- Malfoy! – suttogta Hermione kicsit idegesen. – Tudom, hogy itt vagy! Nálam van a Tekergők Térképe, vedd le azt a köpenyt!
Dracot igazán inritálta ez a parancsolgatós hangsúly. Hogy jön ez a lány ahhoz, hogy utasításokat osztogasson, főleg neki, egy Malfoynak! Persze, nem csoda, hisz hozzászokott, hogy Weasleyke akkor ugrik, amikor ő fütyül!
- Hát erről hamar leszoktatom! – határozott Draco és eltűntetve meglepett arcát szokásos „ nemtörődömsemmivel” álarca mögé lekanyarintotta magáról a láthatatlanító köpenyt.
Mert igenis meglepődött.
Amikor Granger, ez a kis sárvérű megjelent szó szerint leesett az álla.
Persze eddig is tudta, hogy Hermione lány. Egyértelmű volt a hosszú göndör hajáról és a bokáig érő Roxfort-os egyenszoknyáról, amiket viselt.
Sőt, ha őszinte akarsz lenni magadhoz, - mondta magának Draco, - a tavalytéli bálon is egészen jól festett a griffendéles csajszi, halvány rózsaszínűruhájában. Igaz, akkor csak egy futó pillantás erejéig fixírozhattam ezeket, a formás lábakat, mert Pansy, az az ütődött aranyvérű-szuka folyton a nyakamban lógott és nem hagyott egy percig levegőhöz jutni, és ezt szó szerint kell érteni! Szegény én! Még az nap éjjel le kellett feküdnöm Parkinsonnal, egyébként nem szállt volna le rólam. Azóta meg persze természetesnek veszi, hogy Ő a mennyasszonya! Még ilyen marhaságot! Hogy elvegyem Pansyt! Na, azt leshetik!
De gondolatai nem sokáig kalandoztak mardekáros „szerelme” körül, mert figyelmét elvonta Mione rövid szoknyája alól előbukkanó, hosszú, harisnyába bujtatott láb.
- Attól, hogy sárvérű, -fűzte tovább gondolatmenetét Draco, - történetesen, igazi szépség lett belőle az elmúlt 6 évben. Furcsa, hogy így gondolok a legnagyobb ellenségemre, de ez az igazság. Ezek a lábak, a hátsó és az el nem hanyagolható nőies domborulat bárki fejét elcsavarnák, az hogy eddig nem vettem észre őket, egyszerűen a társadalmi különbségeknek köszönhető. De ki mondta, - húzta száját ördögi mosolyra a fiú, - hogy most, hogy felfigyeltem rájuk el is kell mennem mellettük?! Már úgyis kezdem unni Emmát (legújabb szeretőjét), és egyébként is a változatosság gyönyörködtet! – majd, Hermione sürgető szavaira megvált köpenyétől.
- Na végre! – mondta közben, - A muglik közt nem szokás a pontosság, vagy erényednek hiszed, hogy állandóan elkésel?
- Fogd be Malfoy! –vágott vissza Mio kissé elpirulva, mert tudta, ezúttal a fiúnak van igaza. – Induljunk inkább nem óhajtom az egész éjszakámat veled tölteni!
- Valóban? – vigyorgott a fiú önfeledten, - Talán csak nem féltékeny a mi kis Weasleynk, mert te rólam álmodsz, s nem róla? Szegény feje! Kíváncsi lettem volna az arckifejezésére,amint közlöd vele a tényt!
- Malfoy! – fenyegette Hermi a pálcájával társát, - Jobb, ha abbahagyod a barátaim gyalázását, még mielőtt szemben találod magad valamelyik átkommal! Különben meg semmi közöd hozzá, hogy milyen a kapcsolatom Ronnal! Azért vagyunk itt, hogy elűzzük az álmainkat!
- Rendben, - nyelt egyet a mardekáros, majd, mikor már biztonságban volt Hermi pálcájától, megjegyezte:
- Kár… Pedig érdekelt volna egy beszámoló, hogy milyen egy Weasley az ágyban.
- Nem is értem, hogy mért érdekel, ha csak…- fordult vissza a lány enyhe fintorral a száján, - ha csak nem állsz a másik oldalon!
- Milyen másik oldalon? – kérdezte Draco rosszat sejtve a dolog mögött.
- Tudod, a mások oldalán. – folytatta Mio huncut mosollyal!
- Granger! – fogta meg a könyökénél fogva ellenségét a mardekáros, - Fejezd ki magad érthetőbben, éjjel 12-kor valahogy nincs hangulatom a rejtvényeidhez!
- Semmi baj, Draco – veregette meg barátságosan a fiú karját Hermi. – Senkinek nem fogom elárulni, hogy nem a lányokat szereted, hanem a fiúkat! – nevette el magát Granger.
