- Mió, ma délután nem akarsz kijönni, megnézni az edzésünket? - kérdezte Harry az utolsó óra után. - Legalább levegőznél egy kicsit!
- Ezzel arra célzol, hogy én sosem járok levegőn? - csattant fel a lány idegesen
- Nem, én egyáltalán nem erre gondoltam! - váltott át gyors védekezésbe a sebhelyes fiú.
Utóbbi veszekedésük után gyorsan kibékültek, mert Harry bocsánatot kért barátnőjétől, amiért reggelinél olyan faragatlanul bánt vele.
Hermione nagy kegyesen megbocsájtott,és elismerte, mostanság ő is ingerlékenyebb a kelleténél.
" A vizsgák miatt van ! " - mentegetőzött Granger, s a többiek elhitték meséjét.
Legalább is, mert barátnőjük a mostani vizsga időszakban több időt töltött a könyvtárban, mint tavaly, vagy azelőtt.
Azt persze, csak Hermi tudta, hogy nem a könyvtárban időzött, a fent említett időpontokban!
- Bocsi, Harry, - húzta nehéz mosolyra a száját Hermi, - egy kicsit fáj a fejem!
- Menj el Madam Pomfreyhoz! - felelte szintén bazsalyogva Harry. - Elkísérjelek?!
- Nem szükséges! - tiltakozott Mió meglátva a gyengélkedő nyújtotta lehetőséget - Majd ebéd után elnézek arra!
- Dehát akkor van a kviddics edzés is! - kapta fel a fejét Ron. - Azt hittem megnézel minket!
- Igen, azt ígérted! - bólogatott Potter is.
- Te meg azt ígérted, hogy kibékülsz Ginnyvel! - vette a fiú szemére Hermione.
- De...
- Harry! - forgatta a szemét a lány , - Ha sokáig halogatod még Longbottom lecsap Ginnyre!Remélem, ezt te se akarod!
- Longbottom?
- Azt rebesgetik az elmúlt évi bál után nagy reményeket fűzött kettejük kapcsolatához.- temette a kezét tenyerébe Mió. - Most, hogy Ginny már szingli, szabad a pálya! Állítólag már randira is elhívta!
- Hogy miiii? - csodálkozott el Harry, és zöld szemében harag villant, amit Granger féltékenységnek könyvelt el. - Ha Neville azt hiszi, elveheti tőlem Ginnyt, akkor nagyon téved! Ő egyedül az enyém! MOst azonnal beszélek vele! - pattant fel a fiú és öles léptekkel az asztal másik vége felé, vagyis exbarátnője felé sietett.
- Na, ezt is elintéztem! - vigyorgott Mió. - Tekintete a mardekárosok asztala felé siklott, és pár másodpercen belül találkozott egy szürke, hideg szempárral.
Malfoyyal. A szőkeség egész idáig kitartóan bámulta a lányt, hátha láthatja azt az édesen csillogó szemeket!
A fiú kitartóan nézett vele farkasszemet, végül pedig fölényesen elvigyorodott.
" Mégsem vagyok neki közömbös!"
- Szóval, - kezdte Ron, kivételesen lenyelve a falatot. - ugye eljössz délután az edzésre?
- Majd meglátjuk, Ron, - felelte Hermi, és gyorsan elhagyta a Nagytermet.
Kifelé úton a hátában érzett egy mély, hideg szempárt, amihez tejföl-szőke haj párosult.
- Hello, Granger! - lépett ki az egyik polcsor mögül édesen vigyorogva Draco.
- Mit akarsz, Malfoy ?
- Így kell köszönteni az álom-lovagodat? - kérdezte a szőkeség, míg helyet foglalt a lánnyal szembenlévő székben. Fekete, csillogóra suvickolt cipős lábait lazán feldobta az asztalra, a régi könyv mellé, amit Hermione tanulmányozott.
Legalábbis úgy tűnt.
Igazából gondolatai egész délután a mardekáros körül forogtak.
" Vajon megint szekálni fog? Lehet, hogy újrakezdi a sárvérűs dumáját, és piszkál majd? Vagy nem? Kedves lesz? Vagy tartózkodó? Az is lehet, hogy elhív majd randira! Ha valamit jelentett neki a csókunk elhív! Dehát, Ő Draco Malfoy! NEm! Az elképzelhetetlen, hogy egy griffendélessel akarjon találkozni????? "
- Helyesbítek, a volt álom-lovagomat!
- CCCC! - ciccegett Draco, - hát ilyen könnyen elfelejtettél?
- Elmondanád végre, miért jöttél, hogy utána lehúzhass? Kezdesz nagyon idegesítő lenni!
- Ó! Miss Granger! Csak nem vagyunk izgatottak? Tudom, hogy a legtöbb lány így reagál a jelenlétemre, de álmomban sem reméltem, hogy te is!
- Malfoy, ne akarj kiakasztani! - fenyegetőzött Mió és elővonta a pálcáját.
- Miért? A lábamnál fogva lógatsz fel a plafonra meztelenül? - bazsalygott még mindig a fiú. - Mondtam már, egy szavadba kerül, és láthatsz ruha nélkül.
- Inkább a halál!
