Hermione ideges pillantása elbizonytalanította a Szőkeséget is.
A griffendéles lány a következő percben felpattant, és alig észrevehetőn az ajtó felé intett szemével.
Draco bólintott, majd kb. 10 perc késéssel követte Miót.
- Hova mész, Draco-cica? - nyöszörögte utána Pansy.
- Mi közöd hozzá, Parkinson? - nézett vissza az.
- Megy a szeretőjéhez. - mondta csak úgy, félvállról Blaise. - További jó estét, Malfoy.
- Meglesz, Zambini, meglesz - vigyorodott el gúnyosan a Szöszi, majd eltűnt a nagy, faragott ajtó mögött.
Fél füllel még hallotta, ahogy Pansy újra visszanyeri bájosnak nem mondható hangját és sipítozásba fog: AZ ÉN DRACOMNAK SZERETŐJE VAN?
- Bocs, Blaise, de ezt a csajt most átpasszolom neked. - suttogta önelégülten a mardekáros.
A két diák, hogy elkerüljön mndenféle feltűnést és kérdezősködést, na meg persze a pletykákat a Szükség Szobájába ment.
- Ezt nem hiszem el, hova a fenébe tűnhetett el, pont most? - Hermione 5-ik ideges körét kezdte Draco fotelja körül, miközben ajkát válogatott szitkozódások hagyták el. Draco magában megjegyezte, hogy ez a száj másra is képes lenne, - de még mennyire! - de aztán megrázta a fejét, hátha visszatér a valóságba.
" A francba, délben ittam utoljára töklevet, mégis ilyeneket gondolok! Lehet, hogy nem is a lötty az oka?!"
- Figyelj, Granger, ajánlom, hogy ülj le, és nyugodj meg - szólt Draco csendesen, hátha megnyugatatja a lányt. Persze mondata az ellenkező hatást váltotta ki, és Hermione még gyorsabban lépkedett, és még jobban átkozódott.
Malfoy megelégelve a köröket, Mió egy óvatlan pillanatában megragadta a griffendélest a derekánál fogva, és az ölébe húzta.
- Tökéletes - vigyorodott el ádázul. - Tudod, itt sokkal jobb helyen vagy! Kezdtem szédülni a körbe-körbe futkosásodtól.
- Azonnal eressz el, Draco Malfoy! - kiáltotta a barna hajú szépség.- Nincs itt az idő az enyelgésre!
- Szerinted sosincs itt az idő az enyelgésre - forgatta szürke szemeit a mardekáros. - Mikor tanulsz már meg lazítani, Hermione?
- Abban a pillanatban, amikor rájövünk ki műveli ezt velünk - pattant fel a lány. - Utána kinyírjuk, aztán pedig jöhet a lazítás.
- Ahha.
- Hova lehetett Piton? Pont,most? - gondolkodott hangosan Hermi.- Pedig már azt hittem sikerült felidegesíteni.
- Sikerült, hidd el nekem, sikerült- bólogatott mindenttudón a szőkeség, majd elmesélte a reggeli kis beszélgetésüket a professzorral.
- Zseni vagy, Draco - mosolyodott el a Granger-lány gonoszul. - A denevér ezek szerint azt hiszi, haragban vagyunk, s a főzete be adta a kulcsot.
- Milyen kulcsot? - értetlenkedett a másik.
- Mugli kifejezés - legyintett a lány, - úgy sem értenéd. És szerinted ezért nem volt a vacsorán? - tűnődött tovább Mió - Elrohant ellenőrizni a bájitalt?
- Igen, valószínű. - Draco Dumbledorehoz hasonló mozdulattal illesztette össze ujjai végét. - És mivel azt tökéletes állapotban találja, neki lát, hogy...
- Hogy egy erősebb főzetet főzzön.
- Vagy a meglévőt felerősítse. - mutatott rá a tényre Draco. - Egyszerűbb neki egy kicsivel több luc-levet meg csalógánycsókot használnia, mint újabb kondért feltenni a tűzre, ami lehet, hogy csak hetek múlva lesz használható.
- Igazad van - rogyott le a szemben lévő fotelba Hermione.