- Ó, igazán? – kérdezte Malfoy, aztán egy hirtelen mozdulattal magához rántotta a meglepett griffendélest és úgy Isten igazából szájon csókolta. Keskeny szája erőszakosan nyomódott a lány szájfénytől csillogó ajkaira és türelmetlenül vette birtokba azt. Draco önmagának is nehezen vallotta be, hogy mióta ma reggel meglátta sorstársát erre a csókra vágyott! Egy percre valami jó érzés, valami meleg és megfoghatatlan öntötte el, de aztán a neveltetése, az esze felülkerekedett vágyain és ellökte partnerét, aki már minden erejét összeszedve püfölte támadója mellkasát.
Nem erre számítottam, - vallotta be magának Hermi, a csók közben, majd feleszmélve, hogy kinek a karjai között is van, rögtön szabadulni próbált. A kellemes citrom-menta illat, amely a fiúból áradt egy percre, de csakis egyre magával ragadta és már majdnem viszonozta is a csókot. Ha nem nyitja ki kissé a szemét, hogy a sötétségben, vagyis inkább félhomályban, mert két fáklya égett a fejük mellett, észre vegye magát, még képes lett volna a szőkeség karjába omlani, ami csak nehezítette volna a dolgok haladtát. Így se füllik igazán a foga az átok vagy bármi hatástalanításához!
- Mit képzelsz? – kérdezte lihegve a fiútól.
- Csak bebizonyítottam neked, hogy igenis a lányokat szeretem! – vont vállat Draco és felvéve az elmaradhatatlan gőgjét a folyosó felé fordult. – Mehetünk?
- Igen – mondta Mione egy picit bosszankodva Draco reagálásán.
- Akkor gyere ide elém! – utasította a mardekáros.
- Minek?
- Hát hogy felvehessük a köpenyt! – magyarázta Malfoy, majd egy szó nélkül társa mögé lépett és befedte magukat.
- Így jó lesz, indulhatunk. – mondta.
Hermi jobbnak látta elhallgatni kételyeit a felállással kapcsolatban, úgyhogy inkább szótlanul elindult a könyvtár zárolt részlege felé.
Az oda-út eseménytelenül telt, nem futottak össze se Ficcsel, se azzal az idegesítő macskájával, de még a prefektusok őrjáratát is sikerült ki kerülniük.
- Áú! Malfoy! – kiáltott fel az ajtó előtt Hermi, legalább harmadjára , - figyelhetnél egy kicsit! A lábamon taposol!
- Ó! – jött a felelet.
- Itt vagyunk, - közölte Hermione, mivel rájött, hogy a fiú eddig valahol máshol járt, mert nem vette észre hol vannak.
- Ja, igen, persze, - habogta Malfoy és leplezve zavarát köhintett egyet, majd lekapta az őket összekötő leplet.
- Nem vette észre, - nyugtázta a dolgot magában. – Ha rájött volna, hogy idefelé úton azt a formás fenekét tanulmányoztam, valószínűleg már fejjel lefelé lógnék a plafonról. – gúnyos mosolyt ejtett meg, és arra gondolt, mi mindent lehetne kezdeni ezzel a popóval. Eddig bizonytalan volt tervében, de most már kétség sem férhetett hozzá, hogy Hermione Grangernek rövid időn belül bővítenie kell szexuális tapasztalatait, és erre a feladatra, ő tökéletesen megfelel. Eljátszadozik vele egy-két éjszakát, aztán visszatér valamelyik mardekáros tyúkhoz.
Eközben Hermi mit sem sejtve elsuttogott el „ Alohomora”-t és benyitott a titkosított könyvek közé.
Draco utána sietett.
- Ajjaj, - nézett körül – órákba telhet mire itt megtaláljuk amit keresünk.
- Nem feltétlenül, - kapta elő pálcáját Mione, de ezzel a mozdulatával majdnem kiütötte a mögötte álló fiú szemét, aki felnyögött!
- Hé! Vigyázz már hova hadonászol!
- Bocsi – mondta a lány a legkisebb megbánást sem mutatva.
- Esküszöm a te kezedben varázsigék nélkül is életveszélyes a pálca! – bosszankodott a Malfoy-fiú, mire Hermione szája sarka felfelé görbült.
- Mit akarsz tenni? – érdeklődött tovább a mardekáros.
- Figyelj, és tanulj, Draco-fiam! –vetette oda Piton stílusában Granger.
- Ha-ha! Baromi vicces vagy!
A lány viszont ügyet sem vetve a gunyoros megjegyzésre, Draco számára felfoghatatlan nyelven egy varázsigét mormolt, miközben pálcájával a levegőbe írt. A kéken villódzó betűk a következő szó formálódott ki: ÁLOM-ÁTKOK.
Egy suhintással a könyvek irányába küldte a szót:
- Invito! – parancsolta, mire könyvek százai repültek felé.
