Délután Hermi végig nézte a kviddics edzést, ami számára nem igazán számított túlságosan érdekfeszítő elfoglaltságnak, ezért gondolatai időről-időre elkalandoztak egy szőke haj, és egy szürke szempár tulajdonosa felé, aki alig fél órája még szenvedélyesen csókolta a könyvtárban.
Az a csók! - sóhajtott fel Hermione.
- Hogy mondtad, nem értettem?! - hajolt közelebb hozzá Ginny.
A Weasley lány vigyorogva, álmodozó képpel követte tekintetével kedvesét, aki aznap már 6-ik alkalommal fogta meg a cikeszt.
Hát igen, Harry Potter nem csak az évszázad legfiatalabb fogója, hanem a legjobb is!
- Semmi, semmi! - legyintett Mió, mert tudta, hogy Ginny, most, a rózsaszínködben ülve nem igazán használható.
" Egyébként sem mondanád el neki! Valld be!" - súgta egy gonosz hang a fejében. - Szereted Ginnyt, de tudod, hogy még Ő sem értené meg, azt, amit érzel..."
- Hisz még én sem értem mit érzek! - felelte magában a barnahajú lány, és komolyan kezdett arra a következtetésre jutni, hogy skizofréniában szenved.
- " Ne rám kend, hogy szerelmes vagy Malfoyba!" - védekezett a gúnyos hang.
- Ez nem igaz! - tiltakozott Mió erőtlenül.
- " Te is tudod, hogy igaz! - folytatta fáradhatatlanul a hang.
- Bizonyítsd! - kérte, de pontosan tudta a választ.
- Rendben! a) viszonoztad a csókját
b) nem lökted el!
c) róla álmodozol napközben is, pedig a mardekáros azt mondta, az álmok már elmúltak
d) ma legalább minden 30 percben az órát nézted, remélve, hogy már mehetsz büntetőmunkára!
Visszagondolva, még soha nem várt így egy büntetést sem, pedig az eltelt évek alatt a Roxfortban, jutott neki a bőven ebből is.Hiába! Nehéz dolog Potter-Weasles-Granger féle trió tagjának lenni, még ha kívülről ez annyira kalandos "munkának" látszik is!
- Mió? Figyelsz te rám????- keltette fel gondolataiból a Weasley-lány.
- Persze, Ginny, épp Harryről áradoztál.
- Szóval láttál már VALAHA olyan formás hátsót, mint Harryé??? - tette fel újra a kérdést a griffendéles.
- ÖÖÖÖÖÖÖÖ, - nyögte Hermione elbizonytalanodva. - Őszintén kérdezed?
- Igen.
- Még sosem néztem!- "hazug! - ripakodott rá másik fele Grangerre,- " Malfoy segge km-ekkel fölözi Harryét, és akárkiét a suliban, és ezt te is tudod!" - Jól van! Vettem az adást! Állj már le! - kiáltott magában Mió.
- Kár, hogy kihagytad!Most, hogy Harry a legjobb barátnőd szerelme (megint! tette hozzá Mió gonoszabbik oldala. - Nyughass már!) a lehetőséged is elúszott! Mert, ugye sosem vetemednél arra a bűnre, hogy a barátnőd barátját méregeted?!
- " Ki kíváncsi Potter seggére rajtad kívül?"! - akarta válaszolni Hermi, de aztán uralkodott magán,s csak annyit mondott:
- Soha.
- Remek, mellesleg...
És még legalább 45 percig hallgatta a szerelmes lány ömlengését, amikor fejfájásra hivatkozva elszabadult a pályáról. Ez részben igaz is volt, már egy kicsit kikészült, a " Harry-a-tökéletes-pasi" dumától.
Közben pedig szomorúan vette tudomásul, minél több időt tölt Dracoval, annál jobban átveszi a fiú stílusát, s ez nem igazán tetszett neki!
Vacsora.
Fenséges illatú és ízű ételek hosszú sora, minden ház asztalán.
Más alkalmakkor még a nyál is összefut a szájában az étel látványára.
Főleg, ha edzés után van.
Nehéz edzés után, - toldotta meg a gondolatot Draco, miközben kupáját szájához emelte.
Ezen az estén nem volt éhes.
Pontosabban éhes volt! De még mennyire, hogy az! Csakhogy ezt a fajta égető érzést nem egy piros alma íze csillapította, sokkal inkább egy piros ajak íze...
Hermione ajkaié...
Még fél óra, s talán újra megcsókolhatja!
