Draco elgondolkodva simogatta baglyát.
„Nehogy azt hidd, hogy ezen túl te parancsolsz!” – visszhangoztak fejében a válasz szavai.
- Ma délelőtt sikerült jól felhúzni Pitonnal Grangert, még akkor is, ha az akció, kivételesen nem zseniális csábító-technikámnak, vagy Malfoy-szerű (szőke haj, szürke szem) kinézetnek volt köszönhető, sokkal inkább a szerencsének. És ez így sokkal izgalmasabb, - ismerte el Draco. – Majd meglátjuk mi lesz a dologból! De egyelőre koncentrálnom kell az álom megoldására. Aztán jöhet az álom-éjszaka!
Az asztala felé fordult, ahol egy régi, összetekert pergamen árválkodott csak.
Dracot apja kemény, mondhatni katonai szigorúságú neveltetésben részesítette. Egy Malfoy mindig pontos, népszerű és a külseje kifogástalan. Rendezett körülmények között él, ami a magabiztosság érzetét kelti benne. Barátait, ellenségeit és hódolóit mind egyformán ismeri, hogy sose érje meglepetés. Mindig tudja, hogy kit avathat a bizalmába, és kit nem! – csengtek fülébe Lucius Malfoy feddő utasításai.
Ezért hát a pedáns rend a fiú asztalán, táskájában, könyvei, pennái között.
Draco lassan odasétált a pergamenhez, és még egyszer elolvasta annak sorait:
„Szerelem idéző álom bájitala”
Milyen furcsa…
Este, amikor már minden lány lágyan szuszogott a takarója alatt a Griffendél tornyában, az egyik szoba középső ágyáról egy barna, göndör hajú fiatal kelt fel, hogy titkos találkára igyekezzen.
Gyorsan ledobta hálóingét, és magára varázsolta ruháit.
Minek is vesződjön az öltözködéssel, amikor ez sokkal gyorsabb és halkabb módja a ruha cserének?
A szépség, aki ezúttal farmert viselt, a gyűlölt szoknya helyett, halk „ lumos”- t rebegett és a felgyulladó pálca fényénél letérdelt, hogy előhúzzon egy tekercset az ágya alól.
Erről a tekercsről nem sokan tudták, hogy nem egyszerűen egy darab pergamen, hanem térkép is.
A Tekergők Térképe.
- Hu! –fújta ki a levegőt megkönnyebbülésében. – Indulás, - motyogta még maga elé, aztán csendben átsuhanva a szobán kinyitotta, majd becsukta a nyikorgó ajtót.
Azt már nem láthatta, hogy barátnője feje felemelkedik a párnáról, és értetlenül azt mormogja:
- Mio, vajon mi a fenéért kelsz fel az éjszaka kellős közepén és osonsz ki a toronyból már második este?
- Kivételesen nem késtél el! – köszöntötte kedvesen Hermi Draco. Zavarát, vagyis csalódottságát, hogy álmai asszonya ma este nem szoknyában jelent meg a találkán, modortalansággal próbálta burkolni, de ez nem igazán jött össze neki.
- Neked is jóestét, Malfoy, - mosolygott a fiúra Mio fel sem véve a sértést. Minek idegesítse magát a mardekáros viselkedése miatt? – Mondd csak, mit találtál?- kíváncsiskodott.
- Majd a könyvtárban megmutatom! – felelte az és mindkettejüket befedve libasorban elindultak a könyvtár zárolt részlege felé.
- Malfoy! – torpant meg idegesen a lány a másodikon. – Ha még egyszer a sarkamra lépsz, én ígérem neked, hogy fellógatlak valamelyik falra, méghozzá meztelenül!
- Oh, - nevetett fel Draco tőle szokatlanul nyugodt és megjátszás-mentes hangnemben.- Tudod, Granger, ha az a vágyad, hogy ruha nélkül láss, nem kell ilyen ürügyet keresned! – majd közelebb hajolt és társa fülébe suttogta. – Elég, ha annyit mondasz: kérlek!
Hermi gyomra érthetetlen okokból kavarogni kezdett, ahogy érezte, hogy ellensége teste alig 1-2 cm-re van az övétől.
