- Nadragulya, nadragulya, nadragulya...- ismételgette Hermione miközben világító pálcáját egy sor vastag kötetnek szegezte.
- Még mindig nem értem, miért csinálod ezt, amikor ismered azt a kereső bűbájt is! - fintorgott a lány után kullogó Draco. " Fel nem tudom fogni miért kell a keresés eme primitív módjával vesződni, ha egyszer Mió rendelkezik egy olyan fejlett kutató bűbájjal, mint az , amit tegnap este is használt." - Lennél szíves mégegyszer elmagyarázni nekem? - tette fel a kérdést az éjszaka folyamán legalább századszor a mardekáros.
- Rendben! -forgatta a szemét megvetően Hermi meg sem állva a 10 méteres polc tanulmányozásában. - Ezekben a könyvekben itt, legalább minden második oldalon szerepel az a szó, hogy nadragulya! Hiába használnám a varázst, akkor is minimum 100 könyvet kéne végig néznünk mire megtalálnánk azt, amelyik csak erről szól! Hidd el, nekem sincs ínyemre, hogy veled kell dekkolnom itt az éjszaka kellős közepén! - tette még hozzá, majd újra a könyvsorra fordította figyelmét.
Draco nem értette meg jobban az indokot, de neki annyi elég volt, hogy Granger nem elhanyagolható hátsóját figyelheti, míg az dolgozik a kettőjük ügyén.
" Ez így szinte kikapcsolódás! " - vigyorodott el kajánul a szőkeség, mialatt mégegyszer végig mérte az előtte haladó lányt.
" Szó ami szó, a fenekén kívül vannak még igen formás testrészei, - folytatta gondolat menetét a mardekáros. - " Lássuk például a lábát, amit most ügyesen elrejtett ebben a farmerban, de tegnap bőségesen kaptam alkalmat a megfigyelésre, aminek végeredménye ként Mio lába bekerült a megtisztelő elsőhelyre a listámon, lekörözve Pansyét és Lunáét is! Ez pedig igazi teljesítmény!
- Hallod te, amit mondok? - kérdezte Hermione hirtelen a fiú felé fordulva, aki a gyors mozdulat hatására kicsit megkésve, de felkapta a fejét társa nadrágjáról, vagyis inkább arról a helyről, ahol azelőtt a feneke tartózkodott!
- Persze, hogy hallom! - vágta rá a sötétben egy kicsit elpirulva, ami önmagában is kész csoda, tekintve, hogy Draco alapjáraton fehérebb, mint Véres Báró. " Még jó, hogy a lámpa fénye nem ér el!" - hálálkodott magának,- " Mit szólna Granger, ha így látna!"
- Jah, hogyne, ha egy percre abbahagynád a hátsóm tanulmányozását, akár még segíthetnél is nekem! - fintorgott Mio. - Hová süllyed ez a világ, hogy egy " Malfoy" az én seggemre kiváncsi.
- Kiváncsi is vagyok, csakhogy te éppen rossz szögben állsz! - tette hozzá ördögi mosollyal a mardekáros, mire a lány is enyhét piros színt vett fel.
- Khm, khm,... - köszörülte meg a torkát Hermi, hogy megtudjon szólalni, - tehát éppen arra akartalak kérni, hogy vedd le nekem azt a könyvet, ott fent! - mutatott egy vastag, piros-bársony kötésű könyvre. - Nem érem el! - panaszkodott, mialatt még egyszer utoljára megpróbálta megszerezni, az áhított kötetet.
- Hmmm- morogta Draco, látva, hogy a lány pólója felcsúszik a művelet közben kivillantva ezzel bársonyos bőrét. " Vajon milyen lehet a bőre?!" - tűnődött Malfoy. " Az tuti, hogy puha és..."
- Hahhó! - integetett Hermione a kezével a srác elgondolkodott képe előtt! - Föld hívja, Dracót! Föld hívja Dracót! Dracó jelentkezz!
- Mi a fenét csinálsz? - kapta el a csuklóját a szőkeség. " Még puhább mint hittem"
- Megkaphatnám még ma azt a nyomorék könyvet? - érdeklődött a griffendéles nem kis indulattal a hangjában.
- Persze, de te is tudod, mi a varázsszó?
- Kééérrrreeeemmmm? - meresztett őzike szemeket a lány Dracora a félhomályban!
- Rendben! - lépett egy kicsit közelebb a fiú, szélesen vigyorogva.