Félhosszú, rendezetlen haja meg a kupa takarásából tökéletesen láthatta, ahogy az örök háromas megérkezik a Nagyterembe, és helyet foglalnak.
" Érdekes, eddig Granger mindig Potti mellé ült. - forgatta a következő gondolatot Draco. - Viszont mióta Szent-Potter a Weasley lánnyal kavart, a kis sárvérű áthúzódott Weasley-malac mellé. Most azonban megint Potter mellett tanyázik.Hogy éri el aza bájgúnár, hogy egyszerre két nő is az Ő kegyeit lesse?! Ezt nem lehet tűrni!Vagy Hermi csak azért változtatott volna helyet, hogy engem nézhessen?! - ez a lehetőség határozottan örömmel töltötte el a mardekáros szívét. - Ha tényleg ez az ok, akkor lassan célba érek!"
- Draco-cicám, jól vagy? - nyávogott a szőkeség mellett Pansy. - Egész este egy falatot sem ettél!
- Nem vagyok éhes!- morogta oda Malfoy, kicsit dühösen, amiért kiszakították gondolat menetéből,így szemét el kellett kapnia a griffendéles asztaltól is.
- Netán másra vagy éhes ? - dörgölődzött Parkinson a szőkeséghez, és kezét a fiú térdére tette, majd egyre fentebb csúsztatta. - Meglátogatsz ma este, Draco?
- Hagyjál lógva Parkinson! - utasította el kegyetlenül a felkínálkozó lányt Draco. - Nincs rád szükségem!
- De nekem van, Draco! - próbálkozott tovább Pansy. - Olyan régen jöttél már fel hozzám! Lassan kezdem azt hinni, hogy belépsz valamelyik szerzetesi rendbe!
Erre a kijelentésre az asztal másik oldalán ülő Blaise úgy röhögött fel, hogy majdnem visszaköpte a töklevet a kupájába.
- Na, azt még megnézném! Draco Malfoy, mint szerzetes!- vihogott.
- Nyughass, Blaise! - intette a szőkeség, de hangjában már nem harag, hanem nevetés bújkált. - Vagy ha nem, én csinálok belőled szerzetesnek valót, kandúrkám!
- ÚÚÚÚ! - felelte Blaise nevetve, - És ezt mégis hogy képzelted Malfoy?
- Gondoskodom róla, hogy ne jelents veszélyt a női-társadalomra. - húzott széles mosolyt Draco is, miközben kezével ollót formázott és vízszintes vágó mozdulatokat imitált.
A mutatványt az asztalnál ülők hangos nyerítéssel jutalmazták, majd befejezve az étkezést mindenki a klubb helyiség felé vette az irányt. - Tényleg, Malfoy,- lépett haverja mellé Blaise. - Áruld már el, mostanság kivel hancúrozol?
- MI? - lepődött meg a kérdésen a szőkeség.
Saját tudomása szerint mióta Mió lett az új célpontja nem feküdt le senkivel. Még magának se merte bevallani, hogy miért. Egyszerűen azzal magyarázta, hogy nem kíván senki mást, csak Grangert, hogy az álmok, meg a kimerítő "cserkésszük-be-HErmione-Grangert" című játék mellett nem marad ideje kandúrkodásra.
Ez persze nem volt igaz. Ha akarta volna, Parkinson, vagy másik bármikor tettre kész mardekáros lány úgyis enyhítette volna vágyait egy-egy röpke numerával, csakhogy mostanában azokhoz se volt már igazán vonzalma.
Egyet akart: Megszerezni Hermionét, és ez felemésztette minden gondolatát.
Attól félt, ha megpróbálkozna valamelyik könnyűvérű kis csajjal, aközben is csak a griffendélesen járna az esze, vagy ami még rosszabb, hogy a barnahajú lányt képzelné maga alá. Erre pedig még csak lehetőséget sem akart adni saját magának.
- Ugyan, Draco!- legyintett barátja. - Ne akard beadni nekem, hogy szüzességi-fogadalmat tettél apádnak, mert ezt nem veszem be! De közben Pansy is panaszkodik, hogy legalább 2 hónapja nem döngetted meg rendesen! Akkor csak egy megoldás maradt: új szeretőt találtál! Ki az?
- Miért kell neked mindent tudnod?
- Kíváncsiság.
- Hát akkor kíváncsiságod akár ki is fúrhatja az oldalad, akkor sem mondom el! - mondta Draco, - Nem adom ki a szeretőimet!
- Legalább azt áruld el, melyik házból? - könyörgött tovább Blaise. - Várj, ne is! Majd kitalálom! Mardekáros?