- Bocsi, nem egészen értettem mit mondtál?
- Ne játszd az eszed, Draco, tudom, hogy hallottad. Igazad van. Most legalább boldog vagy?
- Elmondhatatlanul.
- Remek.
- Remek.
A barna és a szürke szempár összekapcsolódott, és pár percig farkasszemet néztek. Mint a régi szép időkben.
végül Draco fordította el a fejét, és előhúzott egy szál cigit.
- Ugye nem akarsz rágyújtani?
- Nem, csak azért vettem elő a cigit, hogy nézegessem - vágott vissza durcásan a mardekáros.
- Most meg mi bajod van? - kérdezte Mió.
- Neked mi bajod?
- Nekem semmi. - húzta ki magát a griffendéles. - Mivel mostanság ki tudom aludni magam, egész tűrhetően vagyok.
- Örülj neki - morogta Draco és eltette a cigarettát. Már nem is kívánta annyira. - És most mi jön, drága főrendező asszony?
A megszólítás röpke mosolyt csalt Hermione arcára, amitől Malfoy szája is felfelé görbült.
A feszült hangulat megszűnt. A két fiatal kikészült idegei ellazultak. Most nem kell küzdeniük.
- A játék folytatódik, Brad Pritt. - vigyorodott el Hermione.
- Kicsoda?
- Senki! - legyintett újra a lány. - Mugli-dolog. Figyelj, elmondom mi lesz a holnapi szerepünk.
- Lesz holnap is?
- Igen.
- Már alig várom- a szőkeség hangjából nem éppen a lelkesedés sütött, de aztán felcsillant a szeme. - Megint bele kell kötnöm Pottyba?
A griffendéles nemet intett a fejével.
- A francba, akkor ezt nem fogom élvezni!
- De fogod! - biztosította Hermione.
- Mit fogunk csinálni?
- Rendezünk egy egy személyes felvonást a házvezetődnek...
- Ajjajj.....
A következő nap ebédnél a - mindenki nagy örömére és bánatára - előrkerült Piton magához hívatta Dracot.
Hermione és Draco még tegnap este megbeszélték, hogy isszák a töklét, persze csak mértékkel, hogy ne tűnjön fel Perselusnak a csalásuk.
" - Ellent tudunk állni neki, és ez nagy előre lépés! - mondta Mió, büszke tekintettel"
Jó neki - gondolta a szőkeség. - Az természetesen nem érdekli, hogy én ellent tudok-e állni.....
- Ugye, nem felejtette el, Mr. Malfoy, hogy ma este jelenésük van nálam?
- Természetesen, professzor.
- Szólt már Granger kisasszonynak is? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a denevér.
- Üzenetet írtam neki, még tegnap délután. - bólintott a mardekáros.- Rossz fényt vetne a hírnevemre, ha együtt látnának vele....
- Úgy - fürkészte a fiú tekintetét tanára - ennyi volt a nagy szerelem?
- Milyen szerelemről beszél tanár úr? - kérdezte cinikusan Draco. - Azt hiszi, egy éjszakánál többre kell nekem az a kis sárvérű ribanc?
- Ejnye-ejnye, Mr. Malfoy - intette a professzor gúnyos mosollyal diákját. - Ha ezt valaki rajtunk kívül hallotta volna meg kéne rónom magát érte.
- De nem hallotta. - vont vállat Draco. - Ha megengedi professzor úr, mennem kell.
- Persze, persze - bólogatott élénken a bájitaltan tanár. - Viszlát este 8-kor. Ne feledjéka füveket.
- Viszontlátásra. - fordított hátat a szőkeség, és sietős léptekkel az ellenkező irányba távozott.
A folyosó végéről visszanézett, de tanára akkorra szinte rohanva fordult be a másik sarkon.
Draco Malfoy felsóhajtott.
Nagyon nehéz volt kirekesztenie Pitont az elméjéből, pedig a professzor percről percre erősebben ostromolta az agyát és emlékeit.
Ebben a pillanatban döbbent rá a mardekáros, mennyire hálás az apjának, aki bár halálfaló, viszont olyan trükkökre tanította meg, amiket társai rémálmaikban látnak.