Hermione egész testében megremegett.
Teste már felfogta mi történik, de az agya még nem.
A csók, amelyet barátja olyan erőszakosan követelt tőle egyre csak mélyült, és mélyült, egészen addig, míg a lány meg nem érezte ajkain Harry kutakodó nyelvét.
Erre már agya is reagált, és minden erejét összeszedve nyöszörögni kezdett, kis ökleivel megpróbálta ellökni magától a sebhelyes fiút.
- NE! - fordította el a fejét Hermi, amikor amaz végre elengedte. - Harry, kérlek! - sóhajtotta, mire a fiú engedelmesen hátralépett az ölelésből.
- Mió! - nyögte Harry, majd gyorsan lesütötte a szemét, hogy ne kelljen a barna szempárba néznie.
- Harry, ez..ezt..ezt...- Hermione a szavakat kereste mondani valójához.
Fejében száz meg száz szó is megfordult : gonosz, álnok, borzalmas, szörnyű, sőt : gusztustalan!HOgy ez a fiú itt előtte egy perverz állat, egy mocskos szemét...
De ezeket egyiket se vághatta a szemébe, hisz a barátja...
- Tudom, Hermi,- bólintott Harry kinézve a Holdfénybe.
Az ablakon sejtelmesen behúzódó gyenge árnyék megcsillant szemüvegén, és arcán, amin most halvány mosoly jelent meg. - Tudom, hogy nem szabadna, de én...
- Nem! - sikította a lány szokatlanul magas hangon. - NEm!Nem mondhatod ki...
- Mió, én azt hiszem, hogy...
- Nem! - állította meg újra a fiút Hermi. - Gondolj Ginnyre!
- De én rád gondolok!
- Nem! Ginnyre! - tiltakozott Hermi - Gondolj Ginnyre, hogy mennyire szereted őt!
- Én nem őt szeretem, Mió!
- Te megőrültél! - rázta a fejét hitetlenül Hermi, és egy lépcsővel fentebb lépett, mintha úgy biztonságban érezné magát barátjától.
- Te Őrítettél meg! - rohant utána Harry, vészesen , vágyón villogó szemekkel.
- Maradj ott! - kiáltott rá a lány.
- HÁt nem érted, Hermione, szeretlek!
A szó úgy csattant a csendes szobában, mint az ostor.
Egy pillanatra mindketten elnémultak, és gondolataikba mélyedve nézték a másikat.
- Harry. - kezdte halkan Hermione. - Mi...
- Adj egy esélyt nekünk!- kérlelte a lányt a szemüveges fiú.
- Harry...- sóhajtott mélyet a barnahajú lány. - Te nagyon jó barát vagy! És én nagyon...
- Ne hidd, hogy lerázhatsz a "barátok-nem-szerethetnek-egymásba" szöveggel! - Harry utolérte a lépcsőn menekülő lányt. - Nem futhatsz el! - erős markába fogta a lány jobb csuklóját. - Te az enyém vagy!
- Te meg bolond!
- Nem beszélhetsz velem ilyen hangon, drágám! - és testi fölényét kihasználva gyorsmozdulattal karjaiba vette, és megcsókolta a tiltakozó Hermit. Jobbjával még mindig szorított barátja csuklóját, és szorítása, mint a satué egyre erősebb lett.
- Engedj el, Harry! Ez fáj! - tiltakozott Hermione. - Aú!
- Rendben, most futni hagylak! - Potter szemében az ádáz zöld tavak csillogását semmivel sem lehetett összehasonlítani.
" Úristen! És én még őt tartottam a legjobb barátomnak!" - futott át a fájdalmas gondolat Mió agyán.
- De ne felejtsd el! - szólt vissza a másik lépcsőről Harry. - TE AZ ENYÉM VAGY!
A fenyegető hangnemre a lány csak megremegett, majd sebes léptekkel rohant fel a lépcsőn, hogy végre ágyba bújhasson.
" Aludni, aludni, aludni." - csak ez járt Hermi fejében.
Másnap reggel a griffendél toronyban, egy lány borzalmasan ébredt.
Pizsamája nedvesen, izadtan tapadt testéhez, haja minden eddiginél kuszább volt, szemei karikásak.
Soha nem álmodott ilyen szörnyűt!
" Milyen bolondságokat összeálmodsz, Hermione Granger!- szidta magát a lány, míg csípás szemmel elindult a zuhanyzó felé. - Még hogy Harry szerelmes beléd! Te tényleg kezdesz becsavarodni!"
Ám amikor levetkőzött és belépett a zuhanyzóba lenézett a karjára, ahogy minden kétséget kizáróan ott kékellett, a JEL.
- " Jesszusom, még sem álom volt!"
A jobb csuklóján körbe mély, kék "karperec" hirdette a hős Harry Potter legújabb tettét. Az erős, fiús ujjak rendesen otthagyták nyomukat a gyenge fehér bőrön.
Hermione óvatosan megpróbálta mozgatni a kezét, de a legkisebb mozdulatra is fájdalom hasított egész tenyerébe.
- Áú! - szisszent fel egy újabb érintés után.
Megzavarodva szállt ki a fülkéből, hogy felöltözzön.
Sérült kezét a legnagyobb odafigyeléssel nyújtotta a rövidujjú pólóba.
" A francba, hogy fogom én ezt eltakarni?!" - mérgelődött tovább a lány, a tükörben szemlélve magát, hisz még a griffendéles talár hosszú fekete ujja sem fedte el rendesen sebét.
Ráadásul a tavasz kellős közepén nem vehet fel kardigánt!
A probléma megoldására irányuló gondolatait barátnője hangja szakította félbe.
