- Potter-Weasley együtt, Pansy-Longbottom, ki maradt még ki?- kérdezte másnap 3. órában bájitaltanon Piton.
Persze, hogy Hermi és Draco, akik nem lelkesedtek jelentkezni, hogy nem kaptak párt. Sőt egyáltalán nem lelkesedtek az egész kib*ott napért. Főleg nem alig 6 óra alvás után.
- Ó igen, - sóhajtott fel a denevér. – A két álomszuszék. Kiváncsivá tesznek! Miért olyan egyszerre ez az elgyötört álmatlan ábrázat?- kérdezte ingerülten.
- Tu,..tu..tudja tanárúr…- nyögte Hermi megilletődötten, hogy az érzéketlen, mindenkin keresztülnéző Perselus észrevette őket.
- Én nem tudom, mi a gondja Grangernek- vágott közbe flegmán Draco egyetlen pillantásával elhallgattatva a lányt,- én egyszerűen nem aludtam az éjszaka, mivel a tanárúr volt szíves annyi leckét feladni, hogy épeszű ember, vagy inkább diák számára képtelenségnek tűnt megírni!
Majd vetett egy” jobbhavigyázolaszádra” pillantást Hermione felé, csakhogy a pillantás kissé elnyúlt.
Draco szeme elidőzött a lány valószínűtlenül fakó arcán, elnehezülő, karikás szemein, végül vonakodva vallotta be, persze csak saját magának, hogy a griffendéles ezen jelek ellenére is gyönyörű.
Bájosan gyűrött szoknyája a tegnap esti minire emlékeztette, szénakazal haja pedig a kevés alvás diadalmas szimbólumaként tündöklött Hermione fején.
Így is tökéletes. – gondolta Draco, aztán mielőtt még más irányt vennének gondolatai hozzá tette: Tökéletes, arra a pár éjszakára amit vele kívánt tölteni.
Valamilyen furcsa oknál fogva, ez a terv kezdett egyre inkább szemétnek tűnni kedvenc mardekárosunk szemében.
- Oh, valóban?
- Igen!- helyeselt az egész osztály, hirtelen a griffendélesek is egyetértettek Dracoval.
- Ezesetben, holnapra majd minden eddiginél kevesebbet kapnak! - 5 tekercset kérek a vérfarkasról!
- De tanárúr! – nyögött fel kórusban a terem.
- Akinek nem tetszik valami, - mondta gunyorosan a tanár. – Nyugodtan jelentkezzen és írhat további 5-öt a sisakvirágról is!
Erre persze mindenki hallgatott.
- Remek,- vigyorgott Piton,- most pedig kezdhetik a munkát, - és egy suhintással a táblára a varázsolta a receptet.
- Ez borzalmas! – nyögte Ron.
- Egyetértek, - felelt Harry barátjára sem pillantva. Tekintete még mindig a fáradt Hermin pihent és azt találgatta, merre járhatott az este. Észre vette ugyanis, hogy még 6 körül eltűnt a Térképe, aztán az éjszaka folyamán, azt nem tudta pontosan mikor, de hirtelen megint a helyére került.
- Vajon mit titkol? – tűnődött magában, kissé idegesen. Eddig nem voltak titkaik egymás előtt, Hermionéval mindig mindent megbeszéltek lehetett itt szó Ginnyről, vagy Ronról, a bájitaltanról vagy egyéb más szörnyűségről. Most vajon mi történik körülötte?!
- Harry, figyelsz te rám egyáltalán? – méltatlankodott Ron.
- Bocs, egy kicsit elgondolkodtam.
- Lány van a dologban? – kérdezte Ron széles mosollyal.
- Igen, - vágta rá barátja gyorsan.
- Akkor nincs gond!- veregette hátba a Weasley-fiú, - Amíg Ginnyről álmodsz, addig nincs ellenvetésem! Mert ugye, Ginnyről álmodoztál?
- Persze, - nyögte Harry, majd kicsit elszégyellve magát fordult az üst felé.
„Ronnak igaza van! Ginnyre kéne gondolnom! De akkor miért jut eszembe folyton-folyvást Mio????????
- Remek! – nyögte Draco halkan, úgy hogy csak párja hallhassa. – Nem elég, hogy álmaimban megjelensz, most még együtt is kell dolgoznom veled!
- Fogd fel gyakorlásnak, - mosolygott Mio, amitől Draco gyomra gyors liftezésbe kezdett torka és hasa közt. – Meg kell szoknunk, hogy egymásra támaszkodjunk!
- Na ja! – fintorgott Malfoy a kijelentés kétértelműségén.
- „Vajon direkt mond ilyeneket, vagy egyszerűen csak engem akar bosszantani?”
- Remélem, még ma elkezdik a munkát- szólalt meg mögöttük vészjóslón a professzor.
