- Mit akarsz? - esett neki a fiúnak Hermione, amikor megreggelizett. - Nincsen rád most túl sok időm, úgyhogy beszélj!
- Csak nyugi, Grangerj, - mérte végig önmagához képest túl nagy vigyorral Draco Miót. - Úgy látom Szent Pottinak és Weasley patkánynak sikerült kora reggel felhúzni téged, s most ezt rajtam vezeted le! Én a helyedben inkább azt a két jómadarat átkoznám meg! Mondjuk egy Crucioval!
- Fogd be Malfoy! - vágott vissza a lány idegesen, mert a szőkeség az elevenébe talált. Alig két perce veszett össze két legjobb barátjával, nem számítva persze Ginnyt, aki még mindig duzzogott valami miatt! Tényleg, ma még Ginnyvel is beszélnie kell, hogy elsimítsa ezt a kis Harry-féle affért. Ezek rosszabbak, mint a gyerekek! - zsörtölődött magában a griffendéles. - Mikor úgy szeretik egymást, mi értelme van ilyen dolgokon hajba kapni???? Szerelmesek!!!
Erről a szóról viszont, hogy szerelem egy másik személy ugrott a képbe.
Egy szőke hajú, szürke szemű, magas és izmos mardekáros, aki eszményien tud csókolni, s most éppen előtte 10 lépéssel halad a Szükség Szobája felé, hogymegbeszélhessenek valamit, ami írtóra fontos, legalább is a srác szerint.
" Remélem nem azt akarja megvitatni velem, hogy milyen ajándékot vegyen Pansinek születésnapjára! "- sóhajtott nagyot gondolatban Hermi.
Amikor már mindketten megérkeztek feltűnés nélkül a szobába, amit Draco elképzelt.
Egy zöld és ezüst színekben pompázó, sokkal inkább szeretőknek, mint partnereknek, vagyis inkább sorstársaknak illő szobába.
A helyiségben egy zöld takaróval fedett hatalmas, nehéz függönyökkel takart francia ágy uralkodott, mívesen kidolgozott lábakkal cseresznye fából. A kandalló az ággyal szemben ontotta magából a meleget, télen, de mivel, hogy tavasz volt, most csak feketén, üresen kongott. Közvetlen a kandalló előtt állt két bőr fotel egy alacsony kis dohányzó asztallal, üvegből, hogy látható legyen a puha, perzsa szőnyeg és annak misztikus keleti jegyei. Az ajtóval szemben lévő erkélyről dőlt be a fényesség a szobába, de szükség esetén, ha valaki esetleg sötétséget akart teremteni, akkor behúzta a függönyt, ami ezüst színben csillogott.
A dohányzó asztalon kicsi, formás szintén ezüst hamutálca virított, Malfoy éppen abban a pillanatban vette használatba, amikor Hermi belépett.
- Azonnal dobd el! - szólt rá parancsoló hangnemben a fiúra. - Nem tudtad, hogy a dohányzás...
- Kímélj meg a " dohányzás rákot okoz" című példa beszédtől! - dőlt hátra kényelmesen az egyik fotelba Draco. - Naponta egy doboz, még igazán nem a világ vége, és egyébként is! Valamiben nekem is meg kell majd dögleni! Úgyhogy rikácsolás helyett csukd be a szád, és helyezd le a formás popódat oda! - bökött füstölgő cigarettával a kezében a másik fotel mellé.
- Igen furcsa módja ez annak, hogy megkérj, üljek le! - bazsalygott Hermione, de azért megtette, amit kértek tőle.
- Szép szoba. - törte meg türelmetlenül a beálló csendet a griffendéles. Amint leült a kényelmes bőr fotelba, Malfoy, akár egy ragadozó áldozatát kezdte méregetni elismerő mosollyal száján.
" Azutóbbi időben többet vigyorgott ez a tökkelütött, mint eddigi 6 évében! " - állapította meg Mió.
- Köszönöm, - felelte egyszerűen Draco.
- Ide szoktad hozni Parkinsont? - csúszott ki a kérdés Hermi száján, mielőtt még visszafolythatta volna.
Erre a szőkeség - ha ez egyáltalán lehetséges, tekintetbe véve, hogy mégis csak Draco Malfoyról van szó, - még nagyobb , igaz, csúfondáros mosolyt küldött a lány felé.
Lassan, önelégülten kifújta a füstöt, s csak azután válaszolt.
- Csak nem féltékenységet hallok a hangodban?
- Nem! - mondta Hermi kicsit rémült tekintettel az ágy felé kandikálva.
- Ha akarod egyszer téged is elhozhatlak ide! - fűzte tovább a gondolatot Draco, és elképzelte, ahogy Hermione teljesen meztelen teste elnyúlik a méregzöld takarón, s most annyira haragvó barna szeme vággyal és várakozással telve csillog rá. Félhosszú, göndör haja elterül a fehér párnán, és....