- Nem! Ugyan, haver, a mardekárosok közül mindenkivel voltam már minimum 4-szer! Őket már unom! - kevélykedett Draco, szemében viszont nem csillant szenvedély.
- Akkor Hugrabugos?
- Most sem talált! Mutass valakit abból a házból, aki egyáltalán érdemes arra, hogy ránézzek!
- Igazad van!- motyogta Blaise. - Hollóhát?
- Nem!
- Jesszum, Malfoy, csak nem valamelyik griffendélessel randizgatsz? - kapta fel fejét ijedten barátja. - Az ellenséggel?
- Így nagyobb a győzelem! - közölte Malfoy, - Nah, jó ét! Nekem még le kell jelentkeznem Piton-apánknál a bűntetésemért!- mondta , majd ott is hagyta a festmény előtt bámuló társait.
- Hé, Draco!
- Mi az? - fordult vissza a szőkeség.
- Csak nem rajta kaptak hancúrozás közben?! - nyihogott fel Crack.
- Ugyan, mit képzelsz?! Piton berágott rám, amiért tegnap megijesztettem 1-2 elsőst! - felelte Draco ingerülten, s befodult a folyosó sarkán.
- Hová lyukad ez a világ, hogy a saját barátaimnak kell magyarázkodnom?! - háborodott fel kissé sértődötten, de aztán rögtön megnyugodott,amint megpillantott az oroszlános "szeretőjét" Piton szobája előtt várni...
- Hello, Granger! - köszönt tőle telhető legnagyobb közömbösséggel Draco.
- Hello- vetette oda Hermione dühösen.
Egész nap izgatottan várta, az estét, most viszont inkább mérges volt, mint sóvárgó.
"Barátai" sikeresen belegázoltak jókedvébe, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy miért kell neki bűntető munkára mennie, történetesen Pitonhoz?
A teljesen jogos kérdésre Mió először csak hápogott, majd egy egészen hihető sztorit talált ki, miszerint a denevér azért rágott be rá, mert ma délután a folyosón verekedő mardekárosokat leszidta, akik rögtön rohantak Pitonhoz árulkodni.
Bár Ron elhitte a mesét, Harry és Ginny ferde szemmel néztek rá, mintha sejtenék, hogy a lány megint hazudik.Még néhány faggatózó mondat után végre elengedték barátnőjüket, aki nagyot sóhajtva lépett ki az öreg dámán.
" Miért kell mindenbe beleütniük az orrukat?!"
- Csak nem ingerültek vagyunk? - tudakozódott Draco, párszor végig mérve a szépséget.
- Figyelj, Malfoy, - dörgölte meg szemét Grangerünk fáradtan. - Ma már elegem volt mindenből és mindenkiből! Nem lehetne, hogy nem piszkálsz még te is?!
- De persze, lehetne! - mosolyodott el Draco, mire Hermione egy kicsit meglágyult.
- Köszönöm!
- Nagyon szívesen! - felelte a mardekáros.
Hermi épp megakarta kérdezni, hogy jól hallotta-e utolsó mondatát, amikor a professzor kinyitotta előttük a nehéz faajtót.
- A mi kis párocskánk! - vigyorodott el gúnyosan. - Repüljetek beljebb galambocskáim!
- Professzor úr, - kezdte Malfoy méz édes hangon.
- Mit akar, Malfoy ? - ült le a denevér az asztala mögé.
Piton szobája pont olyan volt, mint Mió képzelte:
Sötét, különös főzetek, és bájitalok szagát árasztó, pocokkal körbe vett helyiség.
Mindenegyes polc tele volt kis üvegcsékkel, fiolákkal, vagy műanyagba bugyolált, kétes eredetű állati maradványokkal.
Egy helyen mintha emberi szívet is látott volna, de ezt az ötletet gyorsan el is vetette magától. Mint az várható volt, Perselus pedáns rendet tarott az asztalán is, és a mögötte elhelyezkedő, hosszú könyvespolcon is, ahol a kötetek katonás rendben sorakoztak.
- Lehetne, hogy megkímél minket a szokásos " csalódtam-magukban" szövegtől, meg a gúnyosnak szánt szánalmas megjegyzéseitől, professzor úr? - kérdezte látszólag kedves mosollyal Draco. - Fárasztó napom volt, és más se hiányzik már, mint hogy a teljesen alaptalan feltételezését hallgassam rólam, meg erről a griffendélesről itt! - bökött nagyujjával a félig reszkető Hermione felé.
