Hermione nagyot sóhajtott, és belépett a szobába.
A hullócsillag eltűnt, ahogy a varázs is, és Hermi fázni kezdett a hideg balkonon. Főleg miután Draco karjai, számára érthetetlen és megfejthetetlen okból lehullottak róla. Pedig a csók közben milyen jó volt...
Most viszont valami...nagyon...valami....
Nem mintha nem élvezte volna a csókot, mert ez persze hazugság lenne, csak... szóval....
Hermione önmaga sem tudta eldönteni miért, olyan furcsa érzése volt. Draco is ferdeszemmel nézett rá, a kívánság után. Egy percre felrebbent előtte a lehetőség, hogy a fiú megleste gondolatát, de aztán el is vetette, képtelenség címén. Ennyire még Ő sem lehet bunkó! Egy szóval nem értette a fiú viselkedését, ahogy azt sem, hogy miért tűnt el olyan gyorsan, és olyan nyomtalanul a köztük kialakult melegség, amit Hermione magában csak "szerelem" - ként emlegetett.
- Kitaláltál már valamit? - kérdezte a pár perc múlva megjelenő Draco.
Arcán kétely, félelem és még valami tükröződött, s a griffendéles csak remélhette, hogy ez ugyanaz a melegség, amit az előbb érzett.
A szőkeség viszont összezavarodott Hermione gondolatától, és hiába vetette be minden színészi tehetségét, nem tudta felvenni szokásos nem törődöm álarcát. Nem. Mió előtt nem. A lány túlságosan kiismerte már az eltelt idő alatt, és félő volt, hogy ha megpróbálkozik játszani Hermi megsértődik és otthagyja. Draco nem értette, miért is volna baj, ha a lány otthagyná őt, de úgy döntött, jobb, ha előbb egy problémával küzd. Még pedig Pitonnal.
- Végül is, igen. - mosolyodott el önkétlenül Hermione, miközben alaposan végig mérte a ruganyos léptekkel haladó fiút.
Draco korábbi helyére, az egyik fotelbe ereszkedett és a lány fürkésző pillantásától követve a zsebébe nyúlt.
- Csokibéka, kérsz? - vette fel egyik ellenállhatatlan vigyorát a mardekáros.
Grangerünk csak vállat vont, de aztán nemet intett a fejével.
- Figyelj, Draco - ült le a szemben lévő kékségbe Mió.
- Figyelek - bizonygatta Malfoy, miközben a csokoládéval bajlódott.
- Tudsz te úszni?
- Hogy mit????????????????
Kihasználva a fiú figyelmetlenségét a ravasz édesség két ugrással az ablaknál termett, majd nagyot brekkentve vetette ki magát a sötétségbe.....
Másnap reggelinél Hermione arca eltorzult, amint szájához emelte szokásos töklevét.
Bár tudta, hogy az egyébként egészen iható löttyben bájital lapul, a biztonság kedvéért mégis lenyelte a folyadékot, nehogy Pitonban felmerüljön a gyanú.
A kupája jótékony takarásából átpillantott a mardekár asztalához, ahol sorstársa szintén az italával küzdött. Megnyugtatónak vélte, hogy nem egyedül szenved.
Ahogy az első korty lecsúszott torkán, Hermione összeszorította a szemét, és könnyezve gyűrte le a szinte csípős lét.
A folyadék végig mart a nyelvén, majd a nyelőcsövén és a torkán keresztül a gyomrában landolt.
Egy percre letette a kupát, és már majdnem feladta, gondolván, többet nem bír inni ebből a borzalomból, amikor tekintete találkozott a mindig fürkésző bájitaltan tanár fekete szemeivel. Gyorsan ismét meghúzta az italt,s mintha izlett volna neki, még körbe is nyalta a szája szélét.
- Hermione, ugye tegnap este azt igérted ideadod a Mágiatörténet jegyzeteidet? - dobta fel a kérdést Ron, amivel sikeresen elterelte Mió figyelmét a gyomorforgató töklétől.
- Mégis mikor ígértem én ezt?!!!!!!!!!!!!!!!
Eközben a már említett Sorstárs is a töklét kortyolgatta, lassú, megfontolt adagokban.
Draco látta, hogy Hermione harcol a csípő folyadék ellen, s még a könnye is kicsordul a nagy megpróbáltatásban.
" Ezt megkeserüli az a szemét Piton!" - fenyegetőzött magában házvezetője ellen, majd ferde szemmel bámult kupájába.
Utóbbi mondata vajon a töklétől vagy tőle származott?
" Ránk, Hermione." - gondolta, mielőtt ledöntötte az utolsó kortyot is. - Draco! Elkésünk bajitaltanról! - sipított mellette Pansy hangja.