- Vigyázz! – kiáltotta Draco, teljesen feleslegesen.
A kötetek a maguk katonás sorrendjében Hermi előtt a levegőben lebegve álltak meg.
A griffendéles kissé felhúzta szemöldökét, a fiú megjegyzésére:
- Anyám!
- Mi az Malfoy úrfi?
- Honnan szedted ezt a bűbájt?
-Az auror-tanonc 3. osztályos könyvéből- felelte amaz könnyedén, majd átformálta a még mindig álló szavakat.
ÁLOM ÁTKOK ÉS VARÁZSIGÉK!
- Invito.! – irányította a könyvekre a lány a pálcáját.
A több száz könyvből csupán 2 maradt előtte.
- - Remek! – mondta elégedetten majd az egyiket Dracónak adta.- Tessék
- Ugye, nem arra gondolsz, hogy én majd itt neki állok keresgélni?- dobta le a könyvet megvetőn Draco.
- Miért? Azt várod, hogy mindent én csináljak?- vette fel a kesztyűt Hermione is .- Ja, bocsánat, már majdnem elfelejtettem! A Malfoyokat mindig kiszolgálják! Ezért olyan puhányok! – csúfolódott
- Irigykedsz, sárvérű?
- Dehogy! – vágta rá gyorsan. – ÉN? RÁD???????? Ugyan, Draco ne nevettess! Rád, aki nem ismeri a szeretetet?
- Ide figyelj, Granger! – kezdte a fiú, amikor a lány hirtelen a szájára tapasztotta kezét, és berántotta az egyik sorba.
- Csssss! – súgta neki.
- Mi van? – értetlenkedett a mardekáros, - tudod Hermione, tisztában vagyok az ellenállhatatlanságommal, de…
- Fogd már be egy percre! – bökött a lány a térképre a barna pálcával.
A folyosón Friccs tartott feléjük. Valószínűleg meghallotta a veszekedésüket.
- Engedj! – akart a fiú kilépni polc takarásából.
- Nem mehetsz! – tiltakozott amaz.
- Ki kell mennem a köpenyért! Te maradj itt! – azzal már ott sem volt. Ezzel egy időben Hermi meghallotta a gondnok idegbeteg szavait közeledni a folyosón.
- Gyere csak kiscicám! Nézzük meg, ki mászkál erre ilyen későn! – hangja hidegen csengett, ahogy a folyosó visszhangja megismételte őket.
- Draco, siess! –suttogta alig hallhatón. Az futni kezdett és csak remélni tudta, hogy eléri a köpenyt az öreg megérkezése előtt.
Friccs lámpája már bevilágított az ajtón, amikor Hermi észrevette a keresőszavakat fent lebegni a levegőben.
A következő pillanatban egyszerre 3 dolog is történt:
1 Hermione sikeresen eltűntette az árulkodószavakat és könyveket egy leplező bűbájjal,
2 Draco egy vetődéssel elérte és felkapta a köpenyt.
3 Friccs macskája kíséretében belépett a könyvtárba.
- Nem tetszik ez nekem kicsikém. - morogta remegő szájjal . – Ki van itt?! – emelte fel a hangját és ósdi lámpáját egyszerre. - Ne bújkálljon úgyis megtalálom!
Hermione levegőt sem mert venni, nehogy észre vegyék, még a térképre se mert lenézni.
Ezért aztán, amikor egy erős kéz megragadta a blúza elejénél fogva és megrántotta, majdnem felsikított.
Szerencsére Draco résen volt, és amint Granger is bent volt a köpeny alatt befogta a száját:
- Nyugi! Én vagyok! – lehelte, olyan közel a lányhoz, hogy az érezte a fiú kölniét.
Mio lassan bólintott mire a srác elengedte a száját.
- Gyere kiscicám, megkeressük a professzort, Ő majd megmondja, miért állt tárva-nyitva a zárolt részleg ajtaja. – beszélt fanatikusan az állathoz a gondozó, és sietős léptekkel távozott.
- Még jó, hogy annyi esze nem volt, hogy bezárja maga után az ajtót- hálálkodott a mardekáros, az öreg után pillantva.
- Szerencse! – nyugtázta Hermi is, míg a helyükre irányította a könyveket.- Holnap McGalagonyt megkérem, engedjen be ide!
- Beszokott?- csodálkozott Draco.
- Természetesen. – felelte vállat vonva a lány.
- Mehetünk? – kérdezte a fiú, közben kissé megilletődve az előbbi kijelentésen.
Dehát mit vártál?- kérdezte magától, - ez itt Hermione Granger, a griffendél üdvöskéje!
- Igen.- mondta csendesen a lány.
Megkönnyebbülten hajtották fejüket a párnájukra!
Hát mégis túlélték ezt az éjszakát!