- De ez felvet egy rakás további problémát is.
- Például?
- Például, hogy mit akarhat Piton, mert valószínű, hogy ő nem tévedésből adta be nekünk a főzetet, sőt még azt a lehetőséget is elvethejük, hogy valahol elhibázta! Piton nem hiába professzor, sosem rontaná el!
- Igazad van! -bólogatott Hermi is. - És ha se nem hiba, se nem véletlen, akkor szándékosan mérgezett meg minket. De miért?!
- Én sem értem. - állt meg Draco. - Ennek az egésznek semmi értelme!
- Nagyon is van értelme. - állította a griffendéles. - Gondold csak végig. Először valamilyen okból megitatja velünk a bájitalt. Tudjuk, hogy mit akar : azt, hogy egymásba szeressünk! Hogy 100%-os eredményt érjen el, bitosítja, hogy napközben is egymás nyakán legyünk. Először bájitaltanon rak minket egy párba, aztán pedig odaadja neked a receptet. Így a gyanú biztosan elterelődik róla. Pontosan tudja, hogy mi áll a recepten, tehát sejti, hogy be fogunk nézni a zárolt részlegbe is! Ezért találhatott meg minket második éjjel!
Hermione sokáig nem szólt ezután, csak bámult maga elé.
Draco pedig nem erőltette a beszédet. Még neki is fel kellett dolgoznia a dolgot.
A szőkeség újra kezdte idegromboló köreit a fenyőfa körül.
- Azon gondolkodsz, hogy vajon Piton a JÓ vagy a ROSSZ oldalnak kémkedik-e?! - kérdezte pár perc nyomasztó csend után Hermi.
- Igen. - jött az egyszerű felelet.
- És mire jutottál?
- Arra, hogy nem tudom. - állt meg megint a mardekáros és az ültében előre-hátra hintázó lányt nézte. Mió karjait maga köré fonva billegtette felső testét, barna szeme -, már amennyit a pálcák fényénél látni lehetett belőlük, - a semmibe révedt.
Draco eldöntötte magában, hogy bármilyen bájital hatása alatt is van a griffendéles lány akkor is gyönyörű, ahogy itt a sötétben összehúzza magát, mint egy aranyos, de fázó kismacska. Végül engedve a mellkasában szorító érzésnek letelepedett a lány mellé és fél karjával átkarolta. - És nálad mi a helyzet?! Te mit gondolsz , Piton halálfaló, vagy Dumbledore kutyája?
A megfogalmazás egy kicsit megmosolyogtatta az elmélázott Hermionet, és megnyugtatta Dracot.
- Én sem tudom.
- De miért pont minket? - kérdezte a szőkeség.
- Nem tudom, Draco. - sóhajtotta Hermione. - De egyet biztosan tudok.
- Mégpedig?!
- Mégpedig, hogy nem hagyhatjuk, hogy Piton, - akár Voldemort parancsára, akár Dumbledore kérésére, akár a saját szórakoztatására, - játszon velünk!
- Ezzel teljesen egyetértek. - felete a fiú. - Van valami terv-szerűd?!
Hermione egy másodpercig még nem szólt. Csak összevonta szemöldökét, annak a jeleként, hogy mélyen elgondolkodik, aztán egy kicsit megrázta a fejét, majd megint elmerült gondolataiban.
A szőkeség csak vigyorogva figyelte a lányt, és szinte hallani vélte Hermi agykerekeinek csikorgását az erdő rémisztő hangjai közepette.
- Mondjuk, hogy van. - mondta végül a griffendéles.
- Mi az?
- Mondd csak, Malfoy, - nézett a babonázóan szürke szempárba Mió. - gondolkodtál valaha színészi pályán?!
- Mi???????????????????????
"- Teljesen megbolondultam, hogy ezt csinálom." - mérgelődött Draco másnap reggel a Nagyterem előtt.
Már vagy fél órája ott dekkolt jó kis kiábrándító bűbája alatt, és azt várta, hogy mikor fut be végre kedvenc párosa, a Ragyásfejű, meg a Weasley patkány.
Ráadásul sérült is volt, mivel a tegnapi kis kalandjuk a mocsárban, nem volt igazán fájdalom-mentes. Persze megérte az a kis sebhely, főleg, hogy cserébe élvezhette Hermione szemében felcsillanó aggodalmat, nem beszélve a gyógyítás igen-igen élvezetes pillanatairól.