- Hogyne, tanár úr, - mondta Draco, mire a denevér hozzá szokatlan módon megejtett egy gyenge mosolyt és tovább indult, hogy összeszidja Harryt meg Ront, akik sikeresen kígyóvá változtatták az üstjüket.
- Lássuk csak, - suhintott egyet a lány a pálcájával, mire az asztalra kerültek a hozzávalók. – Akkor először is beleteszem a szárított sárkánypikkelyt, - gondolkodott hangosan.
- Nem javasolnám, - ellenkezett a mardekáros, - szerintem inkább kezdjük a recept elején.
- De hát én ott kezdtem!
- Figyelj, Granger, - sóhajtott nagyot a fiú, - elolvastad te végig, ami a táblán van?
- Nem igazán, - vallotta be őszintén, kissé elpirulva partnere, - igazából csak a közepéig jutottam, mert…
- Nem érdekelnek a kifogásaid. – szólt flegmán Draco.
- Engem meg te nem érdekelsz!
- Érdekes, mégis velem álmodtál múlt éjszaka is! – suttogta Malfoy
- Te felfuval…
- Ne is fejezd be! – emelte fel a kezét intőleg, - Már tudom, mit akarsz mondani, sárvérűkém!
- Megkímélhetnél a szövegedtől! – vágott vissza Hermi, - Inkább foglalkozzunk a bájitallal!
- Végre valami, amiben egyetértünk! – forgatta a szemét Draco. – Olvasd el végig, aztán rájössz miért nem teheted bele a pikkelyt!
Míg Hermione olvasott addig Draco a főzet készítés majdnem felét elvégezte.
- Hé! – kiáltott fel Granger. – Miért nem mondtad, hogy így értesz a bájitaltanhoz?
- Kérdezted?
- Azt hittem…
- Te, csak ne higgy, hanem add ide nekem a békanyálat! – utasította a fiú.
- Mit képzelsz, én majd hagyom, hogy vezényelj nekem?! - háborodott fel Mio.
- Ha még az óra vége előtt be akarod fejezni ezt a főzetet, akkor igen!
- Nekem aztán még egy Malfoy sem parancsolhat! – kötötte az ebet a karóhoz a lány.
- Granger! – csattant fel Draco élesen. – Tegnap este, engedtem, hogy átvedd az uralmat, mert abban a könyvtáras részben te voltál a jobb! Most viszont én, úgyhogy jobb, ha csendben maradsz és csinálod, amit mondok! Rendben?
- Rendben egy feltétellel!
- És mi lenne az?
- Mondd, hogy kérlek! - úgysem teszi meg! – gondolta Hermi, - egy Malfoy számára ez megaláztatás lenne!
- Kérlek! – vágta rá idegesen a fiú
- Hogy mondtad?
- Kérlek! – ismételte Draco. „Ha meg akarom szerezni magamnak, akkor kompromisszumokat kell kötnöm. Egy szó az nem a világ vége! Hogy elérjem a célom, néha áldozatot követel, és ez igazán megéri majd, ! – mérte végig lopva az asztalnál támaszkodó Miót.
- Rendben- fordult meg hirtelen a lány. – Mit akarsz, mit tegyek?
- „Hogy mit akarok? Háát volna 1-2 tippem… - vigyorodott el a szőkeség, de e helyett csak annyit mondott- törd porrá a vérfarkas fogat!
Ezután hallgatólagos békét kötöttek, a munka végéig. Nem veszekedtek tovább, és nem is beszéltek túl sokat, kivéve, persze aha a mardekáros kiadta a griffendéles számára meglepően szelíd utasításait. „Darabold össze azt, légyszi! Hozd ide nekem a kék tündér-port, kérlek.”
„Mi a csuda ütött Malfoyba, hogy ilyen velem? Már-már a kedvesség határát súrolja!” – filózott Hermione.
Amikor végre végeztek a bájitallal és letettek belőle egy kis üvegcsével Piton asztalára a professzor méghozzá fűzte:
- Megnyugtató, hogy úgy sikerül befejezniük, hogy nem tört el semmijük!
- Viszontlátásra, professzor – mondta ádáz tekintettel a lány, majd sarkon fordult és elviharzott.
- Hm, kissé indulatos! – nyugtázta Piton.
- „És milyen jól áll neki!” – tette hozzá gondolatban Malfoy, mielőtt még ő is elhagyta a termet.
- Hát itt vagy, Mio! Mondd csak, hol jártál eddig? – vonta kérdőre az ebédlőasztalnál barátnőjét Harry.
Ők már legalább másfél órája végeztek, és rögtön siettek is a Nagyterembe, ahol Ginny is csatlakozott hozzájuk az ebédnél.
Kicsit változott a felállás! Eddig Mio és Harry ültek ugyanazon az oldalon, míg velük szemben a két Weasley foglalt helyet, Neville társaságában. Néha az ikrek és Luna is odacsapódott hozzájuk, de ez igen ritkának számított.
