- Lám-lám....- lépett ki az árnyékból a denevér. - A mi kis kedvenc griffendélesünk, és ... Mr..Mr Malfoy?! Mit keresnek maguk itt?
Hermi ijedten pattant fel a fiú alól, míg a mardekáros egy nyugodt mozdulattal felkelt, non-verbális varázslattal a köpenyébe rejtette a Térképet és a tekercset, majd halált megvető bátorsággal nézett szembe háza vezetőjével, Perselus Pitonnal.
- Na halljam, hol mászkálnak ilyen későn?- tette fel megint a kérdést a tanár tekintetét hol az egyik hol a másik fiatalra kapva.
- Tu,,,tu.. tu..- nyögte Mio vöröslő arccal, de rögtön beléforrt a szó, amint rájött, hogy a mostani szavai kísértetiesen hasonlítanak az elsőben elhangzottakra. - Szóval mi csak...
- Tudomásom szerint, mindketten prefektusok vagyunk, és ez felhatalmaz minket arra, hogy ha kedvünk szottyan éjszaka is elhagyjuk a várótermet! - vetette oda Draco szinte félvállról.
" Ez megint az utálatos Malfoy" - állapította meg Hermi. - " Ez a srác igazi skizofrén alkat. Egyszer a szenvedélyes, de nem lenéző Draco, másszor meg az utálatos Malfoy!"
- Való igaz, Mr Malfoy. - bólintott a denevér. - Kíváncsi lennék, tegnap este is maguk voltak-e azok, akik a könyvtár tiltott részlegében kutattak?
- Határozottan állíthatom, hogy nem! - felelte a fiú. - Tegnap este ugyanis mindketten az én szobámban tartózkodtunk.
- Mi? - nyögött fel értetlenül a tanár.
Mió arckifejezése ugyanezt a kérdést tükrözte, amellett, hogy " ezért-kinyírlak" pillantással jutalmazta Draco bejelentését.
" Hát ez tök hülye" - szidta magában a griffendéles a társát.
- Úgy ahogy mondom! - ismételte meg a mardekáros kezébe fogva társa kezét, gyengéd puha csókot lehelve rá, és "szerelmes" szemekkel meredve a lányra.
- " Vajon, ha Draco muglinak születik mennyi idő kell neki, hogy ünnepelt színésszé váljon?" - tűnődött Hermi viszonozva a lángoló pillantást.
- Ühhüm- hümmögte a bájitaltan tanár. - Szóval maguk ketten...
- Igen, mi ketten ... - mosolyodott el a lány is és hirtelen ötlettől vezérelve átölelte " barátját"
- Azért nem kell túljátszani, a szereped! - súgta neki Draco, amikor érezte, hogy a vágy megint elhatalmasodik rajta, de ezúttal sokkal nyomósabb okok miatt kellett tűrtőztetnie magát, mint hogy a csajszi nem aranyvérű.
- Most viszont galambocskáim...- mondta Perselus. - Mindketten vissza másznak az ágyba...
- de látva, hogy a szőkeség a pince felé tereli a lányt még hozzá tette: a saját ágyukba, holnap pedig jelentkeznek nálam a bűntetésükért órák után.
- De tanárúr! - nyögte Mió. - Mi nem szegtünk meg egy szabályt sem!
- Sajnálatos módon ma este nem! - mérte végig lenézően a griffendélest a professzor, - ám a mi hős lovagunk éppen most vallotta meg, hogy tegnap este igen! Ezt pedig nem hagyhatom szó nélkül. - ezzel hátat fordított a diákoknak és a sötétség felé vette az irányt.
- Tanár úr! - szólt utána Hermione, ellépve Draco mellől.
- Mi az? - nézett vissza a válla felett Piton.
- Ugye nem árul el minket senkinek?
- Nyugodjon meg Miss. Granger! - bazsalygott Perselus. - Nem dicsekednék vele, hogy egy házamból való összeáll egy maga fajtával! Most pedig, jó éjszakát!
Miután Piton távozott pár perc mély, nyugtalan csend telepedett a "párra" majd egyikük az egyik , másikuk a másik irányba fordulva nyugovóra tértek.
Másnap reggel Hermi nehezen ébredt.
Kóválygott a feje az éjszaka történtektől és még kialvatlan is volt.
Annyira fáradt volt, hogy még azt sem vette észre, amire társa, a szőke mardekáros abban a pillanatban felfigyelt, ahogy kinyitotta szürke szemét.
Hermi rossz hangulatát a fiúk is észrevették, amint belépett a Nagyterembe, megemlíteni azonban, csak Harry merte.
- Hermione, nem nézel ki valami jól. - közölte a tévedésből mellé huppanó lánnyal. - Jól vagy?
- Neked is jó reggelt Harry! - felelte az mogorván. - A fenébe! Mindjárt széthasad a fejem! Miért kell ilyen hangosan reggelizni! - nézett körbe a teremben, ahol alig tartózkodott 30 tanuló.
- Mio, ugye nem ittál az éjszaka? - kérdezte tovább Harry aggódón.
- Még hogy én? Inni? Te teljesen megbuggyantál?
- Tényleg elég ramatyul festesz! - közölte Ron két falat közt.
- Remek! - emelte fel tekintetét a lány. - Jól eső érzés, hogy ilyen bájosan közlitek velem a nyílvánvaló tényt, miszerint csúnya vagyok!
- Mi nem ezt mondtuk! - tette hozzá gyorsan békülékenyen Potter.
- Nem is vagy csúny...- fröcskölt az asztal túloldaláról Ron.
- Tényleg, Harry, hol van Ginny?- kérdezte Mió terelve a témát.
A két fiú egyetértő csöndbe burkolózott, és az asztal másik vége felé pillantottak, ahol a vöröshajú Weasley lány tűntetőleg beszélgetett barátnőivel, rá sem nézve a fiújára és bátjára.
- Mi történt?
- Háááttt.- nyögte Harry. - Tudod volt egy kis összeveszésünk!
- Miért?
- Mert Ginny nyavalygott! - vágta ingerülten a sebhelyes tekintetét a reggelijére fordítva.
- Az lehetetlen, Ginny sosem nyavalyog! - tiltakozott Hermi. - Miért nem mész oda hozzá, és kérsz tőle bocsánatot?
- Még hogy én? - háborodott fel Harry. - Hisz Ő üvöltözött velem! Majd ha ki akar békülni, akkor idejön!
- De Harry...
- Nincs de Harry! A vitát részemről lezártam! - mondta az és sértődötten elviharzott.
- Vajon mi ütött belé mostanság? - gondolkodott hangosan Granger.
- Jobb kérdésem van! - törölte meg a száját Ron. - Beléd mi ütött mostanság?!
De Hermione már nem hallotta a kérdését, mert felpattant és ő is az ajtó felé rohant.
- Pompás! - csikorogta a Weasley-fiú és evésbe folytotta magánya bánatát.
Draco a reggeli után, - ami alatt egyébként folyamatosan az örök háromas veszekedését figyelte, pontosabban Hermionét figyelte, - az ajtóban állva, intett fejével a lánynak, hogy kövesse őt, majd kilépett a Nagyteremből.
Most az egyik tűzoszlopnak támaszkodva várta Hermi megjelenését.
Az éjszaka valami megváltozott és erről muszáj volt beszélniük.....