- Igazán kár! -fintorgott Draco, és mélyen előre hajolva, arcát pár centire tartva a lányétól azt suttogta - Én pedig szívesen megnéztelek volna!
- Halálod napján! - vágott vissza a lány egyre növekvő dühvel, és éppen felpattant volna az asztaltól, mikor a srác a tarkójánál fogva magához vonta és lágyan megcsókolta.
Hermione izmai elernyedtek,teljes testével átadta magát a csodálatos csók élményének!Forróság kúszott fel a hasából a torkáig meg vissza, szíve millióval kezdett verni." Nem, ezt nem szabad!" - tiltakozott esze, de már késő volt! Érzékei átvették az uralmat teste felett, ami egyre többet és többet kívánt az édes, mindent elsöprő érzésből és csókból.
Ami legjobban meglepte a fiút, ő is ugyanígy érzett!
Nem tervezte ezt a csókot, de látva a lány durcás, haragra húzódó száját elkapta a vágy, hogy csókkal törölje le az ellenkezést az édes ajkakról. Kívánta az ízét, amelyet már a könyvtár titkos részlegében megkóstolhatott.
A reakción viszont elcsodálkozott.
Hogy Hermione miért viszonozza ilyen hévvel a csókját, s miért nem tolja el magától, rejtélynek tűnt, aminek kulcsát már a nyelve hegyén érezte, de inkább nem mondta ki, nehogy aztán elszálljon, mint a rigó.
- Hermi! Mió! Itt vagy? - törte meg a varázst egy mindkettejük számára túlságosan ismerős hang.
Draco elengedte a lány ajkát, puha, óvatos puszit nyomva a kipirosodott szájra. Szürke, vagy inkább kék, vagy nem is tudom igazán milyen színű szemeivel megbánást keresett a mogyoróbarna szempárban, ehelyett azokban csak a vágy félreismerhetetlen tüze csillogott. Pont mint az övében is.
Mutatóujjával felfelé emelte az aranyos arcot, és egy utolsó, de folytatást igérő csókocskával pattant fel az asztaltól.
Az egyik könyves polchoz lépett, és látszat keresésbe kezdett a kötetek között.
Eközben Mió értetlenül hagyta, hogy az események magukkal sodorják.
A fiú teljesen elkábította szenvedélyes csókjaival, most pedig ott áll a könyvek előtt, és úgy tesz, mintha nem is látná őt. Izmos, széles vállát kihúzza, ahogy az egyre közeledő halk, de határozott hívogatást hallja. Nagyot sóhajt és várja az érkezőt.
- Á! Itt vagy, Mió! Már mindenütt kerestelek! - lépett a lányhoz Harry, majd hangja elhalt, ahogy észrevette a harmadik személyt is. - Malfoy!
- Szervusz, Potter! - szól vissza sem fordulva, úgy tűnik nagyon elfoglalt a kezében tartott " Gaz-gazok" című kötettel.
- Ez meg mit keres itt? - intett édesen kócos, szélborzolta fejével Harry a mardekáros felé.
- Nem, t'om! - vont vállat Granger , és örömmel konstatálta, hogy ezúttal, nem hazudott. Tényleg nem tudta, hogy miért jött a szőkeség! Addig a részig nem jutottak...
- Úgy tudom, ez egy nyílvános könyvtár, nem pedig egy Potter-fan klub, - morgott Draco a könyv fölött, egyértelműen a másik kettőnek címezve mondandóját.- ahová csak az általad meghatározott személyiségek járhatnak, Pottika! Mert hiába vagy te annyira nagyra magaddal! - fordult meg gúnyos vigyorral.
- Figyelmeztetlek, Malfoy! - tett egy dühös lépést a sebhelyes villámló tekintettel a mardekáros felé.
- Hé-hé-hé! - tért magához Hermione is. Ha nem vigyáz, akkor ez a két barom, még sikeresen beveri egymás fejét, a könyvtár kellős közepén!- Nyugodjatok meg! Semmi értelme a vitátoknak! Malfoy! - nézett a flegmán a falnak támaszkodó Dracora Mio. - Mi nem piszkálunk téged, és te se minket, úgy hogy mostantól próbálj meg leszállni, rólunk! - a különös hangsúlyra Harry felkapta a fejét, de rájött, a mondat kétértelműségét, csak legjobb barátnője, és legnagyobb ellensége értheti.
Mi folyik itt, amiről én nem tudok? - tűnődött...
- Harry! - fordult most a barátjához Mió. - Te meg ne is foglalkozz vele, bármit is mond ez a hülye!
- Hogy szólítottál, te kis sárvérű- fortyant fel Draco, mire Harry ökölbe szorította kezét.
" Végre minden a régiben!" - sóhajtott magában Hermi, majd barna loboncát hátravetve vágtázott ki a könyvtárból.
- Még találkozunk, Malfoy! - csikorogta Harry fogai közt, és követte barátnőjét.
- Hermi! kijössz akkor az edzésünkre? Már mindenki ott vár téged!
-Rendben! Harry, kibékültél már...- hallotta távolodó páros hangját a mardekáros.
- Remélem ugyanezt, Hermione is tudja! - súgta maga elé, Draco, mikor már biztos volt benne, hogy a sebhelyes nem hallhatja. - Még találkozunk, Granger, még találkozunk!