A szőkeség nagy nehezen feltápászkodott az asztaltól és felvéve szokásos álarcát a pince felé indult a nyomában lihegő Parkinsonnal egyetemben......
Délután fél négykor a mardekáros prefektus szürke szemei türelmetlenül pásztázták a Tó környékét.
"Hol a fenében császkálhat már megint?!" - morfondírozott félhangosan a fiú.
A harmadik felvonást a Tó partjára tervezték, ahol Hermione egy jó kis Stuppor segítségével a vízbe küldte volna az idétlenkedő Dracot.
Először persze Malfoynak nem volt ínyére Hermi zseniális ötlete, mert alapvetően utálta a vizet.
Mentségére legyen mondva, attól még minden nap lefürdött, és új ruhát vett fel, de attól még utálta a vizet, és utált úszni.
" - Miért? Szerinted jobb volna, ha én mártóznék meg a Tóban?!" - replikázott tegnap este Hermione az elutasító választ hallva.
" - Nem rossz ötlet - vetette közbe Draco. - Valami lenge fehér göncben..."
" - Draco, nem a perverz vágyaidat éljük, hanem Pitont akarjuk átvágni..."
" - Szerintem Piton egyenesen fel...akarom mondani el állna a lélegzete ha meglátná, hogy kimászol a vízből, mint már említettem,valami rövid szoknya meg topp kíséretében...- a mardekáros szája elismerő vigyorba rándult, amint elképzelte a jelenetet, de gyorsan el is tűntette vigyorgó fapofáját, amint tekintete találkozott Hermione barna szemének szikrázásával. - Jó-jó csak egy ötlet volt."
" - Hülye ötlet volt! TE fogsz vízbe mászni és punktum! "
"Dehogy másszak vízbe, ha nincs aki belelökjön?!" - morogta a zsémbes srác, és újabb körbe kezdett a környéken, hátha csak véletlen elkerülték egymást a lánnyal. Bár lehetetlenségnek tartotta, hogy nem veszi észre a lány borzas fejét.
- Malfoy! - hangzott fel mögüle Blaise hangja.
Na, már csak te hiányoztál - fintorgott magában a szőkeség.
- Zambini, húzz el, jó?!
- Csak nem randid van?! - érdeklődött a mardekáros, míg futó lépésben beérte a meg sem torpanó prefektust.
- Nem..azaz..igen...
- Valld be, hogy a titkos szeretőddel akarsz találkozni!
- Nem vallok be semmit! - reccsent rá Draco, - Jobban teszed ha eltakarodsz Blaisy fiú, vagy teszek róla, hogy a Hugrabugos szeretőd többé ne élvezhesse férfiúi társaságodat!
- Ajajj, Malfoy, - lépett egy lépést távolabb Zambini barátjától. - Fogadni mernék, hogy felültetett a csaj, s nem jött el.
Draco nem válaszolt.
A Malfoy-okat senki sem vághatja át büntetlenül, s fejben már azt fontolgatta, hogyan büntesse meg a lányt. Talált egy-két magától adódó módot, de arra gondolni ebben a helyzetben kissé veszélyes lett volna.
- Ezesetben ráérsz meghallgatni a legújabb pletykákat - folytatta Blaise. - Például ma reggel a Weasley-lány, asszem Ginny kidobta Pottyt, mert állítólag nem egyeztek az ágyban...
- Cseppet sem izgat annak a baromnak a teljesítménye - szűrte a szavakat összeszorított száján Draco.
- Jah, persze. Aztán Pansy mesélte, hogy Lüke Lovegood újabban Friccs macskáját terrorizálja. De ez sem olyan lényeges, hanem most jön az igazán nagy falat!
- Mi?! - kérdezte Draco, aki megállt, hogy a lemaradó haverjára nézhessen dühösen édes szürke szemeivel.
- Találd ki, hogy ki esett ma össze a folyosón, anélkül, hogy bárki is hozzányúlt volna?!
- Utálom a barchobát! Talán Parkinson?!
- Nem talált!
- Akkor Weasley-patkány?
- Nem!
- Fogalmam sincs!
- Na, ne már Draco, pedig olyan egyértelmű!
- Mondom nem tudom! - vágta rá az.
- Hát a sárvérű Hermione Granger! - Zambini hahotában tört ki, majd két másodperc múlva arra vette észre magát, hogy a Tó vizében fürdik, méghozzá Malfoy jóvoltából.
- Te hülye barom, miért nem ezzel kezdted?! - kiáltott rá a szőkeség, és elrohant a gyengélkedő felé........