint... Mostanában olyan furcsa – mondta elgondolkozva Draco. Igazán látszott rajta, hogy foglalkoztatja a dolog, és nem ez volt az elsõ alkalom, hogy meg akarta kérdezni a lány véleményét is. Hermione azonban vállat vont.
- Nem értelek. Miben furcsa?
- Nem vetted észre? – kérdezett vissza enyhén megdöbbenten a fiú, miközben maga alá húzta a széket, hogy kényelmesebben üljön, és közelebb hajolt a lányhoz. – Nem olyan jókedvû, mint táborban volt, és mintha... nem is tudom. Valami egyszerûen nem stimmel vele.
Hermione eltöprengett ezen. Nagyon bántotta, hogy nem törõdött annyit Alannel, mint táborban. Sokkal jobban lefoglalta õt egy csomó más dolog. De a fiú ennek ellenére mellette volt a bajban. Viszont arra is rá kellett jönnie, hogy Alan elõtte mindig is hatalmas titok volt, és sokszor érezte, hogy az is marad még jó ideig.
- Szerintem csak Ron miatt van – felelte aztán, de továbbra is foglalkoztatta gondolat. – Szoktál vele beszélni?
- Alannel? – kérdezett vissza Draco. Hermione halvány mosollyal bólintott. – Persze. Mindennap... Általában Ront szokta szidni... Nagyon elege van már belõle. De a héten azt mondta, hogy mintha leszállt volna róla.
- Tényleg? Nagyon le vagyok ezen a téren maradva... Annyira szégyellem magam... - ismerte be Hermione. Draco értetlenül nézett rá. – Úgy érzem, hogy minden összekuszálódott körülöttem. Alig vagyok veled, Alannel, sõt, Harryékkel... Mintha megromlott volna mindenkivel a kapcsolatom... - hajtotta le szomorúan a fejét a lány. Valóban így érezte már napok óta: mintha mindenbõl kimaradt volna, mintha nem lett volna ideje azokra, akiket szeret.
- Csak egy kicsit kapd össze magad. Beszélgettünk rólad is... - folytatta a fiú. Hermione bûnbánóan tekintett a szürke szemekbe. –, és ezt mi is észrevettük rajtad. De Alan azt mondta, hogy õ tökéletesen megérti, és nem haragszik emiatt, bár nagyon hiányzol neki. És nekem is. Egész héten azt se tudtam, mi van veled, csak órákon láttalak, szünetekben meg nem mehettem oda hozzád, és te is kerültél...
- De nem... - Draco pillantása azonban beléfojtotta a tiltakozást. – Jó, lehet, hogy mégis.
- Tudod te is, hogy így van. De mindegy... Megértõ ember vagyok... Biztosan nagyon kimerült vagy – Hermione egyre feszültebben ült a széken. Nem tetszett neki ez a beszélgetés. Dracoból azonban csak úgy ömlöttek a szavak. – De remélem, azért most már többet tudunk találkozni.
- Persze... De nem beszélhetnénk másról? Például mesélhetnél, hogy mi történt veled a héten...
- De Hermione... Meg szeretném beszélni veled a dolgokat – ellenkezett a fiú, hitetlenül kerekre nyílt szemekkel. A lány kissé meghökkent a reakción, de aztán bólintott.
- Mit szeretnél megbeszélni? Minden rendben van, nem? – érdeklõdött a lány. Valóban nem tudta, mit akar még Draco ezen beszélni, hiszen már elmondott mindent.
- De... gondolom – felelte kedvese szûkszavúan, és keresztbefont karokkal hátradõlt a székén.
- Most mi a baj? Tegnap... tegnap nagyon jól megvoltunk, nem? Vagy úgy érezted, hogy...?
- Hogy? Nem éreztem sehogy. Jó volt végre veled lenni... De én nem így akarom... Nem hetente egyszer akarok találkozni veled, hanem szinte mindennap. És ezt nem úgy értem, hogy órákon látni akarlak...
- Tudom... És ígérem, hogy nem csinálok ebbõl rendszert. Most már jól vagyok, meg minden, szóval akár mehetne minden a régi kerékvágásban. Vagy te nem szeretnéd?
- Dehogynem! Ez minden vágyam... Na meg az, hogy apám végre elhúzza a csíkot – tette hozzá gúnyosan a fiú. Hermione osztotta a véleményét, és egyet értõen rámosolygott. – Ha jól tudom, akkor még ma éjjel elmegy.
- Micsoda mázli – sóhajtotta Hermione megkönnyebbülten. – A többi embert nem ismered az asztalnál? – Pillantott Draco háta mögé, ahol a tanári asztal állt. A felnõttek még mindig vacsoráztak. Vagyis a többség...
- Ki az a pasi Miss. Nettel? – kérdezte meglepõdve a szõke fiú. Hermione is érdeklõdve nézte, ahogy a férfi a nõ kezét fogva felvezeti a tanárnõt a táncparkettre, és jókedvûen táncolni kezdenek.
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy Alan ismeri...
- Lehet. Egyébként nem nagyon ismerek ott senkit. Aurorok és oktatási felügyelõk...
- Ezt én is tudtam – válaszolta csalódottan a lány.
- Bocsássa meg, iskolaelsõ kisasszony, hogy már nem tudok újat mondani – mondta Draco színpadiasan, és kissé megdöntötte elõre a fejét. – Kiengesztelhetem egy itallal?
- Hm, az jólesne – felelte Hermione mosolyogva. – De valami finomat hozzál.
- Cigánykereket ne vessek?
- De... visszafelé. De ki ne öntsd az italt – mondta a lány. Egyre jobb kedve támadt Draco társaságától. A fiú vigyorogva megcsóválta a fejét, és már állt is fel.
- Mindjárt visszajövök.
- Megvárlak.
- Ajánlom is – felelte Draco, és elindult az egyik hosszú asztalhoz, ahol különféle italok és poharak százai voltak.
Hermione elgondolkozva nézett utána egy darabig, aztán a táncolókat fürkészte. Még mindig nem látta sehol sem Alant és Ginnyt. Pedig szívesen beszélt volna mindkettõjükkel. A fiútól bocsánatot kell kérnie. Elhatározta, hogy attól a naptól több idõt tölt majd vele, úgy, ahogyan nyáron is. Hiányzott neki az a hangulat, amit a fiú tudott teremteni. Valahogy mindig átragadt mindenkire a jókedve. Csupa optimizmus volt a fiú. De Draconak igaza volt: egyre inkább szomorúbbá vált, ahogy Ron egyre többször piszkálta. De ha igaz, amit Draco mondott – és miért ne lenne az -, akkor a vörös hajú fiú most leszállt Alanrõl. Ronnal és Harryvel is kell beszélnie. Ahogy gondolatai barátai körül jártak, nem is figyelte, hogy kik sétálnak el elõtte. Így fordulhatott elõ, hogy majdnem szívbajt kapott, mikor valaki lehuppant a mellette levõ székre.