- Úgy látom, Mr. Malfoynak nem elég, hogy bűntető munkát kap, - felelte teljes hidegvérrel a tanár. - még szeretné, hogy írjak az édesapjának egy levelet, amelyben beszámolok utóbbi, éjszakai,,,khm... kalandozásáról.Ezt óhajtja, Mr. Malfoy?
- Nem. - válaszolt Draco, kissé lehülve. - Akkor hozzá láthatnánk végre a feladatunkhoz?!
- Természetesen! - mondta Piton, majd átnyújtott egy listát a lánynak. - Ezeket a növényeket és hozzávalókat kell összegyűjteniük legkésőbb jövő keddre!
- De tanár úr! - kiáltotta Hermione. - A vaskalapos-ördögnyelv a világ egyik legritkább növénye! Ha van is a közelben, akkor is csak a Tiltott Rengetegben!
- Pontosan!- forgatta a szemét a denevér. - Tudása mint mindig, most is tökéletes, Miss. Granger. Roppant idegesítő tulajdonság.
- Azt akarja, hogy a Tiltott Rengetegben töltsük a szabadidőnket valami gazt hajkurászva?! - háborodott fel a mardekáros is. - Dehát ez szabályellenes!
- Ugyan-ugyan! - ingatta a fejét a professzor. - Biztos vagyok benne, hogy ha van elég sütnivalójuk éjszaka a Roxfort falain belül sétálgatni, egy könnyű kis túra a Rengetegben meg sem kottyan maguknak!
- Ha Dumbledore fülébe jut, hogy mire kényszerít minket azonnal kirúgja! - fenyegetőzött bátran, tüzesen csillogó szemekkel Hermi.
" Az én kis oroszlánom!"- vigyorgott Draco.
- Próbálja csak meg kifecsegni, Miss. Granger.- vetett fölényes mosolyt a griffendélesre Piton. - utolsó szó jogán viszont én fecsegem ki, hol és milyen körülmények közt találtam magukra tegnap este!Azt hiszem, Potter-Weasley párosunk nem örülne a hírnek!
- Ez zsarolás! - harciaskodott még mindig a lány.
- Valóban az! - vont vállat a tanár. - De meg kell tanulniuk,hogy legközelebb óvatosabban, s körültekintőbben kezéljék,...khm...khm...kis...hogy is nevezzem...ügyüket! Most elmehetnek! Még egy hetük van!
- GYere, Granger! - vette az ajtó felé az irányt Malfoy, tudva, itt már nincs mit tenni!
- És mit csinál, ha valamelyikőnk meghal, a bűntetője során? - dobta ki utolsó aduját még a griffendéles.
- Nem hallnak meg! - mondta magabiztosan a tanár. - Hisz a vak is látja milyen szerelmesek! Úgy vigyáznak majd egymásra, mint a szemük világára!
- Maga felfuvalkodott... -esett volna neki Pitonnak Hermione, de "barátja" az utolsó pillanatban hátulról elkapta.
- Csillapodj, Hermione. - súgta a fülébe. - Viszlát egy hét múlva professzor úr! - köszönt el a tanártól, aki válaszra sem méltatta őket.
- Miért nem hagytad, hogy kinyírjam a rohadékot? - esett neki a fiúnak Hermi az ajtón kívül.
- És az mivel lett volna jobb?! - kérdezett vissza higadtabban Draco. - Ki akarod rúgatni magad?
- NEm! De én nyugodtabb lennék! - vágott vissza Mio.
- CSak nyugi, vadmacskám! - mosolyodott el váratlanul Malfoy. - Ígérem, egyszer belemélyesztheted a körmeid Piton arcába!
Hermione megsemmisítő pillantást küldött a fiú felé, mutatva, ez a mondat nem nyerte el a tetszését.
- Asszem mára elég is az izgalmakból. - fordult az emelet irányába a griffendéles. - Jóéjszakát!
- Jó éjt! - mosolygott töretlenül Draco, és magához rántva a távozni készülő lányt gyöngéd csókot lehelt az ajkára. - CSak nem hitted, hogy itt hagyhatsz egyetlen búcsú-puszi nélkül!
- Eressz! - lépett ki az ölelésből Mió, igaz nem teljesen állt a lábán a csók után.
- Ja, és Granger! - fordult vissza a folyosó végéről Draco, amikor már mindketten majdnem lekanyarodtak a két ellentétes sarkon. - Szerinted igazat mondott Piton? Tényleg a vak is látja, hogy szerelmes vagy belém?
- Fordulj fel!- felelte a lány elpirulva, majd roham léptekkel vágott neki az emeletnek.