- Hermi! Szíveskednél még ma elhagyni a füdőt, tudod rajtad kívül még 4-en vagyunk ebben a szobában! Ebből 2-en ( én és Luna) már vagy fél órája itt dekkolunk! Arról nem beszélve, hogy Katharine majd összepisili magát itt mellettem! Úgyhogy ha nem akarsz egy látszólag szobatiszta griffendéles után takarítani, ajánlom még ma hagyd el a fürdőt!- Ginny hangvételéből Mió megállapította,hogy a dolog tényleg nem tűr halasztást, és fájó csuklóját gondosan a ruhái közé rejtve kilépett a helyiségből.
- Bocsi lányok! - pirult el kissé.
- Nah végre! - sóhajtja a toporzékoló Kathi, és berohan a wc-re.
- Hé!
- Kathi!
Méltatlankodtak a többiek.
- Jól vagy, Mió? - kérdezte Ginny láthatóan aggódó arccal.
-,"Azon kívül, hogy a TE barátod szexuálisan zaklat, és Draco Malfoyba vagyok szerelmes, és hogy ők ketten ma éjfélkor párbajozni fognak, semmi gáz, kicsi Ginny!"- ezeket persze nem mondhatta, úgyhogy inkább elrebegett egy persze-t, majd a ládájához lépett, és elkezdett kutakodni, mit vehetne fel a csuklójára.
Végül egy 200 éves csuklópántra bukkant a láda alján, ami a mugli divat szerint valami pipa-szerűséget ábrázolt, sötétkék alapon fehéret. Mintha mugli-ismereten azt tanulták volna róla, hogy valamiféle márka! - ötlött fel a gondolat Grangerben, de aztán nem is foglalkozott vele tovább.
A lényeg,hogy ápol és eltakar!
Ugyanebben az időpontban a mardekár prefektusi különszobájában a szőkeség is ébredezni kezdett.
Alig két hónapja kapta meg ezt a magán rezidenciát, de máris imádta.
Amikor ( apja pénzéből ) elkészült a lakosztálya, úgy gondolta, hogy az első számú pozítívuma ennek a kiváltságnak, hogy végre nyugodtan vihetett fel magához lányokat.
Azelőtt mindig el kellett varázsolnia az ajtót, hogy szobatársai ne zavarhassák meg a... a.... khm...együtt létet.
A védővarázst ő maga fejlesztette ki.
Igen agyafurt találmány volt, ami a betolakodót, aki megérintette az ajtót előszöt egy jókis áramütésben részesítette, majd törölte az emlékezetét az utóbbi 10 perccel kapcsolatban.
Így akárki is akart belépni a szobába, mindig hamarabb meggondolta magát, mert nem igazán jutott eszébe miért is indult oda.
Ennek persze az eredménye is meglett.
Hisz a szegény emlék-vesztett mardekárosok (legalább is azok a szerencsétlenek, akik Draco Malfoy szobájában tartoztak), általában inkább elindultak vissza a klubhelyiségbe tanulni.
MErt hát ebben az időpontban a legtöbb diák (Griffendélesek, Hollóhátasok és Hugrabogosok mind) éppen tanultak, szóval a mardekárosoknak nem sok esélyük maradt egy jó kis csete-patéra. Társaik vagy esszét írtak, a klubhelyiségben, vagy kviddics edzést néztek, vagy a könyvtárban gubbasztottak. Ezért a kitagadott szobatársak levánszorogtak magolni a jó kis klubhelyiségbe.
A Malfoy-féle módszerek szint növekedést eredményeztek a zöld-fehérek tanulási eredményében, amit a professzorok, főleg Piton, a jó tanároknak tudtak be. Dehát mit tegyünk! Minden szentnek magafelé hajlik a keze....
Csakhogy mostanság nem túl sok kaland látogatta meg a szőke-szívtiprót.
- Jobban mondva egy se! - tette hozzá gondolatban Draco. - Azóta egy se, hogy Hermionéval....
Malfoy! Uralkodj magadon! - utasította rendre gondolatait újra a szigorú énje.
- Mindegy! - vont vállat a civakodás felett Draco, és tovább fűzte gondolatait. - Nem ártana lassan beújítani egy csajt, mert nem egészen egészséges,hogy lassan több,mint 2 hónapja nem voltam senkivel! Mégis csak férfi vagyok!
Egy szerelmes férfi! - szólt közbe egy gonosz kis hang, valahonnan a szíve felől, ami, mint kiderült létezik, csak jól el van dugva a világ elől...
A falióra keserves lassúsággal vonszolta mutatóit egyik percről a másikra.
Hermi még sosem várta így az oktatás végét.
Éppen Mágia történet órán ült, és mint mindig, most is szorgalmasan jegyzetelt gyöngy betűivel, miközben társai fél,- vagy nem fél álomban feküdtek a padon.
Aznap ebédnél Harryvel alig szóltak pár szót egymáshoz, a kötelező jó-étvágyaton kívül.
Sőt!
Nézni is alig néztek egymásra, mert amikor Hermione megérkezett, Harry pillantásai kereszttüzében úgy érezte magát, mint a madár, a kalitkában, így gyomorfájdalmakra hivatkozva otthagyta a reggeliző asztalt, és elment a könyvtárba. Eközben arra gondolt, hogy mostantól, talán az lesz az egyetlen hely, ahol nyugodtan gondolkodhat...
Egyedül Draco Malfoynak tűnt fel gyors távozása, aki rögtön követte is a sebesen lépkedő lányt. Persze csak egy jó kis kiábrándító bűbáj védelmében.
Vajon mitől ilyen zaklatott??????????