Nem igaz! Ilyen nincs! – mérgelődött Hermione éjjel 11:30- kor a ládája felett. És még ez is! Nem elég, hogy fél órám van a találkáig, még az utolsó farmerom is koszos! A francba! Egyébként is miket beszélek, ez nem találka, hanem küldetés! Nem olyan, mint egy randi vagy ilyesmi, csak egy egyszerű feladat, hogy elűzzük azokat a szörnyű rémálmokat, amiket az utóbbi időben kezdek élvezni! Ugyan! Már megint hülyeségeket hordasz össze Mio! Arra gondoltál, hogy alig bírsz aludni éjszakánként miattuk! De akkor is mi a fenét vegyek fel? Nem húzhatok szoknyát! Mégis?!
EZ az!
Ginny!
Ő a megoldás, hátha van egy kölcsön farmerja!
Eközben egy fiú a pincében is hasonló gondokkal küzdött, vagyis nem pont ugyan olyanokkal, mert képzeljük csak el Draco Malfoyt szoknyában! Hanem póló-problémák merültek fel.
- Azok a lökött házi manók! Megint kevés pólót pakoltak! Mégis mit képzelnek ezek, hogy ingben rohangálok majd fel alá az éjszaka kellős közepén? – egy hang a fiú fejében félve hozzá tette, hogy: Honnan tudhatták volna, hogy éjszaka fogsz kóborolni, főleg egy sárvérűvel az oldaladon! , de mint Malfoy határozottan elvetette ezt a felvetést, ( ú ez tök értelmes mondat volt, nah, mindegy! ) és a ládáját turkálva próbált valami nem túl csaj-csábító szerelést ölteni! Hiszen csak Granger látja majd, neki pedig minek a nagy pucc-parádé?! – ezzel szemben Draco aznap este megmosta a haját, kivételesen fogat mosott és még meg is fürdött!
Hermione karórája 12: 11 –et mutatott, amikor kilépett a portrén, aki a késői zavarás miatt méltatlankodva, de kiengedte a lányt, hiszen egy prefektusnak bármikor átjárást kell biztosítania.
Hermi duzzogva vette tudomásul, hogy legjobb barátnője nem tud segíteni neki nadrág ügyben.
Miért kell Ginnynek mindent túl bonyolítania?!
Miért nem lehet egyszerűen adni egy nyomorék nacit, minden felesleges és ostoba kérdés nélkül, mik szerint: Minek az neked? Add le a konyhán a koszosat, reggelre kitisztítják! Miért olyan sürgős, hisz legközelebb holnap reggel kell felöltöznöd, nem rá ér addig?
- Legszívesebben ráordítottam volna, hogy nem! , de hogy a fenébe magyarázhatnám meg neki, hogy miért? A Weasleyk, meg a híres kíváncsiságuk! Esküszöm egyszer az őrületbe, kergetnek! – zsörtölődött Mio, miközben a lépcsőn tartott lefelé, óvatosan, nehogy Friccs észrevegye!
A délután folyamán, a kviddics edzés miatt sikerült ellopnia Harry Térképét, így védekezve a váratlan meglepetések ellen.
A térképre pillantva látta, hogy „társa” pontosan ott van, ahol lennie kell, a Nagyterem ajtajában, és fel-alá mászkál.
Ez egy részről nagyon megnyugtatta, mert egy kicsit félt, hogy az önfejű mardekáros nem hallgat rá, és bevágva a durcát a hálókörletében marad, megszívatva ezzel őt. Valljuk be őszintén, egy Malfoytól ezt várta. Akkor aztán nézhetett volna a fejéből egyedül, a sötétben, köpeny nélkül, a Roxfort kellős közepén! Ha véletlenül valaki meglátja, akkor már az Isten se mossa le róla, hogy barátja van, vagy ami még ennél is rosszabb, hogy szeretője van.
Az eltelt 6 évben megismerte annyira iskoláját, hogy tudja, ha a pletyka szárnyra kél, nem nyugszik le egy hamar! Harry és Ron, (főleg az utóbbi) állandóan üldöznék, hogy árulja el ki a szerelme, miközben „csak” Malfoyyal dolgoznak egy ügyön! Elképzelni is borzalmas!
Másik oldalról viszont rossz sejtés gyötörte, miszerint Draco nem híres nyugodtsága jeléül mászkál le-föl, mint egy idegbeteg, hanem valószínűleg egy picit ideges, vagy inkább haragos, amiért megint késik!
De hát egy lány kiváltsága, hogy késsen! – védekezett Hermi.
- Ja, meg az is, hogy szoknyát húzzon! – fintorgott le a lány a rakott szoknya alól előbukkanó lábaira. Igazából ezt a ruháját még csak Harry és Ron látták, és Hermione, az ő reakciójukon kiindulva jobbnak látta hanyagolni, a kérdéses, mély lila színű miniszoknyát, aminek eleje rakott volt és egy vékony lánc díszítette a csípőjénél.
Ugyanis barátai szájtátva bámulták meg Miot, mikor megpillantották a miniben.
Ron szokásához híven nyelt egy nagyot, Harry becsukta a szemét, majd egyszerre szólaltak meg:
- Azta!
Ezen értelmes megmozdulás alapján Hermi ládája aljára száműzte kedvenc ruháját és meg is feledkezett róla.
Egészen ma estig, amikor kényszerből kapta magára kedvencét.
Persze választhatott volna kevésbé mini, és kevésbé szexi szoknyát, de úgy döntött, ha már elképeszti Dracot, akkor az rendesen tegye, ne egy bokáig érő nagymama szoknyával. Meg kell mutatnia neki, ki az a sárvérű lány, akit ő lépten nyomon kritizál, el kell érnie, hogy vegye emberszámba, és akkor majd Ő, Hermione Granger alázza meg a Nagy Draco Malfoyt!
Közeledve a Nagyteremhez még egyszer ellenőrizte magát az ablakok tükrében, megbizonyosodott róla, hogy a pálcája még mindig a helyén van (a szoknya láncába tűzve), utolsó pillantást vetett a Tekergők Térképére, majd megkettőzve lépteit sietett a türelmetlenül várakozó mardekároshoz.
Hermione mint mindig most is fején találta a szöget.
Draco ideges volt.
Mondhatnám úgyis! Sőt!
Szürke szeme, mely általában jeges, mint az Antarktisz, most szikrákat szórt, míg keskeny, elvékonyodó szája ezerszer is elátkozta azt az elmebeteget, aki (talán tévedésből, talán nem tévedésből) pont Grangerrel sújtotta.
Nem elég, hogy inget kellett vennie, amit elvi meggyőződésből utál, még itt kell dekkolnia arra a stréber kis sárvérűre várva!
Na, szép! – gúnyolódott magán, - Draco Malfoy, gondoltad volna-e, hogy egyszer még azon aggódsz, hogy egy lány eljön-e a randitokra. Tekintve, hogy ez a lány a legnagyobb ellensége, vagy annak a barátja, végül is egyre megy! Azon kívül nem is randi! És ez a bolond zöld ing is csak azért kell, hogy tudassa a lánnyal, ő mardekáros és nem ijed meg egy kis kalandtól az éjszakában.
A folyosó léptek zaját verte vissza, mire Draco bebújt a köpenye alá.
Csak Granger az…
Granger?????????