Most azonban, mióta Ginny meg Harry együtt vannak Mio átadta helyét legjobb barátnőjének, így Ron mellé került.
Sajnálhatta a cserét.
Harry Ronhoz viszonyítva egészen kultúrált módon tudott étkezni. Például, nem ette le Hermione ruháját, mint Ron, és ez már többször is előfordult! Vagy nem csöpögtetett levest társa pudingjába, sőt még a süteményt is képes volt úgy elfogyasztani, hogy ne legyen tőle mindkét keze csokis.
Nem csoda hát, hogy ebéd, reggeli, vacsora után Hermi elsietett átöltözni.
- Mióta kell neked beszámolnom minden lépésemről? – vágott vissza ingerülten Hermione. Még mindig ideges volt, mert nem értette „álmai lovagjának” viselkedését.
- Jól van, na! Le ne harapd már a fejem!
- Harry! – szólt a fiúra barátnője.
- Most mi van?
- Hagyd csak, Ginny! – masszírozta Hermi lüktető halántékát. – Asszem, most felmegyek egy kicsit a szobámba.
- De hát még 2 óránk van! – tiltakozott Ron teli szájjal, amitől a kenyérmorzsa a szélrózsa minden irányába szállt a szájából.
- Nyugi, én is tudom! Csak fent hagytam egy könyvemet! – hazudta Mio és már el is tűnt.
- De…
- Hermi…
- Ugyan fiúk, miért piszkáljátok?- méltatlankodott Ginny.
- Ginny, szívem, - forgatta a szemét Harry, - mi nem piszkáljuk, ő piszkál minket! Egyébként is! Az összes könyve ott van! – bökött a barátja mellett a padon heverő tankönyvekre.
- Lehet, hogy csak rossz napja van! – próbálta tovább védeni barátnőjét a Weasley-lány.
- Akkor lassan 2 hónapja rossz napja van! – felelte Harry. - Ilyen naiv te se lehetsz, Ginny.
- Én nem vagyok naiv!
- Nem vitatkozom veled! – fordult vissza az ebédjéhez a szemüveges srác.
- Tudom, - folytatta Ginny rendületlenül, - Te sosem vitatkozol velem! Egyszerűen nem veszed tudomásul azt, amit mondok neked!
- Ugyan, picim…
- Fejezd be a „picim” –ezést! – emelte fel a hangját a vörös hajú lány. – Kértelek már többször is, hogy vágasd le a hajad, mert utálom, hogy a szemedbe lóg! Hallgattál rám?! Nem! Azt is kértem már, hogy töltsünk együtt több időt! Szakítottál az utóbbi fél évben akár egy órácskát is rám?! Nem! És miért nem?! Mert neked edzésre kell menned, vagy bűntetőmunkára, vagy McGalagonynak segíteni, vagy Dumbledorral teázni, vagy ilyesmi! Sosincs rám egy perced! Kivétel azt a félórát, amikor este beülünk a klubhelyiségbe, de TE persze akkor is álmos vagy és fáradt, szóval egy 20-25 perc smárolás után elhúzol! Hát tudd meg Harry Potter, hogy nagyon elegem van belőled! – azzal hátracsapta jellemzően vörös loboncát és követte barátnőjét.
- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte Harry a barátját.
- Mit tom én! – felelte az két falat közt – a te barátnőd, neked kellene tudnod!
- De én nem tudom miért ilyen indulatos mostanság! – fintorgott Potter, majd gondolataiba mélyedve fordult ebéjdéhez.
Csakhogy ő nem gondolta, hogy Ginny édes, mikor ideges.
A griffendél toronyban, Mio éppen a ruháit rendezgette, amikor megjelent ablakában a jól ismert fekete bagoly, Draco baglya.
Csőrében ezúttal is fekete pergamenre rótt üzenetet tartott.

Ma este visszamegyünk a zárolt részlegbe!
Találtam valamit!
Legyél ugyanott és ugyanakkor, mint tegnap!

D

Ui.: Próbálj meg, nem elkésni!


- Éljen! – lelkesedett a barna hajú lány. Még egy éjszaka Malfoyyal!
Bár, tegnap abban a zöld ingben kivételesen egész helyes volt! – mosolyodott el az emlék hatására Mio, majd elűzve érthetetlen gondolatát válaszolt:

Rendben!
De nehogy azt hidd, hogy ezen túl te parancsolsz!

H

Kissé megcirógatta a sötét állatot, majd odaadta neki válaszát és figyelte, ahogy az ablakból kiindulva tovaszáll, hogy kézbesítse levelét szürke szemű gazdájának