A vágy elemi erővel hasított Malfoyba, aki ettől egy picit fészkelődni kezdett, s azon járt az agya, vajon mit gondolna a lány, ha megtudná, hogy most miatta olyan szűk fekete nadrágja.
" A francba" - káromkodott összeszorított fogai között. - " Draco! Koncentrálj, előbb a munka, csak utána a szórakozás!"
- Malfoy! Bökd már ki, mi a csudát akarsz!
" Ó! Ez most szándékosan provokál?! Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha közölném vele, mit akarok! "
- Szóval, - nyögte, mert akárhányszor Hermire pillantott az elképzelt kép még erősebben hasított belé, erkölcstelen mégis élvezetes részletekkel gazdagítva látókörét. - azért hívtalak el, mert beszélnünk kell a tegnap éjszaka történtekről!
- Igen , erre én is gondoltam! - bólogatott nagy egyetértésben Hermione.
- Malfoy!
- Granger!
Kezdtek egyszerre mondókájukba.
- Mondjad csak, - adta át a lehetőséget Mió.
- Lányoké az elsőbbség! - védekezett Draco is. - Kezdd te!
- Jól van! - fújt ki nagy levegőt az, - Figyelj, Draco, az a csók tegnap este....
- Állj! - szólt közbe rögtön a mardekáros, - Te a csókról akarsz beszélni?
- Miért, te nem ?
- Nem - vigyorodott el kajánul a szőkeség, mire Granger imádnivalóan elpirult. - De ha már elkezdted fejezd be!
- Nem! Mondd te, mit akartál!
- Először végig hallgatlak!
- Rendben! - fészkelődött el a lány egyre pirosabb árnyalatot felvéve.
" Lehet, hogy akkor is ilyen piros, amikor.... Draco! Megint nem a lényegre figyelsz!" - szidta magát a fiú.
- Tehát,,,- kezdte legalább harmadszorra a griffendéles. - Én csak .... Szóval, remélem tudod, hogy az a szituáció nem ismételődhet meg!
- Persze! - hazudta vállat vonva Draco. " Hát persze, hogy megismételjük aranyom, még pedig a...."
- És te miről akarsz beszélni? - zökkentette ki ábrándozásaiból Hermione gyanakvó hangja.
- Nem vettél észre semmi furcsát tegnap éjszaka? - kérdezte Draco sejtelmesen.
- Pl, hogy Piton nem szedte le a fejünket? - próbálkozott Hermi.
- Nem.
- Akkor, hogy eltetted a tekercset, amin a nadragulya volt?
- Nem- forgatta a szemét kicsit türelmetlenül Malfoy.
- Talán, hogy nem zártuk vissza a könyvtár ajtaját?
- Megint téves, én bezártam! - csóválata a fejét Draco.
- Esetleg, hogy nem találkoztunk az őrjárattal visszafelé????
- Ezt nem hiszem el! - pattant fel a mardekáros beletúrva szőke tincseibe. - És még te vagy a zseni! Én nem ezekről beszélek! Tegnap éjjel elbírtam aludni! Eltűnt az álmom! - kiáltotta Draco, erős, szinte üvöltő hangja átszelte a szoba csendjét.
- Mi???? - csodálkozott a lány
- Jól hallottad, - lépett az erkélyre a fiú, - az álmom, eltűnt....
- Dehát, én... mi... nem csináltunk semmit! - tiltakozott Mio. - Hogy tűnhetett el?
- Valószínűleg az elkövetőnk rájött, hogy kutatunk utána, és valamilyen módon feloldott minket! Ugye, te sem álmodtál már velem? - kérdezte Hermi arcát fürkészve Draco.
- Ne..nem... nem emlékszem- vallotta őszintén Hermione. - Igazából túlságosan felkavart az, hogy Perselus megtalált minket! Az idegesség elterelte a figyelmem, így alig tudtam aludni pár órát.
- Értem, - válaszolt Malfoy.
Kényes csend telepedett közéjük.
Az ablakon át behallatszott egy rigó füttyögése, és a tavaszi napfény még kicsit erőtlenül sütött le a parkban mászkáló többi Roxfortosra.
A szoba félhomályában a feszültség egyre nőtt, a gondolatok egymást kergették a két fejben.
Mindaketten a hallottakat emésztgették, de egyikük sem merte feltenni azt a kérdést, ami a legégetőbb volt. Mi lesz ezután?
- Mennem kell! - állt fel Mió gyorsan, - Még a végén elkések átváltoztatástanról! Délután találkozunk! - nézett vissza az ajtóból.
- Hm?? - érdeklődött a mardekáros, aki láthatóan nem fogta, miről is van szó.
- A büntetőmunkán.
- Ja, persze, - kapta fel a fejét Draco. - Délután!
- Szia! - köszönt el halkan a lány, maga után csendesen becsukva az ajtót.
Remek! - morogta Malfoy az ajtónak, enyhe vigyorral, - Hiába van vége az álmunknak, előlem nem menekülsz, Granger...