„Az az izmos, erős test, hosszú még erősebb karokkal! „– sóhajtott magában Mio, majd büszkesége utolsó morzsáiba kapaszkodva felelt: - Álmaidban, Draco!
- Draco? – csodálkozott amaz. – Már Draco, hol maradt a Malfoy? Tudod, - súgta most a lány másik fülébe, miközben kézfejét végig húzta annak meztelen karján. – nekem sincs ellenemre, hogy közelebbről megismerkedjünk, Hermione… - az utolsó szót szinte csak lehelte.
Bárcsak hagyhatnám, hogy folytassa! – fohászkodott Hermi, - Bárcsak…- a fiú szavai szinte simogatták a testét, és amikor meghallotta a szájából a nevét szíve még hevesebb ütembe kezdett. Gyorsabban és mélyebbeket lélegzett, mellkasa egyenetlenül süllyedt és emelkedett. Karja beleborzongott az érintésbe és áruló női teste még többet követelt. Eszébe jutott a csókjuk, amikor ez az érzéki száj az övét súrolta és újabbat akart. – Állj! Stop! – figyelmeztette magát józanabbik énje. – Ez itt Draco Malfoy! A legnagyobb ellenséged! Akivel már 2 hónapja álmodsz! De akkor is az ellenséged! – vitatkozott magával. – Nem szabadna ilyeneket mondania neked, és nem szabadna így reagálnod mindenegyes szavára!
- Engedj el, Malfoy! – lépett ki a lány a köpeny, fojtogató, szinte már elviselhetetlen takarásából. - Mit képzelsz magadról?
- Én? Hisz te kezdtél fantáziálásba!
- EM fantáziáltam! – tette csípőre a kezét Mio, ezzel felvette támadó állását. – Vedd le azt a köpenyt! Úgy is tudom, hol vagy! Itt van nálam a térkép!
- Parancsára! – válaszolt Malfoy, és egy határozott mozdulattal láthatóvá vált önelégült mosolya, amellyel azt nyugtázta, hogy sikerült megint felidegesítenie Grangert. „Arról nem is beszélve, milyen szexi, amikor ilyen harciasan néz” –tette hozzá magában. – „Vajon az ágyban is ilyen kis vadmacska?”
- Nagyon unlak már Malfoy! – folytatta Mio – Valahogy baromira nincs kedvem megint elcaplatni a könyvtárig! Mit találtál?
- Ne legyél kíváncsi!
- Malfoy! Több, mint 2 hónapja nem aludtam rendesen miattad és a tegnap esti kis kiruccanás se tett jót! Úgyhogy vagy itt és most elmondod mi a franc folyik, vagy visszamegyek a hálókörletembe! Az álom meg majd elmúlik egyszer!
- Nem fog – közölte a szőkeség olyan közömbösen, mintha csak az időjárásról beszélnének. – De lehetőleg ne a folyosó közepén álljunk már le erről vitatkozni! Menjünk be abba a terembe! – mutatott a két méterrel arrébb lévő ajtóra.
- Rendben! – adta meg magát Hermione, miközben rájött, hogy megint hagyja a fiút irányítani, s ez igazán nem volt ínyére. Draco mögött csendesen belépett a terembe és elfoglalt egy széket szemben vele.
A mardekáros nyújtózott egyet, mint aki éppen az ágyból kelt ki, hogy ezzel a lánnyal randizzon, vagy inkább mást csináljon.
- Ma, amikor elrohantál bájitaltanról, - ahol mellesleg majdnem le is buktattál, - megkérdeztem Pitont, létezik-e olyan, hogy szerelmi bájital.
- - Mi? – méltatlankodott Mio – Megőrültél, az a denevér most azt hiszi, hogy…
- - Nyugi, Granger, - emelte fel a kezét intőleg Draco és a zsebébe nyúlva elővette a régi pergament, ami még délután az asztalán nyugodott. – Olvasd el – reptette a levegőben a tekercset.
- „Szerelem idéző álom bájitala” – olvasta hangosan Hermi, miután gonosz pillantást vetett társára a lekezelő hang miatt. – Miiiiiiiiiiiiiiiiii?