" Önelégült majom ez a Malfoy! " - gondolta Mio - " De miért ilyen oltári aranyos???????
- Parancsolj! - emelte le a kívánt könyvet a polcról könnyedén.
- Köszönöm! - kapta ki a kezéből Hermi, de nem elég óvatosan, mert ahogy megfogta a könyvet, kezük összeért, és a találkozási pontból kiindulva forróság támadta meg mindkettejük testét.
A fiú szikár, izmos teste megfeszült, nem tudott úrrá lenni a vágyon, és nem törődve a kötettel átölelte társát.
- Draco - lehelte Hermione, sokkal inkább vágyódón, mint felháborodottan.
- Cssss.- suttogta az, majd lehajtotta fejét és támadásba lendült a lány puha, cseresznye színű ajkai ellen.
A csók magával ragadta a griffendélest is! Hiába próbált ellenállni a kísértésnek, nem tudott!
A melegség, a vágy végig futott rajta, és már csak egyet akart: viszonozni a csókot.
Állj! - állította le magát az utolsó pillanatban. - Hisz ez itt Draco Malfoy! Az a Draco Malfoy!
Miért nem csókol már vissza? - értetlenkedett a mardekáros, miközben kitartóan ostromolta a lányt szájával.
Két erős karjával átölelte a lágy, simulékony női testet, s majdnem felnyögött gyönyörűségében, mikor az nem tolta el magától.
- Nem szabad! - nyögte Mio elfordítva fejét Dracotól. - Ezt nem szabad! - lépett el Malfoy mellől , majd leguggolt, hogy felvegye a kötetet.
" Nem baj!" - vont vállat magában Draco. - " Ez már jó kezdet. Nem lökött el, bár nem is csókolt vissza! Több, mint valószínű, hogy előttem senki sem csókolta őt, úgy igazán! Az a hülye Weasley! Nem tudja, mi kell egy nőnek, mint Hermione! Nah, nem baj, én majd megmutatom neki! " - ezzel nyugtázva a történteket a lány után lépett, aki az egyik asztalon a lámpa gyér fényénél lapozgatta a régi, megsárgult oldalakat.
- Megvan! - mutatott egy képre, amelyen egy a tavi-rózsához hasonló növényt ábrázoltak, mellette pedig legalább 6 oldalon át magyaráztak róla. - Tökéletes- húzta elő a pálcáját, és egy darab pergament varázsolt elő, a szőkeség ámulatára.
- Figyelj, s tanulj, Draco fiam! - nevetett a srác elképedt arcát látva. - Simulatus! - intett az üres pergamenre, mire megjelent ugyanaz a szöveg, mint a könyvben.
- Azta! - csodálkozott játszva amaz, - Azt hiszed, egy másoló átoktól elájulok?
- Nem, te egy női testtől ájulsz el! - vágott vissza gondolkodás nélkül Mió
- Való igaz! - bólogatott Draco önelégülten. - Te viszont a csókomtól ájulsz el!
- Nem is!
- De igen!
- De nem!
- De-de!
- Fhúúú! - vett nagy levegőt Hermi. - Figyelj, Malfoy, késő van, inkább tegyük el magunkat holnapra!
- Rendben, ha akarod elteszek egy csókot neked holnapra! - feszítette tovább a húrt a mardekáros!
- Jobban örülnék, ha a könyvet tennéd vissza a helyére! - mondta Mió, majd felkapva a köpenyt, a térképet és a lámpát futva távozott a könyvtárból!
- Nah, várj csak egyszer érjelek utol! - szólt utána Draco, és a kötetet vissza téve követte a griffendéles szépséget gondosan bezárva maguk mögött az ajtót.
- Mi az, csak nem lemaradt a nagy kviddicsező? - hallattszott a hang a folyosóról!
- Akkor is elkaplak! - eredt Malfoy a semmi után, kicsit hülyén érezve magát, hogy a sötétet kergeti.
A Nagyterem előtt érte utol a lányt, s lerántva róla a köpenyt tette megint láthatóvá.
Mindketten hangosan felnevettek, amikor a lendületet elvesztve a földön landoltak egymás hegyén-hátán.
- hé! Szállj le rólam! - tiltakozott Mió
- Inkább te szállj le rólam! - fuldoklott a röhögéstől a szőkeség. Szinte nem is emlékezett már mikor nevetett utoljára ilyen felhőtlenül.
- Én meg azt mondanám, jobb, ha mindketten felállnak!- csattant egy nagyon is ismerős hang a folyosó falain...