Amikor Draco le akart tépni egy levelet a lilaluccról, az a hülye gaz visszatámadt és egyik borotva éles-tűlevelével felvágta a fiú jobb karján a bőrt a csuklójától egészen a könyökhajlatáig.
A mardekáros nem üvöltött fel, sőt meg se mukkant, pedig az agresszív karácsonyfa a következő fa törzséig repítette .
- Draco, te jóságos Malazár, jól vagy ?! - térdelt mellé ijedten Hermi.
- I..ige..igen- nyekeregte, és megpróbált felülni, de a griffendéles egy határozott mozdulattal visszanyomta fekvő helyzetbe.
- Maradj így! - parancsolta. - Hol fáj?!
Draco megcsodálta a bátor lány higgadtságát, és ajkának tökéletes ívét, míg az aggodalmasan fölé hajolt.
- Bírsz még beszélni?
- A..A..a pálcám. - mondta - A pálcámat akarom.
- Invito, pálca - susogta Granger, hogy ne kelljen a brutális gallynakvaló közelébe mennie. - A pálcád biztonságban van nálam, a levél a zsebemben, tehát a legfontosabb feladatunk,hogy téged meggyógyítsunk. Szóval ne ellenkezz, hanem nyögd már ki, hol fáj.
- A karom. - válaszolta egyszerűen Draco, és szokásos felsőbbrendű mosolyát használva emelte fel sérült végtagját.
- Áúúú, - sziszegett Mió. - Ez borzalmasan fájhat.
- Kibírom. - felelte Draco és megint feltornázta magát félülő helyzetbe. - Inkább menjünk vissza a kastélyba.- javasolta.
- Nem! - vágta rá ellentmondást nem tűrőn a lány. - Augamentin - suttogta az igét, amitől Draco fájdalmai előbb csak enyhültek, aztán pedig teljesen elmúltak.A fájdalom csillapító után még elmormkolt egy bűbájt, amit a fiú nem értett, de a következő "lumos" után rájött, hogy teljesen begyógyította a vágást.
- Köszönöm. - mondta halkan.
- Ugyan! - pattant fel Mió. - Gyere, induljunk - kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a sérültet, de az, ahelyett, hogy felállt volna egy hirtelen mozdulattal magára rántotta a megszeppent Hermionet és megcsókolta.
Két (most már egészséges) karjával magához láncolta az először még vonakodó lányt, és egyre hevesebben csókolta.
Magávalragadó, mindent elsöprő csók volt az, - legalábbis Hermione később így emlékezett rá.
- Csak tisztességesen megakartam köszönni. - emelte fel a fejét egy kis idő mulva Draco.
- Oh, ö... - pirult el a sötétben Mió. - Értem.
- Mehetünk. - tápászkodott fel a szőkeség.
- Ja, persze, mehetünk, - morogta a lány.
Csendben hagyták el a Rengeteget.
- Na, hallhatom végre a csodás tervet?! - mondta Draco, amikor kiléptek a fák sűrűjéből.
- Az úgy van, hogy...
És Hermione beavatta társát a NAGYSZÍNJÁtÉK első felvonásába.
Mindezek után csodálkozik-e valaki, hogy a mi kis hercegünk egy kicsit ideges volt?!
" Csak annyit kell tenned, hogy belénk kötsz, mint mindig!" - csengtek a fülébe a lány szavai. " El kell hitetnünk a professzorrral, hogy a bájitala hatástalan."
- És ezt úgy akarod elérni, hogy összebalhézok Potterrel?!- kérdezte Draco, amikor beléptek a Roxfort épületébe.
- Igen. - felelt a boszorkány. - Utálni fogjuk egymást megint. Mert, ha Piton meglátja, hogy haragban vagyunk...
- megijed, és haza szalad a gazdihoz, hogy mit tegyen. - fejezte be a mondatot a mardekáros. - Elismerem, brilliáns vagy. - mosolygott a lányra"
" Nem mintha nem szívesen kötnék bele Potterbe, - ismerte el magában a fiú. - de azért, ez mégse megy parancsra!"
Gondolataiból Hermione hangja ébresztette fel, amint a folyosón közeledett a szokásos kíséretével!