- Tegnap Perselus a folyosón akadt rá. – mesélte a szőkeség laza tartást felvéve a székén. – Ezt a főzetet 2 hétig tart elkészíteni, és a könyv, amiből kitépték, a zárolt részlegben található…
- De hát akkor mi miért nem találtuk meg? – értetlenkedett a lány.
- Azért, drága okoska, - felelte Draco nyugodtan, - mert amikor kutakodtunk, megjegyzem, Te kutakodtál, átkokat vagy varázsigét kerestél, nem pedig bájitalt.
- Akkor sem értem! – pattant fel a lány és ideges köröket kezdett róni a padok körül. – Ki és miért akar pont minket szerelembe vinni? Mikor mindenki tudja, hogy utáljuk egymást! Ennek így semmi értelme!
- Naiv vagy! Senki nem akart minket szerelmespárként látni, egyszerűen a bájital készítője olyan barom volt, hogy elcseszte az összetevőket!
- Még mindig nem világos! – ráncolta a homlokát amaz.
„Tetszik ez a gondolkodó stílus, Hermione, - nevetett magában Draco, - olyan kis.. Kis.. kis.. Édes! Jesszum, Draco, ez nem te vagy! Ébredj fel!”
- Nem csodálom, hisz lány vagy! Azon kívül még Griffendéles is! – forgatta a szemét megvetően Malfoy. – Valaki vagy rád, vagy rám,- az utóbbi inkább elképzelhető,- szerelmi bűbájt akart bocsátani, csakhogy a bájital nem lett tökéletes, és most itt vagyunk!
- Ahha! – csillant meg a felismerés Mio szemeiben. - De van itt egy bökkenő!
- Még pedig?
- Még pedig, hogy Piton még mindig abban a hitben van, hogy te szerelmes vagy!
- Hagyd már Pitont! – ugrott fel Draco is. – Pontosan ismer! Egyébként is , azt mondtam neki, hogy meg akarok szerezni magamnak valakit, ezért kell a bájital.
- És ő odaadta neked? – háborodott fel a lány! – Hisz ez arcátlanság! Hol van az erkölcs, a …
- Ugyan ne papolj itt nekem az erkölcsről! – kiáltott Draco idegesen. – a te Pottered is pont olyan erkölcstelen, perverz, mint én vagy bármelyik másik fiú! Egyszerűen csak jól titkolja, és te beveszed neki!
- Nincs igazad! – védte barátját Hermi. – Se Harry, se Ron nem olyanok!
- Ó valóban?
- Valóban! – vágott vissza a lány. – De nem fogok veled az éjszaka közepén le állni vitatkozni! Ha meg van a bájital, akkor meg van az ellenszer is! Csináljuk meg, és felejtsük végre el ezt az egészet! – szólt meggyötörten Hermione.
- Ha ilyen egyszerű volna, már rég nem volnánk itt! – felelte Malfoy kicsit lenyugodva, bár szemei még szikrát hánytak. – Csakhogy ez egy varázskezű-bájital. Vagyis…
- Vagyis csak az oldhatja fel, aki elkészítette, -fejezte be Mio. – Ó a francba is! Ki kell derítenünk ki lehetett.
- Ezért indultunk a zárolt részlegbe! – magyarázta Draco, - a bájital egyik összetevője a nadragulya, egy nagyon ritka növény, ami nem terem minden polcon! Meg kell tudnunk, hogy az illető honnan szedte az övét!
- Induljunk!- pattant fel Hermi oly hévvel, hogy a haja a szemébe libbent.
- Hirtelen de nagy a sietség! – vigyorodott el a szőkeség.
- Minél hamarabb meg akarom találni azt, aki ezt tette velünk! – ezzel az ajtóhoz lépett.
- Megtaláljuk! – nyugtatta meg Draco .
- És ha megvan, - kezdte Hermi, válla felett villogó tekintetét mardekáros társára szegezve,- megölöm. – és kilépett a folyosóra.
- Uh, nem lennék szegény félnótás helyében lenni! – vágta zsebre a kezét Malfoy és elégedetten nyugtázta: „ Aki ilyen heves és bosszúálló, az nem lehet piskóta az ágyban sem! Már pedig én legalább annyira akarom az ágyamban látni Hermionét, mint ő halottan a tettesünket!”