Aznap Hermione minden szabad percét a könyvtárban töltötte.
Nem mintha ez újdonságnak számított volna, de mindegy.
Minden létező könyvet elolvasott az álmokkal kapcsolatban.
Nem értette.
Az álma már elmúlt, de a vonzalom Draco iránt nem hogy csökkent volna, hanem egyre erősödött.
És ez aggasztotta.
Szerelmes volt, ő is tudta, és már ki is mondta a szőkeség előtt. Igaz, dühében, de kimondta!
Sajnos azonban ez az érzés egyre jobban uralta perceit.
Lassan már nem is tudott másra gondolni a fiún kívül, talán ez volt igazán rémisztő a griffendéles prefektus számára.
Eközben a másik oldalon Draco Malfoy is szenvedett:
" Mi lesz, ha... -kezdetű kérdések százai keringtek agyában, válaszokat azonban nem talált.
Mi lesz, ha elmúlik az átok?
Mi lesz, ha Hermione az átok végeztével megint utálni fog?
Mi lesz, ha mégsem ?
Mi lesz, ha az átok végeztével én fogom utálni Őt, úgy mint az előtt?
Nem! Az lehetetlen! - vitatkozott magával Draco. - Már soha többé nem tudná utálni Hermione Grangert.
Pedig, ha vége lesz ennek a nyomorult nyomozásnak, valószínűleg visszatérünk a régi életbe....
És hogy tudom majd elviselni, hogy Hermionét újra Weasley-patkány oldalán kell látnom????????????????????????

- Draco, figyelj csak?!
- Igen?!
- Akkor, most mit is keresünk valójában? Mármint, milyen növényt?!
- A kék csalógánycsókot. - felelte hidegen a mardekáros.- Egy gyógynövénykönyv szerint, a Rengeteg ....
" Vajon miért ilyen szótlan egész este? - tűnődött Hermione. - Még csak nem is sérteget! Nem értem! Miért csinálja ezt?! Talán ahhoz van köze, hogy azt mondta..."
- Granger!
- Igen?!
- Figyelsz te rám ?
- Bocsánat, egy kicsit elkalandoztam!
- Azt észre vettem!- mordult fel az, majd folytatta a magyarázást, bár ő is tudta, hogy valószínűleg feleslegesen. - Szóval a Rengeteg túlsó végén , a mocsár szélén nő.
A Tiltott Rengeteg a sötétben még ijesztőbb volt, mint nappal. Hermionet arra az éjszakára emlékeztette, amikor először jártak itt. Elsőben. ő, Harry, Ron, Hagrid és Draco. Na, meg persze Agyar. Az emlék hatására megint kicsit lemaradt és elszalasztotta a szőkeség mondatait.
- Bocsi, megismételnéd?! - szaladt a mardekáros után Hermione.
- Hol kószáltál már megint?!
- Egy kicsit lemaradtam, mert...
- Figyelj, Granger! - Draco egy hirtelen mozdulattal megfordult, majd a lánynak szegezte világító pálcáját. - Ez itt a Tiltott Rengeteg. Rémlik még? Nem hiába kapta a nevét! Óvatosnak kell lennünk!
- Mintha én nem tudnám...
- Ha bármi bajunk esik, - folytatta Malfoy figyelembe sem véve a griffendéles közbeszólását, - akkor mindennek vége, érted?! Mindennek!Vége lehet az életünknek is!
- Mindennek! Persze! - motyogta Hermi. - És ha mondjuk megvárnál...
- Féltelek, Hermione, nem fogod fel!? - kiálltja Draco. Hangjára felriad egy-két éjszakai madár. Baljós, sötét árnyak mozdulnak meg a fák árnyékában. Valahol egy bagoly huhog, ami kísértet énekként száll keresztül a lombokon. A fiú szavai visszhangban csengenek a nagy erdőben.
Mió összerezzent.
" Fél" - gondolta Draco.
- Féltesz..- a lány remegő hangjának halk suttogása erős kontraszt az előbbi kiáltással szemben.
- Igen, féltelek! - felelte a fiú. - Épségben akarok visszatérni a Roxfortba, és téged is vissza akarlak vinni, világos?
A válasz egy sima bólintás képében érkezett.
- Remek, akkor indulás. - vezényelt a mardekáros, aztán lépett is tovább.
" Ezért ilyen ideges! - kapta fel a fejét Hermi, - mert fél."
- És...
- Mi az már megint, Granger? Nem tudsz egy percre csendben maradni?!
- Képzeld, Draco, nem! Mert hogy én is félek! - vágta rá Hermione minden kertelés nélkül. - A beszéd megnyugtat.
- Engem meg idegesít!
- Akkor fogd be a füled!
- Inkább te fogd be a szád!
Draco saját maga is megijedt utolsó kijelentésétől.
- Bocsáss meg! - kérte Hermionet, rá sem nézve. - Pont úgy beszéltem, mint apám.
A lány nem felelt.
Csendben haladtak tovább. Ahogy egyre bentebb haladtak az erdőben, úgy sötétedett minden el egyre jobban. Nemsokára Hermi is elsuttogott egy Lumost.
A szőlőfa vessző végén fény gyúlt.
- Draco, ha ezt a növényt megszereztük, mi következik? - kérdezte bizonytalanul a griffendéles.
- A vaskalapos ördögnyelvet, - válaszolta a szőkeség, előkotorva a listát a zsebéből. - Aztán meg a lila luccfenyő levél, vagy annak a leve...
- Mi???? - torpant meg Hermione tágra meredt szemekkel.
- Lila luccfenyő levél, vagy annak leve.- mondta megint Draco.
Aztán hirtelen ő is megállt.
Alig 3-4 lépéssel volt előrébb, mint Mió.
Lassan, kimért léptekkel megfordult, hogy hátra pillantson a döbbent lányra....
- Arra gondolsz, amire én gondolok ?
- Igen. - bólintott Hermione.
- A francba! - káromkodott hangosan Malfoy. - Hogy miért nem vettem észre hamarabb?!
- Én is észre vehettem volna. - vont vállat a lány.
- De nálam van a recept. - vádolta még mindig magát Draco.
- Van róla másolatom. - felelte egyszerűen Mió. - A könyvtárban csináltam, amikor a nadragulyát is.
- Ez akkor is agyrém! - kezdett ideges körökbe egy fa körül a szőkeség.- Miért tette volna?!
- Nem tudom, - huppant le egy elszáradt fatörzsre Mió. - Álmomban sem hittem volna, hogy Ő az...
- Lehetetlen! - kőrözött tovább Draco.
- Pedig nagyon is elképzelhető. - gondolkodott hangosan amaz. - Perselus Piton az egyetlen, akinek gyerekjáték volt elkészíteni a Szerelmet idéző álom bájitalát...